Enyhén szólva sem indult fényesen a Bayer Leverkusen szezonja. A tavalyi bronzérem utáni nagyravágyó várakozások gyorsan feledésbe merültek, miután a csapat az őszi szezon nagy részében a kiesőzóna közelében tanyázott. A rossz szereplés októberben az első Bundesliga-szezonjában sokak elismerését kiváltó svájci edző, Gerardo Seoane állásába került, aki nem tudott úrrá lenni a problémákon. A helyzet menedzselése az utódjának is időbe tellett. Xabi Alonsónak edzőként ráadásul ez az első komoly megbízatása, hiszen korábban csak a Real Sociedad második csapatát irányította, ahol játékosként is megtette az első lépéseket annak idején.
Xabi Alonso egy igazi vezető
A spanyol vezetői kvalitásait már játékosként is sokan elismerték, sokan az aktuális edzője meghosszabbított kezének tartották a pályán, mint mélységi irányító. Logikus volt, hogy edzőként is kipróbálja magát és a kezdeti lépéseket a Real Sociedadnál sikerrel, sokak megelégedésére tette meg. Csapatának egy könnyen felismerhető arculatot adott, a világos játékfelfogás eredményeként pedig 2021-ben hosszú idő után feljuttatta a csapatot a spanyol második ligába. Bár 2022-ben úgy távozott a San Sebastián-i fiataloktól, hogy a bennmaradás ugyan nem sikerült, de összességében meggyőző volt az edzőként mutatott teljesítménye.
Tavaly októberben már nem először hívták Németországba, hiszen 2021 tavaszán a Borussia Mönchengladbach már megkereste. Akkor viszont még nem látta elérkezettnek az időt a feljebb lépésre és inkább hosszabbított nevelőegyesületével. Alonso számára a német környezet ismerős, hiszen játékoskarrierjének utolsó három évét 2014 és 2017 között a Bayern Münchennél töltötte.
Leverkusenben egy önbizalmát vesztett csapatot vett át, amelyet első lépésként stabilizálni kellett. Komoly próba előtt állt tehát Alonso, és bár eleinte az eredmények nehezen jöttek, a játékban és a csapat összműködésében már hamar pozitív folyamatok voltak megfigyelhetők. A fiatal spanyol szakember maga mögé állította a játékosokat, elhitette a csapattal, hogy a szezon még menthető.
Simon Rolfes, a Bayer korábbi csapatkapitánya és mostani sportvezetője decemberben így nyilatkozott Alonso edzői kvalitásairól:
„A futballért él, a gondolatai mindig ekörül forognak és aktívan vesz részt az edzéseken. A játékosok ezt érzik, megpróbál mindenkinek tippeket és tanácsokat adni. Ez egy jó kapcsolatot biztosít a játékosokkal, mert ők is tudják, hogy Alonso egy olyan tréner, aki tovább akarja őket fejleszteni.”
A pozitív hatások még időben, a világbajokság miatti hosszabb téli szünet előtt, már az eredményeken is megmutatkoztak. A Leverkusen egy hármas győzelmi szériát épített, amit a folytatásban öt mérkőzésre bővített. További bizakodásra adhatott okot a német futball legújabb csodagyerekének tartott irányító, Florian Wirtz, illetve a cseh csatár Patrik Schick felépülése is. A csapatnál újra mindenki az élmezőnybe való visszatérésről beszélt.
Ezután viszont jött egy hullámvölgy, ami gyorsan visszarántotta a csapatot a realitás talajára. Nyilvánvalóvá vált, hogy bár Alonso megoldotta az őszi krízishelyzetet, a problémák nem múltak el nyomtalanul. A keret még mindig erősen foghíjas, miután télen se sikerült jelentősen megerősíteni. Rolfes újabban már beismerte, hogy tavaly nyáron lehettek volna aktívabbak is, bár akkor még azt állította, hogy a csapat készen áll. A következő nyárra már markáns változásokat irányzott elő, de erre részben rá is van kényszerülve. Már most biztos, hogy a csapatot nyolc éve szolgáló chilei középpályás, Charles Aránguiz a szezon végén elhagyja a csapatot. Bár a problémák jelen vannak, Alonso egyelőre nem igazán adta jelét a panaszkodásnak. Alkalmazkodással próbál úrrá lenni a nehézségeken, aminek a pozitív hatásai az AS Monaco elleni párharc során abszolút érződtek.
Sokszínűség
A jelenlegi Leverkusen talán legnagyobb erénye a kiszámíthatatlanság akár pozitív és negatív értelemben is. A hullámzó teljesítmény és ezzel kapcsolatban a megannyi elszalasztott nagy eredmény már korábban is jellemző volt a klub történetére, de most inkább pozitív értelemében vizsgáljuk a jelenséget.
A Leverkusen többféle felfogással is képes pályára lépni, Alonso az ellenfelekhez igazodik. Érthető is ez a hozzáállás, hiszen ősszel a csapatnak elsősorban stabilizálódnia kellett, ehhez pedig az első lépés hagyományosan a védelem rendbetétele, ami sokszor a támadójáték rovására megy. A folyamat alapvetően sikeresnek mondható, ráadásul előrefelé rendkívül fürge játékosok alkotják a keretet.
Amine Adli és Moussa Diaby mindig kiugrásra kész az ellenfél védői mögé, jobb oldali szárnyvédőként pedig Jeremie Frimpong is bármikor képes felzárkózni hozzájuk, amit öt gólja és három gólpassza is bizonyít. Elsősorban Frimpong és Diaby játékkapcsolata figyelemre méltó. Bundesliga-szinten mindkét játékos eddig mért csúcssebessége a legjobb öt közé tartozik (Diaby 36,52 km/h, Frimpong 36 km/h). Jobb oldali kényszerítőik lendületet adnak a játéknak, nem mellesleg képesek a csapatot felszabadítani egy-egy olyan periódus után, amikor beszorul a saját kapuja elé.
Diaby is nehezen lendült formába ősszel, pedig a tavalyi szezonban 13-13 góljával és gólpasszával csapata egyik legjobbja volt. Az ő formajavulása is nagyon jól jött a téli szünet előtt, hiszen a védők többször is őt szokták keresni hosszú indításokkal. A csapat keretének talán legnagyobb hiányossága, hogy nem rendelkezik igazi hatossal, aki úgy szervezné a támadásokat, mint Xabi Alonso játékoskorában. Emiatt a csapat könnyen zavarba hozható agresszív letámadás által. A védők ezért menekülnek rendszeresen a hosszú indításokhoz, amelyeknek Diaby az első számú célpontja.
Alonso viszont spanyolként nyilvánvalóan hajlik a kombinatív passzjáték felé és ennek a jelei azért már a Leverkusen játékában is megjelennek időnként, főleg a januári folytatás óta, Wirtz jelenléte által. A 20. életévét májusban betöltő játékmester elengedhetetlen szereplő, ha a Leverkusen lapos passzokkal szándékozik előrefelé építkezni. Több játékos között is magabiztosan képes megtartani a labdákat, ezzel pedig magára is vonva az ellenfelek figyelmét. Visszalépéseivel folyamatosan igyekszik passzopciót biztosítani a védőknek a bal félterületben, jól olvassa a játékot és érzi, hogy hol jöhet létre szabad terület. Az összeköttetést elsősorban Piero Hincapié biztosítja a védelem bal oldaláról, aki játékintelligenciájával a középpályára is fellép. Ilyenkor őt Robert Andrich biztosítja, aki elsősorban a labdaszerzéseivel válik csapata hasznára. Andrich középpályás társa, Exequiel Palacios egy igazi box-to-box középpályás, aki képes befutni a Wirtz által kiszúrt területeket. Wirtz beállása a legutóbbi, SC Freiburg elleni bajnokin is komolyan éreztette hatását, ami a hosszú passzok számát figyelembe véve a legszembetűnőbb. A Wirtz nélkül lejátszott első félidőben 31-szer nyúlt ehhez az eszközhöz a csapat, míg a szünet után Wirtzcel már csak 16-szor.
A kombinatív játékhoz jól jönnek még az olyan több poszton bevethető támadók, mint Nadiem Amiri vagy Adam Hlozek. Amiri teljesen kegyvesztetté vált Seoanénál, így tavaly tavasszal a Serie A-ból végül kiesett Genoánál volt kölcsönben. Leverkusenbe visszatérve feltett szándéka volt, hogy az ősszel visszaküzdi magát a kezdő közelébe és kemény munkáját Alonso egyre több játéklehetőséggel honorálja. Szerepelt a bal szélen is, de volt, hogy csatárként került bevetésre, viszont akkor is alázatosan visszazárt a védekező fázisokban. Hasonló játékostípus Hlozek is, aki a csehek legújabb ifjú reménységeként igazolt tavaly nyáron Németországba a Sparta Prahától. Egy nehéz beilleszkedési időszak után ő is Alonsónál találta meg igazán a helyét. Helyváltoztatásaival hatékonyan képes területet teremteni társainak, emellett ő is alázatosan részt vesz a védőmunkában.
Szükség is volt Hlozekék szereplésére, miután hónapokig igazi csatár nélkül volt kénytelen helytállni a csapat. A tavaly 24 góllal a Bundesliga góllövőlistájának második helyén végzett Schick egy elég nehéz szezonrajt után vádlisérülés miatt három hónapig hiányzott. Edzője fokozatosan próbál egyre több lehetőséget adni neki a formába lendülésre, hogy a szezon legfontosabb időszakára, a hajrára újra megközelítse régi formáját. Hirtelen viszont úgy néz ki, hogy két centerrel is számolhat Alonso, hiszen egy évnyi szenvedés után Sardar Azmoun is megmutatta, hogy lehet rá számítani. A Freiburg ellen ő egyenlített, visszalépéseivel pedig tanúbizonyságot tett játékolvasási képességiről is az iráni támadó, ezzel területet teremtve például Diabynak. Szükség is lesz a két center segítségére, hiszen a csapat legutóbbi hullámvölgye alkalmával látványos volt, hogy a mélyen visszaálló együttesek ellen nem igazán tudott boldogulni.
Kivárás
Védekezésben sokat fejlődött a csapat Alonsóval. A spanyol szakember a meccsek többségében egy 3-4-3-as alapfelállásban hisz, ami labda nélkül sokszor módosul 5-3-2-re az egyik támadó visszalépésével. Az elsődleges cél a centrum kontrolállása, aminek az érdekében a csapat egy középpályás letámadást alkalmaz, nagyjából a felezővonalnál felvéve az ellenfél játékosait. Magas letámadást nagyon ritkán alkalmaznak Diabyék, maximum egy-két egyéni megindulás van egy-egy hátrapassz esetén (németül durchpressen). Ezt a statisztikák is maximálisan alátámasztják.
A letámadás intenzitását mérő PPDA-mutató szerint a Leverkusen átlagosan 13,84 passzt engedélyez az ellenfeleknek, ami az Union Berliné után a második legmagasabb adat a ligában. A támadóharmadban kezdeményezett 26 párharccal pedig jelentős különbséggel sereghajtó az együttes a vonatkozó rangsorban. Elsőre talán nem ezt várná az ember egy ilyen támadópotenciállal rendelkező csapattól, de mégis van rá érthető magyarázat. A gyors embereivel villámsebességű kontrákat tud vezetni a Leverkusen, amit januárban a Borussia Mönchengladbach is megtapasztalt.
Bár a Leverkusen fő fegyverei közé tartozik a kontra, ez ugyanúgy alkalmazható ellenük is. Frimpong és Mitchel Bakker bár támadásban nagy potenciállal bírnak, szárnyvédőként nem mindig érnek vissza időben, ennek következtében pedig szélről azért sokszor jól bontható a leverkuseni retesz.
Összegzés
Alonso tehát stabilizálta a Bayer Leverkusent, de azért továbbra is megvannak a csapat gyenge pontjai, amelyek alapján verhető lehet. A klub történetét végig kísérő kiszámíthatatlanság továbbra is jelen van. A legutóbbi bajnoki hullámvölgy során Alonso a védekezésben való koncentráció hiányát rótta fel csapatának:
„Ha azt gondoljuk, hogy mi mindig csak támadunk, az egyáltalán nem célravezető a futballban. Nem találjuk meg az egyensúlyt és az állandóságot. Ez egy fő beszédtéma nálunk.”
Wirtz és Schick visszatérése viszont óvatosságra adhat okot a Fradi számára, mint ahogy az a tény is, hogy a Leverkusennek igazából az Európa-liga maradt az utolsó lehetőség arra, hogy valahogy még széppé varázsolja a szezonját, miután már rögtön augusztusban kiesett a Német Kupából, a bajnokságban pedig továbbra is látótávolságon kívül van az európai kupainduló helyektől. Nagy erőt adhatott Wirtzék számára az AS Monaco ellen megnyert büntetőpárbaj azok után, hogy ősszel hatból hat megítélt büntetőt hibáztak el a játékosok. Alonso is bevallotta, hogy rengeteget gyakorolták a tizenegyeseket az edzéseken.
A két csapat először március 9-én Leverkusenben találkozik, majd március 16-án jön a visszavágó Budapesten.
Kiemelt kép: AS Diario
