Zidane szerint minden idők legtehetségesebb játékosa volt a tragikus sorsú uruguayi

Dél-Amerikában – és persze máshol is – számtalan olyan zseniális képességű labdarúgót találunk, aki különféle okokból kifolyólag képtelen volt a tehetsége mértékének megfelelő karriert befutni. A sok helyi labdarúgóhoz hasonlóan szintén szegénysorból származó Fabián O’Neill esete ugyancsak egy ilyen példa, méghozzá sajnálatos végkifejlettel.

Szegénységből a Serie A-ba

Az 1973-ban született labdarúgót a szülei hamar elhagyták, a nagymamája nevelte fel, és kilencéves korától már dolgoznia kellett bolti árusként, így nagyon fiatalon megismerkedett az alkohollal is. Rendkívül tehetséges labdarúgó volt, a patinás Nacional adott számára lehetőséget, amely a maga idején Luis Suárezt is felkarolta. Az irányító középpályás nagyszerűen fejlődött, és 22 évesen Európába, a Cagliarihoz szerződhetett, a klub négy évig foglalkoztatta őt.

Kiváló technikai képességei és kifürkészhetetlen cselei révén az „El Mago” (Varázsló) becenévvel illették, mivel az akkoriban igencsak erősnek számító olasz bajnoki mezőny legjobb védőit, védekező középpályásait is gyakran képes volt az őrületbe kergetni trükkjeivel.

Miután a Cagliari 2000-ben kiesett az első osztályból, az olasz rekordbajnok Juventus 20 milliárd líráért cserébe megvásárolta O’Neill játékjogát. A torinóiaknál az általa megszokottnál kötöttebb szerepkörben, hátrébb kellett játszania, amolyan mélységi irányítóként, védekező középpályásként, ami kevésbé ízlett neki. Marcelo Lippi csapatában együtt futballozott honfitársával, Paolo Monteróval, míg a középpályán olyan társai voltak, mint Antonio Conte, Edgar Davids vagy Zinédine Zidane. A franciák világbajnok klasszisa is nagyra értékelte tudását, egyenesen „minden idők legtehetségesebb játékosának” nevezte az uruguayit.

A torinóiaknál húsz mérkőzésen szerepelt, pályára lépett a Bajnokok Ligájában is, majd a 2001-2002-es szezont már a Perugiánál töltötte, mielőtt hazatért volna nevelőcsapatához. A Nacionalban játszott, és már 29 évesen befejezte az aktív pályafutását az egészségi problémái és az adósságai miatt. Ezt követően a vidéki szarvasmarha-farmján élt és időnként még amatőrcsapatokban feltűnt, de a továbbiakban már inkább csak aggasztó híreket hallhattunk felőle.

Személyes problémái

Már Olaszországban sem élt makulátlanul, évekkel később beismerte, hogy két mérkőzés eredményét szándékosan befolyásolta, hogy pénzhez jusson. Hazatérése után rohamosan romlott O’Neill egészségi állapota a mértéktelen alkoholfogyasztás következtében. 2016 júniusában epehólyagműtéten esett át, és azt mondták neki, hogy három évig tartózkodjon az alkoholtól, ám egy hónappal később újra inni kezdett. 2020-ban cirrózissal diagnosztizálták, majd szintén a szeszes italok mellőzésére szólították fel, hogy májátültetést tudjanak végrehajtani rajta. Ezt követően sem tudta azonban megállni a szenvedélyét, állapota pedig csak rosszabbodott, utolsó heteit májbetegsége miatt egy montevideói kórházban töltötte, mígnem 2022. december 25-én elhunyt.

„Az utolsó cseppig” címmel megjelent önéletrajzi könyvében számtalan hajmeresztő történetet elmesélt arról, hogy hogyan herdálta el a labdarúgással megkeresett pénzét. Például 250 ezer dollárért vásárolt teheneket, miután részegen jelent meg egy árverésen. O’Neill nagy szívfájdalma volt, hogy akiknek segített, később nem viszonozták a „kölcsönt”, amikor neki lett volna szüksége pénzre.

„Amikor fociztam, 15 millió dollárom volt a bankban, leginkább nőkre és alkoholra költöttem a pénzemet, de közben megtöltöttem az asztalát étellel azoknak, akiknek szükségük volt rá. Miután szegény lettem és újra találkoztam azokkal, akiknek egykor segítettem, még csak a köszönésemet sem fogadták.”

Emlékezete

O’Neillnak három gyermeke született három különböző édesanyától: a fia maga is focizik, egyik lánya, a gyeplabdázó Marina pedig érzelmes sorokkal búcsúzott tőle. Halála után közzétett üzenetében lánya bevallotta, hogy megbocsátott édesapjának a felelőtlenségeiért.

„Legyél békében, apa. Már régen elvesztetted a szikrát, az örömöt és az egyedi esszenciádat. Nagyon fájt, amikor egy józan órádban azt mondtad, hogy nem akarsz tovább élni. Tudtam, hogy komolyan gondolod. Az alkoholizmus mindent elvitt. Az orvosoktól tíz éve halljuk a negatív jelentéseket, így valójában már tíz éve elvesztettük a reményt, de soha nem lehet felkészülni erre a pillanatra. A legkevésbé sem vártuk ezt a napot. A legfontosabb dolog, hogy megbocsátok neked, esküszöm. Remélem, érezted a búcsúzásomkor… Köszönöm, hogy életet adtál, annyi mindent hagytál nekem, mert nagyon sok van bennem belőled. Örökké szeretlek, és most már tudom, hogy nem csak az életedben, hanem utána is”

– írta Marina.

„Az uruguayi futball gyászol. Az elmúlt évtizedek egyik legjobb játékosa, aki tudta, hogyan kell a pályán ragyognia tehetségével és a varázslatával, elhagyott minket”

– állt a tekintélyes uruguayi lap, az El País hasábjain. A The Observer szerint

„Fabián O’Neill egyike volt azoknak a nagy tehetségeknek, akik elvesztegették tudásukat”, a brit újság hozzátette, hogy „karrierjét az alkohol és a túlzások jellemezték”.

Sok labdarúgó esetén láthatjuk, hogy a nehéz gyermekkorból kiszakadva később a sport segítségével helyes mederbe tudják terelni az életüket, de O’Neill szomorú esete azt mutatja, hogy ez sajnos nem mindenkinek sikerül. Az uruguayi klasszis kísértetiesen hasonló életpályát futott be, mint annak idején a Manchester United észak-ír legendája, George Best vagy éppen a magyar Törőcsik András, de sajnálatos módon ő még náluk is korábban távozott az élők sorából.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt kép: news.italy24