„Meg kellett szoknom azt a darálást, ami Svájcban az edzéseken is jellemző” – válogatás márciusi interjúinkból

Az Újpest FC szerb csatára, Ognjen Mudrinszki Thaiföldről igazolt Magyarországra, és márciusban arról beszélgetett velünk, hogy közel tíz éve a svájci Aarauval is olyan helyzetben volt, mint most a lilákkal: a kiesés ellen kellett küzdeni. Ebben a harcban szerinte a koncentráció lesz talán a legfontosabb tőle és a csapattársaitól.

Elmesélte, hogy 13 éves korától napi 60 kilométert ingázott, hogy a Vojvodinába járhasson futballozni, és a brazil Ronaldo volt a kedvenc játékosa. Mégsem Újvidéken futott be karriert. Gyermekkori álmát beteljesítve futballozott a Crvena Zvezdában, majd játszott Lengyelországban, Szlovéniában és Németországban is. Thaiföldről Európába visszatérve 20 másodperc alatt döntötte el, hogy Újpesten folytatja. Ma az hajtja, hogy megszerezze 101. gólját, és jó apukája legyen egyéves kisfiának.

Párduc Safi, vagyis a 14-szeres magyar válogatott Sáfár Szabolcs is interjút adott nekünk az elmúlt hónapban. 1997 óta Ausztriában dolgozik, az Austria Salzburgban, az Austria Wiennél és az Innsbruckban védett, majd kapusedző volt az osztrák élvonalban, most pedig a másodosztályú Horn csapatánál számítanak a tudására.

Megosztotta velünk filozófiáját, moszkvai csalódását, és kifejtette azt is, hogy a mentalitása és a munkához való hozzáállása már egy osztráké, nem magyaros. Jan Oblakot tartja igazi példaképnek, a vele folytatott beszélgetésből kiderül, miért.

Már nem álom a bajnoki érem megszerzése, ez a véleménye Tóth Barnának, aki a Kecskemét 28 éves csatára. A kiemelkedő szakmai munkát, az erős, összetartó közösséget tartja a csodásan szereplő lila-fehérek titkának. Csapattársaival teljesen más típusú munkát kell végeznie, mint korábbi klubjainál:

„A bajnoki szezon közben is olyanok a tréningek, mint máshol legfeljebb a felkészülés alatt. Az elején furcsálltam is, hogy benne vagyunk már az idényben, közeledünk a hétvégi meccshez, mégsem könnyebbek a tréningek, de a koncepció működik. Több munkát végzünk el, és sokkal intenzívebben ahhoz képest, mint amit korábban tapasztaltam, de minden egyes hét, minden egyes foglalkozás nagyon tudatosan felépített.”

Portálunknak úgy vélte, a Kecskemét a jó példa rá, hogy érdemes az NB II-es játékosokban bízni, hiszen egy szinttel feljebb is simán megállják a helyüket. A 198 centiméter magas csatárt arról is faggattuk, miért végezte el a műszaki menedzser szakot a BME-n, és hogyan „esett szét a mozgása” fiatal korában a hirtelen növekedés miatt.

Bolla Bendegúz remekül játszik az utóbbi időben a Grasshopperben, és a válogatottba is bekerült. Biztos benne, hogy a magyar bajnokság után szüksége volt egy köztes lépcsőfokra, amikor leigazolta a Wolverhampton Wanderers, ezért jó döntés volt a svájci csapathoz menni. Mesélt a svájci Újpest–Fradiról, a magyartól egészen eltérő intenzitású edzésekről, a Dinamo Zagrebnél eltöltött időszakról, és arról, miért volt különleges a Főnix Gold, amelyben ő és Szoboszlai Dominik is nevelkedett. A futballista nyáron szeretne továbblépni, és úgy érzi megerősödött annyira, hogy kipróbálja magát a Premier League-ben.

Amikor karrierje végeztével hazatért Magyarországra, Gujdár Sándor volt az első, aki görög büfét nyitott – az Árkád helyén. A volt válogatott kapus a vele készített interjúban elmondta, hogyan hiúsult meg a menedzserek hibájából a belgiumi szerződése, és megosztotta velünk, micsoda kapitális hiba vezetett a rossz vb-felkészüléshez 1978-ban.

A magyar futballt dicséri, szerinte a fiatalszabály nagyszerű újítás az MLSZ-től.

Pap Marcelo Portugáliában született, és volt szerencséje eltölteni néhány évet utánpótlásedzőként magyar kluboknál. Hatalmas különbséget lát a magyar és a portugál játékosok hozzáállása, az edzések szakmai színvonala, intenzitása között. Úgy véli, itthon ritkán állítják meg az edzéseket a trénerek, és minimális visszajelzést adnak, az iram sokszor alacsony, és kevés olyan játékos kerül az akadémiákra, akinek meg kell feszülnie, hogy egyáltalán odáig eljusson. Érdekes meglátása, hogy a magyar fiataloknak nem tanítják meg, hogyan kell megfelelő erővel ütközni.

Szlezák Zoltánt az Újpest utolsó bajnoki címének 25. évfordulója alkalmából szólaltattuk meg. Sokat mesélt arról, milyen embert próbáló anyagi körülmények közepette kellett helyt állniuk 1998-ban. Csapatkapitányként azt látta, hogy a játékosok közti baráti kötelék pluszt adott a liláknak, a futballisták a mai napig összejárnak. Elmondta a véleményét Várhidi Péter szerepéről, és felidézte Véber György horrorisztikus sérülését is.

Úgy alakult, hogy mi készítettük az utolsó interjút Milos Kruscsiccsal, amíg még az Újpest edzője volt. Elárulta nekünk, hogy tavaly nyáron, amikor sorra távoztak a kulcsjátékosok, felmerült benne, hogy bedobja a törülközőt, ám az elnök meggyőzte, hogy maradjon. Az FTC elleni történelmi vereség (0-6) után is motoszkáltak hasonló gondolatok a fejében. Hosszan taglalta játékfilozófiáját, és kiderült, hogy a Bayern München a kedvenc klubja, Thomas Müller pedig a kedvenc játékostípusa. Arról is beszélt, a klubnak miért kellett szezon közben eladni két fontos futballistáját, Katona Mátyást és Csongvai Áront.

A Norvégiában élő, a Tromsönél futballozó Bogdán Hunorral arról csevegtünk, hogy mi az alapvető különbég a norvég és a magyar szemlélet között, és hogy mi lehet az oka, hogy egy norvég játékos mer kérdezni eligazítás után, a magyar pedig nem.

Gulácsi Bencével a Villarreal CF és a Debreceni VSC közötti, három évre kötött szakmai együttműködés részleteiről beszélgettünk. A Debreceni Labdarúgó Akadémia játékosmegfigyelői csoportjának vezetője kifejtette, milyen elemeket lehet, és érdemes átemelni a spanyol futballkultúrából.

Kiemelt fotó: bluewin.ch