Még meg sem nyílt a piac, de az Aston Villa már bombákat robbant – vélemény

Az Aston Villa nem épp a legszebb napjait élte 2018 nyarán, hiszen Steve Bruce irányításával hiába lett meg a Champoionship negyedik helye, végül a rájátszás során nem tudták kivívni a feljutást, így harmadik szezonjukra készülhettek a másodosztályban. Ekkorra datálható, hogy az NSWE Group, Nasszef Szavirisz egyiptomi, valamint Wes Edens amerikai milliárdos cégcsoportja 55 %-os részesedést vásárolt a klubban. A nagy terveket szövögető páros mihamarabb vissza akarta juttatni a klubot az élvonalba, aminek egyik fontos lépésének érezték, hogy egyikük az egyesület mindennapjaiban is résztvevő legyen, így Szavirisz lett a klub elnöke.

A gyengén induló szezont követően Bruce repült, s a helyére érkezett Dean Smith, akivel azonnal összejött a feljutás a playoff ötödik helyéről is. A Premier League jelentette anyagi pluszbevételek tudatában az új tulajdonosok azonnal jelentős erősítésbe kezdtek, nem sajnálták a pénzt erre. A 2019-es nyáron a klub csak az átigazolási piacon 150 millió fontot költött el, ami végül egy 17. hely formájában térült meg, mert összejött a bennmaradás. A második szezonra újabb 100 milliós adtak ki az igazolásokra, amikkel már a 11. helyen zárt a klub.

A koronavírus-járvány a Villa számára sem volt kedvező hatású, de azt különösebb problémák nélkül élte át a klub. A hivatalos adatok alapján mintegy 56 milliós veszteséget jelentett számukra a járványhelyzet – ebben a lecsökkent meccsnapi bevételek, illetve a közvetítési jogokból és a reklámokból befolyó kevesebb pénz is megjelent. Ha ehhez hozzávesszük a nagy mennyiségű költekezést a transzferpiacon, akkor kijön, hogy az elmúlt évtizedben az övék a legnagyobb mínusz a ligában, ráadásul ez csak tovább romlott az elmúlt nyáron, és most sem jó irányba mozdulnak el a folyamatok.

Nem túl biztatóak a számok a klub anyagi helyzetét illetően, és ennek a jövőben még jelentős következményei is lehetnek (Forrás: Swiss Ramble Twitter)

Kicsit kevesebb, mint egy évvel ezelőtt a Jack Grealish-transzfer már csaknem biztosnak tűnt és mindenki tudhatta, hogy az Aston Villa nagy költekezésének hátterében az áll, hogy az angol fenegyerek átteszi a székhelyét Manchesterbe, méghozzá óriási összegért cserébe. És ez be is jött, a City Premier League-rekordot jelentő összeget perkélt le a válogatott szélsőért, s ezt a vagyont némi plusz pénzzel kiegészítve a birminghamiek gyorsan be is fektették a keret megerősítésébe.

Összességében így is a legtöbben azt remélték, hogy a Smith irányította Villa képes lesz a nemzetközi porondot érő helyekért harcban lenni. Hát, nagyobbat aligha tévedhettünk volna, mert egyre inkább kiderült, hogy a csapat sikeressége össze volt kötve Grealish játékával, akinek egyéni villanásai kellettek ahhoz, hogy a támadójáték jó legyen. És hiába volt a fedélzeten az előző szezon másik főszereplője, az argentin kapus, Emiliano Martínez (ő közel hat góltól mentette meg csapatát az elvárthoz képest, tehát ez volt a PSxG mutatója), a birminghamiek a hátunk mögött hagyott szezont kellően pocsékul kezdték ahhoz, hogy a vezetőség edzőcserére szánja el magát.

Steven Gerrard sokak szemében megváltóként érkezett a csapat kispadjára, ami nagyban köszönhető volt annak, hogy Glasgow-ban tíz év után jutott fel vele a Rangers FC Skócia trónjára. A remek ajánlólevél persze rejtett magában némi kérdőjelet is, mert a Premiershipet erősen két csapat dominálja, és ha az egyik egyre nagyobb ívű zuhanása – ez volt a Celtic FC – és a másik felfelé ívelő pályája keresztezi egymást, akkor valami ilyen látványos siker jöjjön ki belőle. A nemzetközi porondon akadtak már gondjai a korábbi Liverpool-legendának edzőként, de a skóciai mutatói és a korábbi PL-tapasztalata elegendő volt ahhoz, hogy megkapja a birminghami kispadot.

A Villa helyezése fordulóról fordulóra a 2021-22-es szezonban (Forrás: Transfermarkt)

Az edzőváltástól 2021 végéig eltelt hétmeccses intervallumban csak a három dobogós ellen kaptak ki, miközben négyszer is nyertek, ez pedig remek bemutatkozás volt. Ekkor azt gondolhattuk, hogy valóban szignifikáns javulás következik be, amire csak rátett egy lapáttal a télen megszerzett Philippe Coutinho és Lucas Digne, aki berobbantak a megérkezésük után. Végül azonban Smith 0,91 pont/meccses átlagát csak 1,3 pont/meccsre sikerült felkerekíteni, amivel elégedetlenek aligha lehetnek a szurkolók, de az is igaz, hogy a 16. helyről végül csak a 14. helyre sikerült előrelépni.

Most viszont ez már Gerrard csapata lesz, ugyanis a brazil játékmestert véglegesítették a kedvéért, valamint a hírek arról szólnak, hogy az ő személye a topklubok által is csábított francia középpályás, Boubacar Kamara megszerzésében is jelentős tényező volt. A védelem megerősítése érdekében a nagyon jó szezont futó Sevilla egyik alappillérét, Diego Carlost is sikerült Birminghambe csábítani. Ez már három remekbe szabott(nak tűnő) igazolás és még ki sem nyitott a piac. Ez már most 50 millióba került, ami csak az átigazolási díj, az ügynöki jutalékot, az aláírási bónuszt, valamint a fizetést még nem is számoltuk hozzá.

A 2021-22-es szezonban az Aston Villa bértömege már a 10. legmagasabb volt a ligában, és ez most jó eséllyel még tovább fog emelkedni, tehát az elvárások is nőnek, hiszen ennyi pénz elköltése után a megtérülést várja mindenki. Ehhez pedig európai kupaszereplés kellene, ami szép lassan valóban elvárható a költekezések alapján, bár az az azért kétségtelen, hogy a PL mezőnyében ez mennyire valósítható meg.

A nagy reményekkel érkező Boubacar Kamara Gerrard miatt választotta Birminghamet (Forrás: Aston Villa FC)

Ugyanis az angol liga is csak 5+2 helyet tud biztosítani az itt szereplő csapatoknak Európába, amire igencsak túljelentkezés van évek óta. A Big6 csapatait aligha kell emlegetni, az elmúlt években az a meglepőbb, ha valamelyik kimarad a nemzetközi küzdelmekből. A Leicester City az elmúlt három évben kétszer volt ötödik és bár most egy gyengébb szezonon van túl, a kettős terhelés hiányában talán még jobb helyzetben is lesznek a keret átalakulása ellenére is. A West Ham United egészen jól kezelte az Európa Liga és a hazai pontvadászat jelentette kétfrontos küzdelmet, ami azok után, hogy „csak” az Európa Konferencia-liga jut nekik a következő idényben, talán még inkább fogja segíteni a játékpercek egyenlő elosztását. Aztán pedig itt van „sötét lónak” a Newcastle United, amely a nagy téli átalakulás után igencsak megerősödve tudott remekül szerepelni és egészen a tabella 11. helyéig menetelni, ami további igazolások és egy nem ennyire gyengén kezdett idényben talán még többre is hivatott lehet.

Az eredetileg öt hely akkor tud további lehetőséget kínálni a tabellán elől végzőknek, ha a kupát BL-helyen végző együttes hódítja el. Ez az elmúlt évtizedben elég sokszor megvalósult, de ha nem is így nézzük, hanem csak abban a tekintetben, hogy a Big6 csapatok mennyire komolyan veszik a trófeaszerzés lehetőségét, akkor sokatmondó, hogy az elmúlt tíz évben csak három „nem Big6” együttes tudta valamelyik trófeát is elhódítani (2013, FA-kupa – Wigan Athletic; 2013, Ligakupa – Swansea City; 2021, FA-kupa – Leicester City). Tegyük hozzá, a Villa legutóbb 1996-ban nyert Ligakupát, az FA-kupában pedig 1957-ben ért fel a csúcsra, egyik sem ma volt…

Kétségtelen, hogy elméleti síkon nagyon jól fest az a két új játékos, aki már biztosan érkezik, valamint a pletykák szerint Luís Suarez is felkerülhet erre a listára, aki szintén jó fogás lehet, főleg ingyen. Azonban tavaly nyáron is ezt gondoltuk Emiliano Buendía, Leon Bailey és Danny Ings megszerzésekor is, ám hármójuk közül egyelőre csak az angol csatár hozta az elvárásoknak megfelelő szintet, pedig a másik két jelölt is igencsak jó vételnek tűnt. Be kell látni, hogy előzetesen semmi biztosat nem lehet mondani, csak azt, hogy nagyon nehéz odaérni az angol élvonalban a nemzetközi porondot jelentő helyekre. Ez pedig a Villának kiemelten fontos prioritás, ha nem akar az Everton sorsára jutni anyagi síkon.

Kiemelt kép: Aston Villa FC