Meg nem értett zseni, vagy egy újabb táncos az edzőkeringőben? – A Horváth Ferenc-rejtély

Amikor 2010. márciusában kinevezték az NB II Keleti csoportjában szereplő Vecsés edzőjének, a 32-szeres válogatott Horváth Ferenc még igazolt játékos volt az osztrák amatőrligában. Ekkor mindössze 36 éves volt, veretes játékosmúlt állt a háta mögött: megfordult idehaza a Fehérvárnál, a Ferencvárosnál, a Diósgyőrnél, Újpesten, Pakson, Pápán, légiósként pedig szerepelt Belgiumban (Genk), Németországban (Cottbus), Izraelben (Maccabi Tel-Aviv), Spanyolországban (Almería), Portugáliában (Estoril-Praia) és Skóciában (Livingston) is. Sokat látott emberként nem derogált a profi edzői karrierjét az akkori NB II egyik legszerényebb költségvetésű csapatánál elkezdeni (korábban a FTC utánpótlásában már dolgozott fiatalokkal).

Ha az MLSZ adatbankjára hagyatkozunk, akkor azt látjuk, hogy 2011 márciusában váltotta a vezetőedzői poszton Herédi Attilát az akkor 10. helyen álló csapat kispadján, a szezon végére azonban az ötödik helyig tudtak előrelépni, többek között olyan nagy skalpoknak köszönhetően, mint a Mezőkövesd és a REAC 3–0-s idegenbeli legyőzése. Az erőn felül teljesített szezonhajrá után Horváth mégsem maradt, a következő szezonban néhány meccs erejéig az NB III-as Biatorbágy szakmai munkáját segítette, egészen októberig, amikor is visszatért az NB II-be, de ezúttal a Nyugati csoportban szereplő Szigetszentmiklós csapatát vette át a szakmai igazgatóvá előrelépő Várhidi Pétert követve. Az ekkor 11. helyen álló együttesnél olyan tehetségekkel dolgozhatott együtt, mint a volt ifiválogatott kapus, Balikó Milán, vagy a Fradiban igen nagy tehetségnek indult, bár gyökeret ott végül nem verő Rédei Milán, illetve olyan rutinos futballisták is megfordultak a kezei alatt, mint Pomper Tibor, Pintér Zoltán, Tóth Mihály vagy az a Szamosi Tamás, aki később állandó asszisztense lett.  A kezdeti pozícióhoz képest egy helyet sikerült előrelépni, és 2012-ben a tizedik helyen zárt Horváth Ferenc csapata.

None

A 2012-13-as szezont két győzelemmel és négy vereséggel kezdte a Szigetszentmiklós, ám ennek ellenére befutott az első élvonalbeli megkeresés. A pocsékul rajtoló, nyolc mérkőzésen csak öt pontot gyűjtő Kecskemét kereste meg és csábította el a fiatal szakembert, aki annak ellenére vállalta a kihívást, hogy sem a csapat, sem a klub nem volt már a legjobb állapotban. A nem sokkal korábban még kupagyőztes együttes alaposan kicserélődött, az anyagi helyzet pedig finoman szólva sem volt rózsás. Ennek ellenére Horváth szinte berobbant az élvonalba, utolsó előtti helyen szerénykedő csapata hirtelen szárnyra kapott és négy győzelemmel, valamint egy döntetlennel nyitva villámgyorsan a középmezőnyig emelkedett. A télen a jelentősebb erősítések elmaradtak, de így is a hetedik helyen futottak be a végére – hála a lendületes, közönségcsalogató támadófutballnak, amit igyekezett meghonosítani a klubnál, és ami olyan bravúroknak ágyazott meg, mint például a későbbi bajnok Győri ETO elleni hazai 5–2-es győzelem. A fiatal edző a már említett támadófutball mellett az egészen különböző és meglepő pontrúgás-variációkkal, valamint hangzatos nyilatkozataival is kitűnt a mezőnyből. Egykori játékosai szerint hatalmas motivátor, híres arról, hogy a nagy mérkőzések előtt olyan, főleg az érzelmekre ható filmrészleteket vetít le a futballistáknak, hogy azok attól úgy mennek ki a pályára, mintha vért ittak volna. Hiába volt népszerű akkoriban Kecskeméten, a szezonzárás után továbbállt, és elfogadta a már akkor is csak magyar játékosokra építő Paks ajánlatát. A Simon Attilát, Bartha Lászlót, Tököli Attilát és Könyves Norbertet is soraiban tudó tolnaiaknál nem sikerült az áttörés, csak a 13. helyen teleltek, és bár nem volt jelentős veszélyben hősünk állása, a Pintér Attila szövetségi kapitányi kinevezése miatt edző nélkül maradó címvédő Győri ETO nevezte ki edzőjének.

Az ETO a csalódást keltő harmadik helyen állt 30 ponttal, hét egységnyi hátrányban a listavezető Debrecen mögött. A már akkor is különös lebonyolítású bajnokságban 17 őszi mérkőzés után 13 maradt a tavaszra, és Horváthtal a kispadon rég nem látott erőre kapott a zöld-fehér csapat. Ugyan a Ferencváros és a Pécs elleni két meccsen összesen egy ponttal debütált, a 20. fordulóban a Videoton vendégeként aratott 1–0-s győzelemmel hatalmas sorozat vette kezdetét. Ezt a találkozót is beleszámítva ugyanis az utolsó 11 bajnokiból 10-et megnyert az ETO egy döntetlen mellett (épp Debrecenben 2–2), és 28–6-os gólkülönbséget produkált. Utóbbinak főleg azért van jelentősége, mert a szezon hajrájában kissé gyengélkedő Lokival szembeni – egykor tízpontos – hátrányt sikerült ledolgozni, és pontazonosság alakult ki a két együttes között, sőt még a győzelmek száma is megegyezett. A gólkülönbség azonban a DVSC javára döntött, így minden idők egyik legkiélezettebb magyar bajnoki versenyfutásában egészen kis különbséggel maradt le a címvédésről a Győr.

None

A 2014 nyarán induló új szezonnak egyértelműen a bajnoki cím reményével vágott neki a Győr, de nem sikerült megfelelően kezelni az előző szezon befejezése okozta kudarcérzetet, és a csapat finoman szólva is beragadt a rajtnál. Tizenegy forduló után mindössze kilencedik helyen állt a táblázaton, őrületesen nagy (18 pontos) hátrányban a sziporkázó Videotonnal szemben, ráadásul október végén a megyei kistestvér Gyirmót FC ellen a Magyar Kupától is fájóan korán búcsúzott az ETO. Mindez összességében Horváth Ferenc állásába került, aki azonban sokáig nem maradt munka nélkül, mert tavasszal visszahívta korábbi kenyéradója, a másodvonalbeli Szigetszentmiklós. Az immár egycsoportos, de még 16 csapatos NB II-ben aztán sikerült ismét megragadni, sőt a 2015-16-os idény kezdete is a Pest megyei klub kispadján érte.

Egy osztállyal feljebb ezalatt a regnáló bajnok Videoton alaposan mellényúlt a francia Bernard Casoni kinevezésével. Hamar kiderült, hogy nem ő a megfelelő választás egy nemzetközi ambíciókat dédelgető együttes élére, így a júliusban szerződtetett francia szakembert már augusztusban(!) menesztették, miután a BL-től már a selejtezők kezdetén elbúcsúzott, a bajnokságban pedig ötből négy meccsét elveszítette a csapattal. A helyére egy kisebb átmeneti időszak után 2015. október 6-án a szintén új sportigazgató, Kovács Zoltán éppen azt a Horváth Ferencet nevezte ki a csapat élére, aki érzelmileg is erősen kötődik a klubhoz, hiszen ott nevelkedett, valamint felnőtt játékosként is három időszakot töltött el annak alkalmazásában. A tréner annak dacára vállalta a romantikusnak tűnő kihívást, hogy egy morálisan és szakmailag is szétesett öltöző fogadta, valamint közel biztos volt, hogy legkésőbb az idény végén megköszönik a munkáját, hogy újra egy külföldi tréner kezébe adják az irányítást. Az ekkor már 12 csapatos élvonalban mindössze hetedik helyen szerénykedett a címvédő, de Horváth érkezésével és egy kiváló tavaszi meneteléssel egészen a dobogóig, sőt annak is a második fokáig meg sem állt, igaz 19 pontos hátrányban ért célba a Thomas Doll vezette Ferencváros mögött. Második magyar bajnoki ezüstérme a győrihez hasonlóan szintén a bravúr kategória, ám kevésbé csalódást keltő, mivel az aranyérem ezúttal nem volt reális. A várakozásoknak megfelelően nem tarthatta meg az állását a kiváló tavasz ellenére sem, és a nyáron a Manchester United egykori kőkemény, BL-győztes védője, Henning Berg váltotta.

None

Horváth sem maradt azonban munka nélkül, az ambiciózus Diósgyőr látta benne az elkövetkező sikerek letéteményesét, ám a korábban játékosként fél évig a klubot szolgáló tréner a kispadon sem húzta tovább. A stabil felsőházi helyezésre aspiráló klub végig a kiesés ellen küzdött és a liga legrosszabb védelmét (21 meccsen 42 kapott gól) vonultatta fel. Ezt unta meg a vezetés februárra, és a 21. forduló után kirúgta a nagy tervekkel érkező edzőt, hiába állapodott meg hároméves szerződésben vele korábban. Érdekesség, hogy ekkor érkezett Magyarországra a spanyol középpályás, Nono, aki a pozsonyi Slovan érintésével épp Horváth kedvéért tért vissza később Kispestre.

2017 februárjában tehát menesztették Miskolcról a szakvezetőt, de ezúttal sem unatkozott túl sokáig, nyáron az élvonalba frissen feljutó Balmazújváros tette meg edzőjének. Az elmúlt évtizedek, de lehet, hogy a magyar bajnokság történetének egyik leggyengébb játékosanyagából versenyképes csapatot faragott annak ellenére is, hogy mindenki biztos kiesőnek titulálta őket előzetesen. A kiesés végül realizálódott is, ám arra, hogy az utolsó forduló utolsó percéig versenyben lesznek a bennmaradásért, előzetesen senki sem számított. A Ferencváros elleni 3–3-as döntetlennel búcsúzni kényszerültek, holott ugyanúgy 36 ponttal végeztek, mint az általuk egyébként háromszor legyőzött DVTK (amely a záró fordulóban 2–1-re legyőzte az erősen tartalékos Videotont), azonban a borsodiaknak több győzelmük volt (10), mint a kisebbik hajdúsági csapatnak (8). A találkozó után szakadt ki Horváthból az a máig emlékezetes monológ, amelyben nem alaptalanul kérte számon a riválisok sportszerűségét, és a bajnokság lebonyolításának igazságtalanságát.

https://www.youtube.com/watch?v=qmcNjvt_O3Q

A balmazújvárosi foci legszebb fejezete ezzel gyakorlatilag véget is ért, noha a másodosztályban még rajthoz állt a következő szezonban, de ott is épp csak megmaradt, mára viszont teljesen el is tűnt a süllyesztőben. Horváth Ferenc amellett, hogy a szó legjobb értelmében szerethető csapatot rakott össze, és olyan játékosok útját egyengette a kisvárosban, mint az azóta már a Ferencváros és a magyar válogatott alapemberének számító Sigér Dávid, a Videotonnál stabil ponttá váló, a román válogatottban is pályára lépő Rus Adrian, valamint a később is élvonalbeli játékosnak számító Vajda Sándor vagy Haris Attila.

None

Az egykori válogatott csatár a másodosztályban még az ősz elején segítette az alaposan meggyengült klubot, majd Szombathelyre hívták az élvonalbeli bennmaradás reményében. Az utolsó, 12. helyen vette át az együttest és egy Paks elleni mérkőzésen debütált – karrierje során először – vereséggel.

Ezt sorozatban még négy kudarc követte, így meglepetésre mindössze a hatodik találkozóján szerzett pontot, igaz, mindjárt hármat is a Ferencváros 1–0-s legyőzésekor. A Haladás helyzete ekkor csak azért nem tűnt egészen reménytelennek, mert a riválisok is szenvedtek, a 14. fordulót követően mindössze egy pont választotta el őket a már vonal fölötti DVTK-tól, ám mivel a hátralévő négy őszi meccsen csak egy döntetlent ért el a zöld-fehér együttes, a miskolciak megléptek és nyolc pontra növelték a különbséget. A tavasszal 15 meccsen 21 pontot ért el a Haladás Horváth irányításával, de ez csak a tisztes helytállásra volt elegendő, a kiestek, hiába volt a csapat tagja a legendás Király Gábor és Halmosi Péter is.

A kiesés után a szakember szerződése lejárt, így elhagyta a vasi megyeszékhely csapatát, és hirtelen kiesett a körforgásból. A 2019-2020-as szezonban egyetlen profi csapatnál sem dolgozott, és 2020 őszén is jobbára egyéni képzéseket tartott, valamint fiatalokat edzett Szigetszentmiklóson. 2021 elején futott be a Budapest Honvéd ajánlata, amelyet elfogadott és egy nem izgalommentes tavaszt követően végül bent tudott tartani, az ő szemszögéből nézve végre egyszer a DVTK kárára. A jó anyagi helyzetben lévő és erős állománnyal bíró együttes az idei szezonnak a stabil felsőházi helyezés reményében vágott neki, ám nem tudott kiegyensúlyozottan teljesíteni. Három meccs után még sereghajtó volt a Honvéd egy ponttal, és bár az ősz közepére az ötödik helyig felzárkózott, 2021 vége már rendkívül feszült és ellenséges hangulatban telt. Horváthot szinte hetente kirúgta a magyar sajtó, ám a klubvezetés kiállt mellette és úgy tűnt, egy jó téli felkészüléssel tisztességes idényt zárhatnak. Ezek után – némi meglepetésre, de egyáltalán nem indokolatlanul – a tavaszi nyitányon a Gyirmót elleni hazai blama (0–1) után menesztették és ez inkább tűnik a szurkolók elhallgattatásának irányába tett lépésnek, mintsem szakmailag konzekvens döntésnek, hiszen a téli edzésprogramot még Horváth elképzelései szerint végezte a csapat, utódjának, Nebojsa Vignjevicsnek most aztán kapkodnia kell.

ÖSSZEGZÉS

Horváth karrierjére nem vett túl jó fényt, hogy az ötvenen innen már ennyi helyen megfordult, ráadásul legutóbbi három állomáshelyén kétszer kiesett és a Honvédnál sem teljesítette az előzetesen megfogalmazott célokat. Sokan támadják a Szijjártó Péter külügyminiszterhez fűződő, felvállalt barátsága miatt is, de ha annak idején a Győrrel egy ponttal többet szerez, most magyar bajnok edzőként beszélhetnénk róla, és ez egészen más polcra is helyezné őt szakmailag. Játékosként szerzett nemzetközi tapasztalata miatt beszél nyelveket, jól alkalmazkodik, de érzelmes emberről lévén szó, gyakran nem racionális és olyan feladatokat is elvállal, amikkel megégetheti magát – így történt ez Balmazújvárosban és Szombathelyen is. Diósgyőrben is azt lehet mondani, hogy megbukott, de ott az elmúlt tíz évben gyakorlatilag Tomiszlav Szivicsen kívül mindenki megégette magát, pedig Szentes Lázártól, Egervári Sándoron át Bódog Tamásig sokan próbálkoztak maradandót alkotni. Szigetszentmiklósról és Paksról is kivásárolták a szerződéséből, Fehérváron pedig egy elveszettnek tűnő idényt mentett meg a bajnoki ezüstéremmel. Játékosai általában szeretik, ami nem csoda, érti a nyelvüket és kiváló motivátor hírében áll – talán épp Kispesten tudta ebből a legkevesebbet megmutatni. Ami a statisztikáit illeti, Győrben az emlékezetes tavaszi menetelés során 13 meccsen 2,46 pontot szerzett átlagosan, ami káprázatos teljesítmény, ugyanakkor Pakson, Diósgyőrben és Szombathelyen is épp csak 1,00 ez a mutató. 195 NB I-es találkozóján pedig 1,35 a pontátlaga, amit az utóbbi évek húztak lefelé főként.

Ismert még a hangzatos nyilatkozatairól is, de ezekkel többnyire nem a szakmai hiányosságait palástolja, épp ellenkezőleg, a média gyengeségeire mutat rá, hiszen állítása szerint annak idején még Vecsésen és Szigetszentmiklóson észrevette, hogy ha azt mondja el, amit a meccsen látott, azt sokszor pontatlanul adják vissza az újságírók, de ha megpróbál szórakoztató dolgokat mondani, azokat mindig szöveghűen közlik. Tény, hogy az utóbbi időben sokkal inkább a mérkőzés utáni megszólalásaitól volt hangos a sajtó, mintsem a világraszóló szakmai sikereitől, épp emiatt nagy kérdés, hogy kap-e még lehetőséget az élvonalban. Edzői karrierje kezdetén sokan a leendő szövetségi kapitányt látták benne, ettől talán még sosem volt annyira messze, mint manapság. A következő lépés a karrierjében nagyon fontos lesz, ha sikeres lesz, marad esélye bizonyítania rátermettségét, de ha kudarcot vall, végképp leiratkozhat a jelentős pozíciókra esélyes szakemberek listájáról.