Még sosem esett ki a az Everton, de most a The Championship felé halad

2016 februárjában új időszámítás kezdődött az Everton FC-nél, ugyanis Farhad Moshiri, iráni-brit üzletember megvásárolta a klub részvényeinek 49,9 százalékát. Moshiri korábban kisebbségi részvényes volt az Arsenalnál, azt a tulajdonosi csomagját adta el Aliser Uszmanovnak, hogy pénzügyi és döntéshozói befolyást szerezhessen az Evertonnál.

Koemannak hoztak játékosokat, majd rögtön kirúgták

Első lépései egyikeként a szezon végén elküldte Roberto Martínezt és Ronald Koemant ültette le a kispadra, Steve Walsh pedig a sportigazgatói széket kapta meg, aki korábban a Leicester City bámulatos bajnoki címében vállalt szerepet, de mint asszisztens. A 2016–2017-es idényben a hetedik helyen végzett Ronald Koeman irányításával az Everton, ami jelentős előrelépés volt az előző két idényhez képest, amikor egyaránt a 11. helyen zárt a csapat. A csapat legjobbját (25 gól, hat assziszt), Romelu Lukakut 84 millióért eladták a Manchester Unitednek, így is közel 100 millió eurós mínuszban zárták pénzügyi szempontból a két átigazolási időszakot.

A 2017 nyári nagybevásárlást követően, miután Koeman stílusához illő játékosokat hoztak – mint Gylfi Sigurdsson, Sandro Ramírez, Davy Klaassen, Nikola Vlasic – októberben már menesztették is a holland szakembert. David Unsworth lett átmenetileg a vezetőedző, majd november végén kinevezték Sam Allardyce-t, ami már akkor teljesen érthetetlen döntés volt, hiszen teljesen más játékot kért a csapatától, mint Koeman. Allardyce a klasszikus brit iskola képviselője, sok felívelést vár a védőktől, valamint a szélről érkező beadásokra esküszik, így a rövid passzos, technikás futballban otthonos játékosok teljesen elvesztek az irányítása alatt. Az Everton végül a nyolcadik helyet ugyan elcsípte, de mind pontszámban, mind gólkülönbségben, mind xG-differenciában óriási volt a visszaesés.

Sam Allardyce és Farhad Moshiri (Fotó: PA Images / Alamy Stock Photo)

2018 nyarán nem csak új edző, hanem új sportigazgató is érkezett a Goodison Parkba. Kiderült, hogy Walsh hiába ért el óriási sikert Claudio Ranieri segítőjeként, attól nem lesz rögtön jó sportigazgató.

Ismét technikás, labdával ügyes labdarúgókat kezdtek vásárolni, közülük Richarlisonra mondhatjuk azt, hogy bevált, valamint a balhátvéd Lucas Digne is jó igazolás volt, a többiek nem sok emlékezeteset produkáltak – pedig a klub 70 milliós mínuszban zárta az átigazolási szezont. Helyezést tekintve nem tudtak előrelépni a kék-fehérek, de sokkal látványosabb játékot nyújtottak és a várható találatok különbségét tekintve 15 gólnyit javultak.

Ezt követően több mint 30 millió eurónyi összeget invesztált a klubba Moshiri, és ezúttal már szinte csak topcsapatoktól igazoltak fiatal vagy perifériára került játékosokat, annak érdekében, hogy megközelítsék a legjobbakat. Ebből az ősz során semmi nem látszott, ezért úgy döntött a klubvezetés, hogy meneszti Silvát és két héttel később kinevezte Carlo Ancelottit. Az olasz sztáredző érkezése után nem igazoltak meghatározó játékosokat, így a még Marco Silva számára kialakított kerettel kellett dolgozni, ami nem sok sikert hozott, alsóházi csapattá vált az Everton.

Fotó: PA Images / Alamy Stock Photo

Ancelotti sem hozta az elvárt javulást

Brands ezúttal Ancelotti elképzelése szerint kezdte alakítani a keretet, ezért hozták el a két korábbi játékosát, Allant és James Rodríguezt, hosszú távon azonban egyikük játéka sem jelentett előrelépést a klubnak. Rodríguez jó kezdést követően alaposan visszaesett, védekezni pedig nem volt hajlandó, a csatároknak kellett mélyre visszazárniuk helyette.

Ancelotti visszatért a Real Madridhoz – Bajnokok Ligáját és bajnokságot nyert rögtön – az Everton pedig egy újabb 180 fokos fordulattal Rafa Benítezt nevezte ki menedzsernek. A játékosok miután hozzászoktak a szabadsághoz, a nyakukba kapták az egyik legpragmatikusabb vezetőedzőt, aki kis túlzással centiről centire meghatározza, hogy ki hová helyezkedjen és passzoljon. Ez Brands és a hírek szerint az edzőváltásba gyakran beleszóló Moshiri részéről elképesztő baklövés volt.

Azáltal, hogy nem jöttek az eredmények, a nemzetközi porondon nem szerepelt a klub, nem tudtak olyan mértékben növekedni a bevételek, hogy lépést tartsanak azzal az elképesztő költekezéssel, amit már Moshiri időszaka előtt elkezdett a klub, de az iráni mágnás érkezésével csúcsra járatott. Alig adtak el pénzért játékost, az imént vázolt tényezők hatására a pénzügyi fair play szabályoknak már csak úgy tudtak megfelelni, hogy nem igazoltak minőségi labdarúgókat.

Lamparddal még nagyobb mélységeket ért el a klub

A szezonban mutatott roppant gyenge produkció okán először a sportigazgatót, Brandsot küldték el, ami nem lehetett egyszerű, mert időközben a boardba, vagyis a vezető testületbe is bekerült, majd két hónappal később Benítez is lapátra került. A spanyol szakvezető helyére a Chelsea-nél edzőként nem sokat mutatott Frank Lampardot nevezték ki és kölcsönben elhoztak két vezéregyéniségnek szánt játékost: Dele Allit és Donny van de Beeket. Eleinte olyan naiv és védekezést teljes mértékben nélkülöző játékot alakított ki Lampard, hogy sorra szaladtak bele a pofonokba, majd mikor felismerte, hogy ez nem fog menni, akkor átesett a másik végletbe és 5-3-2-es mélyblokkban kezdett védekezni a csapata. Így is a kiesés ellen küzdöttek a liverpooliak, csak az utolsó előtti fordulóban a Crystal Palace elleni győzelemmel kerülték el a kiesést.

A 2022 februárjában kinevezett sportigazgató, Kevin Thelwell a New York Red Bullstól érkezett, tehát jóval alacsonyabb szintű ligából, de egy határozott játékfelfogás mentén haladó klubtól. Arra lehetett számítani, hogy ennek megfelelő típusú edzőt fognak hozni Lampard helyett, de maradt az angol tréner, és játékosokat is a Burnley-től kezdtek igazolni, illetve a Wolverhamptontól Conor Coadyt, tehát a proaktív letámadásra épülő futballra való törekvés nyomait sem lehetett látni az igazolások terén és később a pályán sem. Az értékesítést vizsgálva történt előrelépés, mert Richarlisont 50 millió fontért – utólag már nyugodtan mondhatjuk, hogy – sózták rá a Tottenham Hotspurre, míg Anthony Gordont 40 millió fontért adták el a Newcastle Unitednek, pedig utóbbi támadóerényei igencsak hiányosak.

Ismét kiesőjelölt lett az Everton, Lampardot január végén menesztették, az utódja a Burnley egykori sikerkovácsa, a mély védelmi vonalat meghúzó Sean Dyche lett. Ezzel eldőlt, hogy a Red Bull iskola által képviselet koncepció felé a legkisebb lépést sem kívánják megtenni Thelwellék, csak az a cél, hogy defenzív futballal bennmaradjon a csapat. A 4-5-1-ben felálló Everton jobb is lett Lampard távozása után, de Dominic Calvert-Lewin nagyon sokat hiányzott, aki pedig a Dyche-féle játék alfája és omegája a maga fizikumával és játékstílusával. Szerencséjükre az utolsó fordulóban a már tét nélkül futballozó AFC Bournemouth ellen játszottak és nyertek 1–0-ra, amivel megőrizték első osztályú tagságukat. A -20 xG-különbségük mindent elmond a játékuk minőségéről.

Dyche maradt az új idényre és egyelőre Ashley Young érkezése hivatalos csupán, biztosan nem a 38 éves veterán fogja megoldani az Everton megannyi problémáját, aki korábban játéktársa volt Dyche-nak.

Fotó: Action Plus Sports Images / Alamy Stock Photo

Kiemelt fotó: Tony Smith / Alamy Stock Photo