Megáll végre a Bielefeld lecsúszása?

Az, hogy az Arminia Bielefeld képes osztályokon átívelő mélyrepülésekre, a régi szurkolóik számára nem olyan nagy újdonság. Korábban két esetben hosszabb ideig voltak a legmagasabb szinten, most ez mindössze két szezonra korlátozódott, és ezúttal sem biztos, hogy véget ér a zuhanás a másodosztályban.

A klub első sikerkorszaka öt egymást követő élvonalbeli szerepléssel 1985-ben zárult le, amikor Gerd Roggensack vezetésével az osztályozós helyen zártak, azt a párharcot pedig elveszítették. A következő szezonban nem sikerült a folytatás, 1987 őszén pedig már egyre nagyobb adósság fojtogatta a klubot, és tavasszal utolsó helyezettként eggyel lejjebb is csúsztak, jöhetett az akkor a harmadosztálynak megfelelő Oberliga Westfalen.

Hét szezont húztak le itt, majd mindössze egy szezont a második ligában (1995-96), a következőt pedig máris az élvonalban kezdték. Aztán elkezdődött egy óriási „liftezés”, nyolc szezon alatt három kiesés és három feljutás következett, majd egy újabb ötéves élvonalbeli ciklus a 2004-2005-ös évadtól. Miközben 2008-ban még épp Michael Frontzeck mentette meg a gárdát a búcsútól, egy szezonnal később már ő volt az, aki több rossz döntéssel hozzájárult ahhoz, hogy ne legyen menekvésük. A kiesést követően aztán a szenvedéseknek nem volt vége, mert egy közepesre sikerült Bundesliga 2-es idényt követően 2011-ben már nem tudtak ott sem megragadni, mehettek megint a 3. Ligába.

Az újabb élvonalbeli szereplésre épp annyit kellett várniuk, mint az eggyel korábbi „ciklusban” – stílszerűen 11 szezont –, ám ezúttal csak két idény jutott a Bundesligában a vesztfáliaiaknak, és a jelenleg zajló másodosztályú szezonban azonnal csúszhatnak is eggyel lejjebb.

Bár nem volt rossz az a csapat, amelyet 2018 telén Uwe Neuhaus átvett a második ligában, az Arminia nem tűnt reálisan esélyesnek a feljutásra, ehhez képest a következő, a koronavírus-járvány miatt félbeszakított idényben már a féltávnál látszott, hogy nem lehet megállítani őket. Annak ellenére, hogy az évad kezdetén a Stuttgart és a Hannover csatlakozott a másodosztályhoz, mindössze két vereséget szenvedve jutottak fel az élvonalba a bielefeldiek. Igaz, a 14 döntetlen azt is jelezte, hogy ez nem egy első osztályban stabilan bennmaradó együttes. A költségvetésük is potenciális visszaesőnek mutatta őket, ám egy jókor jött edzőváltás segített kivívni a bennmaradást a Bundesligában – elsősorban Frank Kramer vezetőedző érdeme volt ez az eredmény.

A gondok azonban már nem sokkal ez után, 2021 nyarán jelentkeztek, a keret látványosan meggyengült, mert a fizetések terén messze le voltak maradva az élvonalbeli riválisokhoz képest, és így az ezt a szintet stabilan hozó játékosok ingyen léptek le. Az ősz gyenge volt, s bár decemberben jött két siker, majd a téli szünet után további négy meccsen maradtak veretlenek, februártól kezdve mindössze hét pontot gyűjtöttek 14 bajnokin. A szezon végi edzőváltás ezúttal semmit nem ért, Marco Kostmann négy meccsen két pontot tudott felmutatni, ami nem osztott, nem szorzott. Viszont ma már tudjuk, hogy Kramer elengedése a klubtól nagy hiba volt.

A jelenlegi idény előtt ismét edzőt keresett a klub. A szakértők kételkedve fogadták a svájci másodosztályban sem túl sikeres Ulrich Forte kinevezését, aki valószínűleg a 2010-es években a helvét élcsapatoknál mutatott szebb napjai miatt kaphatta meg az állást. Eközben a keret elveszítette a gerincét – hat rendszeres kezdőjátékos távozott – és a pótlást olyan, az élvonalból kiszoruló labdarúgók jelentették, akik nem elköteleződésből, hanem a játékpercek reményében fogadták el a bielefeldi ajánlatot.

Az olasz szakember négy vereséggel nyitott a bajnokságban, így a kupában való továbbjutás sem segített rajta, máris lapátra került. A helyére a korábban a klub utánpótlásában évekig dolgozó Daniel Scherning ült le, aki elhagyta a harmadosztályban szereplő VfL Osnabrücköt ezért a lehetőségért. Húsz mérkőzés jutott számára éppen csak egy pont feletti átlaggal. A játék sehogy sem állt össze, mert miközben támadni nem tudtak és helyzeteket kialakítani még annyira sem, addig a védelem állandó gondokkal küzdött, az összhang hiányában rendszeresen ziccereket engedtek az ellenfeleknek.

Márciusban, immár a szezonbeli harmadik edzőként Uwe Koschinat vette át a stafétát, hogy kezdjen valamit a helyzettel, mert visszacsúszott a csapat a vonal alá. Az 51 éves szakember két szezont már lehúzott a másodosztályban, amelyek során benn is tartotta az SV Sandhausen együttesét. Ezen kívül viszont csak alacsonyabb ligás tapasztalattal bír, a jelenlegi szezon elején még az 1. FC Saarbrücken kispadját koptatta. Vele megtörtént az a fellángolás, amit edzőváltás után oly sokszor láthatunk. Öt mérkőzésen 12–11-es gólkülönbséggel szereztek 8 pontot, amely valószínűleg nem lesz fenntartható.

A hátralévő hat meccsük egyike sem nyerhetetlen, sőt a pontszerzés mindenhol reális cél lehet a Bielefeld számára, ám az a kettő pont, amivel jobban állnak, mint az osztályozós helyen lévő rivális, a Regensburg, az nem sok. A már a vonal alatt tanyázó, rettenetes formában lévő Hansa Rostock négy pontra vannak, ez pedig „őrizhető” különbségnek tűnik, így talán nem fog egyenes úton kiesni a másodosztályból az Arminia. Azonban a jövőre nézve nagy változásokra lesz szükség, ha nem akarnak úgy járni, mint ami a klub történetében korábban már két alkalommal is megtörtént.

Kiemelt kép: sportschau.de