Megállás nélküli frusztráció, avagy a Philadelphia 76ers elmúlt holtszezonjai

A kristálytiszta kerettörténet érdekében érdemes jó sokat visszapörgetni az idő kerekét, mégpedig egészen 2013-ig, amikor is Sam Hinkie-nek, a Philadelphia 76ers akkor újonnan kinevezett GM-jének forradalmi ötlet pattant ki a fejéből. Az amerikai ligákban jól ismert kifejezés a „tankolás”, azonban ezt a klubok többségénél próbálják eltitkolni annak érdekében, hogy a szurkolóikkal lehetőség szerint ne utáltassák meg egy életre a franchise-t. Hinkie erre azelőtt soha nem látott nemtörődömséggel fittyet hányt, kvázi nyilvánosan romokba döntötte az akkori keretet azért, hogy jövőben minél több és minél értékesebb draftcetlivel rendelkezzen, amiből aztán a saját puzzledarabkáit használva szupersztárokat draftoljon és bajnoki címhez jusson.

A mindössze két évet jelentő Hinkie-éra alatt a Philly 47–199-es mérleget és 27 csereügyletet produkált, amely öt lottó picket, valamint a jövőben további két egy per egyes választást eredményezett. Sam Hinkie rövid idő alatt is meglehetősen nagy hatást generált a franchise jövőjére és olyan játékosokat gyűjtött össze, akik jó alapot jelentettek a további építkezésre. Közülük is kiemelkedik Joel Embiid, a regnáló MVP. Embiidet olyannyira megérintette Hinkie jelenléte és munkássága, hogy gyakorlatilag a mai napig hordozza az örökségét a méltán elhíresült The Process becenevével. A kameruni center a főszereplője ennek a történetnek, hiszen ő az, aki testközelből nézte végig az elmúlt évtized minden mozzanatát. Minden bizonnyal ő is belátja, hogy nagyjából Hinkie távozása óta áll a bál Philadelphiában, aminek eleinte még ha akaratlanul is, de ő is aktív főszereplője volt, Embiid ugyanis nemcsak a 2014-es első szezonját, hanem a másodikat is kénytelen volt teljesen kiülnie a sérülései miatt.

A philadelphiai újoncátok

2016-ot írtunk, a Philly frissen draftolta Ben Simmonst az első választás jogával, és úgy tűnt, hogy Embiid végre képes lesz pályára lépni az NBA-ben. Amint ez valósággá vált, jött az újabb feketeleves: hasonlóan a csapattársához, Simmons is sérülés miatt kihagyta a teljes szezont. Ennek ellenére, hosszú idők után az első pozitív lecsengésű évet tudhatta maga mögött a csapat. Embiid bemutatkozása ugyan stílszerűen sérüléssel ért véget, de a pályán az első perctől az utolsóig ellenállhatatlan volt, azonnal hatalmas befolyással volt mind a szurkolótáborra, mind a csapattársaira. Nem az övé volt az egyetlen fényes újoncszezon – hasonlóan kezdte karrierjét Dario Saric is, aki végül még Embiidet is megelőzve második lett az Év újonca szavazáson.

Ugyan a Sixers még mindig a ligautolsók között szerepelt, a szurkolók végre joggal gondolhatták, hogy vége a gyenge időszaknak, Simmons visszatérésével végre ráléphetnek a bajnokesélyesség útjára, különösen azután, hogy sorozatban másodjára is sikerült az egy per egyest megszerezni a drafton, ezúttal a rendkívül robbanékony hátvéd, Markelle Fultz személyében.

Az elmúlt években a 76ers fiatal játékosain mintha valamilyen fajta átok ült volna – ötből négy lottery választásuk sérülés miatt kénytelen volt kihagyni az első szezonját, az egy szem kivétel Jahlil Okafor pedig egyszerűen csak egy rossz választás volt, nem lett belőle minőségi NBA-játékos. Sajnos ugyanezt a sormintát folytatta Fultz is, azonban az ő esete sokkal rejtélyesebbnek bizonyult, mint a többieké. A magasra taksált fiatal irányító ugyan elkezdte az évet a csapattal, de úgy nézett ki, mint aki pár hónap alatt teljesen elfelejtett kosárlabdázni. Hamar kiderült, hogy itt egy rendkívül furcsa vállsérülés van a háttérben, amelynek köszönhetően képtelen volt megfelelően kosárra dobni. Fultz végül mindössze 14 mérkőzést játszott és láthatóan nem volt önmaga – amit meglehetősen furcsa körülmény nehezített, ugyanis mellkaskimeneti szindrómával diagnosztizálták és egy szezonnal később Orlandóba cserélték a hátvédet. Csak ezután került nyilvánosságra, hogy minden bizonnyal egy motorbaleset következtében alakult ki nála ez az állapot.

Mindez azonban nem árnyékolta be a Sixers szezonját: a Philadelphia 52 győzelemmel zárt, mind Embiid, mind Simmons fantasztikusan teljesített, mellettük pedig olyan kiváló játékosok tették le a névjegyüket, mint Robert Covington, Saric vagy JJ Redick. A rájátszásban még egy sorozatot is megnyertek és gyakorlatilag rárúgták az ajtót a ligára. A botrány azonban a következő holtszezonban sem maradt el.

A kamufelhasználót egy all-in követte

Bizonyítékok kerültek elő ugyanis arról, hogy Bryan Colangelo, az akkori GM folyamatosan egy Twitter-fiókból savazza a saját játékosait és szivárogtat ki bizalmas információkat a csapatról. Ezt szinte azonnal Colangelo lemondása és ezáltal a franchise instabilitása követte, amely katasztrófát eredményezett, miután ez pont a 2018-as draft előtt történt.

A philadelphiai születésű Mikal Bridges kiválasztása egy kihagyhatatlan ziccer volt a Sixersnek. Már akkor is nyilvánvaló, hogy Bridges az egyik legkiválóbb tehetség a draftról, aki ráadásul rendkívül értékes képességekkel és paraméterekkel rendelkezik. A Philly ennek megfelelően ki is választotta, hogy aztán elcserélhesse Zhaire Smithre, amely végzetes hibának bizonyult. Smith először egy lábfejműtéttel kezdte philadelphiai időszakát, majd később egy szörnyű allergiás betegség sújtotta a fiatal játékost. Mindössze 13 játszott meccs után a 76ers meg is vált tőle, míg Bridges a várakozásoknak megfelelően évről évre egyre jobb teljesítményt nyújtott.

A csapat akkor rengeteg csereértékkel rendelkezett, amit kiválóan kihasznált. Megszerezte a Minnesotából távozni akaró Jimmy Butlert, az ellenérték pedig Covington és Saric volt. Nemcsak Butler érkezett abban a szezonban, hanem az elképesztő formát mutató Tobias Harris is a csapat tagja lett, amellyel a franchise be is jelentkezett a bajnoki címre, amire minden esély adott is volt ezzel a kerettel. Ez a szezon végül nagyon hosszú időre padlóra tette a klubot, ugyanis a későbbi bajnok Toronto Raptors ellen estek ki a második körben, amit aztán egy újabb borzasztó holtszezon követett.

Elindulás a lejtőn

A 2019-es szezon után a klubvezetés úgy döntött, hogy alaposan változtat a kereten: elcserélték az egyetlen stabil playoff-teljesítménnyel rendelkező játékosukat, Butlert, valamint rettentő sok pénzzel tömték ki Harrist, Simmonst és Al Horfordot. Ezek a húzások a mai napig kísértenek – azóta sem találtak olyan kaliberű játékost, mint Butler, ehelyett Harrist és Simmonst is borzasztóan túlfizették egy mindkettőjüknél jobb játékos ellenében, Horfordnak pedig sosem volt igazán jövője ebben a csapatban a hozzá hasonló center, Embiid és egy komplett non-shooter Simmons mellett. Ez egyáltalán nem Horford felelőssége, hiszen a csapatnak sok egyéb hiányossága volt, de egyáltalán nem segített a jelenléte.

A soron következő szezon ennek megfelelően teljes blamával végződött, és a bűnbaknak Horford, valamint Brett Brown vezetőedző lettek kikiáltva. A dominikai centerhez értéket kellett csatolni, hogy el tudják cserélni a szerződésével, hogy aztán visszakerüljön a régi csapatához, a Philly örök riválisához, a Boston Celticshez. Utólag világossá vált, hogy Horford szerződésével semmi baj nem volt, hiszen a Boston később a döntőig menetelt vele.

A borzalom azonban csak ezután következett – ugyan Brown kirúgásával Doc Rivers tűnt a legjobb elérhető választásnak az edzői posztra, ennél rosszabb döntés nagyjából nem is születhetett volna, ezen pedig a kiváló GM, Daryl Morey sem segített. Rivers nagyon jól ismert a folyamatos leolvadásairól, valamint sosem tudta kezelni a fiatal tehetségeket és megrögzötten ragaszkodik a saját elképzeléseihez, még abban az esetben is, ha azok szemmel láthatóan nem működnek. Természetesen sok más edző is rendelkezik taktikai hiányosságokkal, azonban ezt rendszerint kompenzálják az öltöző egyben tartásával és a játékosokkal való jó kapcsolattal.

A 2021-es szezon alapszakaszát követően ugyan a Sixers az első kiemeltként várta a playoffot, a várt leolvadás azonban most sem maradt el: hatmeccses párharcban estek ki a második körben az Atlanta Hawks ellen. Simmons csúnyán leégett ebben a sorozatban és heves támadások kereszttüzében találta magát a szurkolók, a média és Rivers által, aki előtte egy teljes szezonon keresztül hagyta, hogy Simmons azt csináljon, amit akar. Az ausztrál óriás volt a legfőbb oka a vereségnek, de Rivers engedte meg azt, hogy a helyzet idáig fajuljon, majd utána nem volt hajlandó ezért semmilyen felelősséget vállalni. Mindez ahhoz vezetett, hogy Simmons később cserét kért és kvázi tönkrevágta a klub jövőjét, miután az őt választotta Butler helyett, aki azóta kétszer is megjárta a nagydöntőt a Heattel. Nagy kérdés, hogy egy másik edző hogyan kezelte volna ezt a helyzetet, de ennél rosszabbul nehéz lett volna. Simmons Brooklynba került, az ellenérték pedig nem volt más, mint James Harden, amiben természetesen Daryl Morey-nak is komoly szerepe volt.

Doc Rivers és James Harden

Annak ellenére, hogy Harden nagyszerű ellenértéknek számított, az első playoffja Philadelphiában nem zárult túl fényesen, a holtszezon pedig megint kellemetlen meglepetéseket és még több ellentmondást hozott. Egy mélyreható vizsgálat után a liga megállapította, hogy a 76ers a piac hivatalos kinyitása előtt egyezett meg PJ Tuckerrel és Danuel House-zal, aminek következtében kettő, második körös draftcetlitől fosztották meg a franchise-t.

A nagyobb gondok szezon közben kezdődtek – Rivers ugyanazt eljátszotta Hardennel, mint Simmonsszal és úgy kezelte az ex-MVP-t, mintha még mindig 2017 lenne, miközben egyértelműen látszott, hogy ez már nem az a Harden. A vezetőedző folyamatosan védelmezte sztárjátékosát annak érdekében, hogy olyan dolgot próbáljanak meg működésbe hozni, ami már az elmúlt tíz évben sem működött, majd amikor megint csődöt mondott a terv, akkor kibújt a felelősség alól. A csapat újra kiesett a második körben, az edzőt pedig kirúgták. Rivers és Harden duója soha nem számított életbiztosításnak. Mind a két személy hajlamos az alulteljesítésre és a mentális kihagyásokra.

A James Harden-probléma

Minden bizonnyal déja vu érzése volt minden Philly-szurkolónak, amikor kiderült, hogy Harden cserét kért a 76erstől, miután belépett a jövőre lejáró szerződésébe. Ugyan először úgy tűnhetett, hogy ez azért így történt, hogy könnyebb legyen őt elcserélni, a Sixers azonban egyáltalán nem ebben gondolkodik, amely Hardent pluszban frusztrálhatja. Ez olyannyira teret nyert, hogy Harden nyilvános közleményben jelezte, hogy Morey egy hazug ember és soha nem fog olyan franchise-ban játszani, aminek ő is a tagja.

Akárhogy is, de az ex-MVP-nek nem ez az első ilyen húzása. Három éven belül a harmadik csapatából lett hasonló módon elege, így a kluboknak és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem érdemes ezért a „műsorért” ennyit fizetni.  Harden ezúttal mindenáron a Los Angeles Clippersbe akar kerülni, de jelenleg a korábbi viselkedésének köszönhetően patthelyzetben van: a Clippers nem túlságosan erőlteti magát, a Phillynek azonban az idő haladtával egyre inkább sokasodnak a kétségei.

Amíg ők ezzel szórakoznak, a riválisok egyre jobban húznak el mellettük – mind a Boston, mind a Milwaukee Bucks határozott lépéseket tesz a bajnoki cím felé, amíg az egyik Jrue Holidayjel és Kristaps Porzingisszel erősítette a keretét, addig a másik megszerezte Damian Lillardot. A Philadelphia 76ersnek több szempontból is szignifikánsan lépnie kell. Itt már nem csak a bajnokesélyesség kérdése áll fenn, hanem a hosszú távú jövő is veszélybe kerülhet. Az évek alatt rengeteg kiemelkedő játékos fordult meg Embiid mellett, de egyikkel sem sikerült túljutni még a második körön sem.

Ezt a helyzet rengeteg kérdést vet fel a jövőt illetően. Meddig tart Embiid türelme a franchise irányába? Annak ellenére, hogy mindig máshol alakultak ki a botrányok, mindig az MVP volt az egyetlen közös nevező. Vajon Embiid is a probléma része? Amennyiben igen, időben tud lépni a 76ers, hogy megtartsa a keret és a franchise kívánt státuszát? Lehet ebből egyáltalán bármikor bajnoki cím? Egyre jobban szorít az idő és egyre kevesebb a levegő a Philly háza táján. A klubvezetésnek nagyon hamar válaszokat kell találnia, különben minden bizonnyal más fog helyette, aki lehetséges, hogy talán maga Embiid lesz.

Kiemelt kép: Wallpaperset