Megállították a Ferencvárost, még mindig nyeretlen a Vasas

Egy nagy visszatérője biztosan volt a bajnoki folytatásnak, ugyanis a nemrég még a Vasas kispadján ülő Kuttor Attila lett annak a Mezőkövesdnek az edzője, ahol korábban már 97 mérkőzés erejéig dolgozott az élvonalban, és egészen a negyedik helyig vezette a matyóföldieket akkor. Ezúttal nem a negyedik helyről, inkább a nyolcadikról, hetedikről álmodozhatnak mindössze, mert igencsak beragadtak a rajtnál, a tar szakember pedig már az első mérkőzésén alaposan belenyúlt a szerkezetbe.

A supkai 5-3-2-t felváltotta a klasszikus 4-4-2, amelynek az érdekessége főleg az volt, hogy az eredetileg belső posztokon használt kreatív emberek, Cseri Tamás és Dino Besirovic a bal illetve a jobb szélről szervezték a csapat játékát. Nem feltétlenül emiatt, inkább a paksiak álmatagsága miatt már az első percben megszerezték a vezetést Kuttorék, Sztefan Drazsics 35 másodperc után az üres kapuba guríthatott – ritkán látható védelmi inkompetencia végén. A szerb támadó gólja azért is volt különleges, mert az eddigi nyolc fordulóban egyedül a Mezőkövesd nem tudta megszerezni a mérkőzés első gólját, lám, Kuttor Attila visszatérése után fél perccel ez a rossz sorozat is megszakadt.

A Paksról kevesebbet beszéltünk, ők úgy álltak ki, ahogy csak tudtak, miután hét sérültjük is van, Böde Dániellel – aki először távozott a csapattól, majd visszatért – csapatmenedzserként a fedélzeten. Ennek ellenére a 21 éves Szabó Bálintban már az első félidőben is volt kurázsi: rövid időn belül kétszer is próbára tette a hazaiak portását, Ricardo Piscitellit, de az olasz kapus mindannyiszor bravúrral védett, hiába, jó mostanság olasz kapusnak lenni Magyarországon (lásd még: Donnarumma). A szünet után a Paks egy kicsit magasabb fokozatra kapcsolt, iramban és pontosságban is felülmúlta önmagát, na meg persze ellenfelét, így szinte felbillent a pálya és az 55. percben Szabó Bálint ezúttal nem lőtt, hanem elfutott a bal oldalon, középre emelt, a házi gólkirály Varga Barnabás pedig úgy fejelhetett a hazai kapuba, mintha valamiféle új szabálymódosítás tiltaná, hogy az ellenfelek megakadályozzák ezen törekvéseiben. A Kövesd beívelések elleni védelme amúgy is tragikus, emlékezhetünk a ZTE elleni hazai 0–5-re, amely során minden vendégszöglet ziccerrel ért fel az ellenfél számára és bizony ezúttal sem sikerült kifejelni a beívelést, így egyenlített a Paks. Tíz perc sem telt el az egyenlítést követően, amikor ismét balról érkezett egy beívelés a hazai kapu elé, egy újabb elveszített fejpárbaj nyomán azt sikerült a rövid oldalon megcsúsztatni, a hosszún érkező Bőle Lukács pedig ballal, kapásból Piscitelli kapujába bombázott hat méterről, megfordítva ezzel az állást.

Kuttor Attila egykoron nem akármilyen védő volt, még közel a negyvenhez is, így biztosan fáj neki, ha ezt látja aktuális csapatától, de talán éppen az ő személye jelenti a garanciát arra, hogy hamarosan javulni tud a Mezőkövesd beívelések elleni védekezése. A Paks újabb győzelmével a harmadik helyig emelkedett a tabellán, míg a Kövesd maradt sereghajtó, de már látható az elképzelés, amely mentén az új edző építeni kívánja a csapatát.

Kuttor Attila (elöl) másodszor meccselt Waltner Róbert ellen ebben a szezonban, de ezúttal sem tudta legyőzni őt és a csapatát (Forrás: Mezőkövesd Zsóry FC Facebook)

Szombaton kora délután az a Kisvárda látogatott Újpestre, amely parádésan kezdte az idényt, a bajnokságban és a nemzetközi porondon is emlékezetes győzelmeket aratott, így félelem nélkül készülhetett a lila-fehérek elleni összecsapásra. Milos Kruscsics a Ferencvárostól elszenvedett 6–0-s zakó óta alaposan felforgatta az addig érinthetetlennek hitt kezdőcsapatát és a Vasas ellen ez egy sovány, de annál fontosabb győzelemhez vezetett, miként a Magyar Kupában lőtt mátészalkai hatos is nyilván pozitívan hatott a lelkekre. Ennek ellenére, ha a tizedik helyezett fogadja a másodikat, annak a meccsnek általában a látogató az esélyese, de ezúttal minden felborult.

A várdaiak a mérkőzés elejétől körülményesen, sok technikai hibával játszottak, és bár nem volt egyértelmű az Újpest fölénye, a mérkőzés első gólja demoralizálóan hatott a vendégekre. Fél óra elteltével történt, a lila-fehérek két szélsője, Csoboth Kevin és Simon Krisztián próbált kényszerítőzni a vendégek tizenhatosa előterében, ám utóbbi passzát felszabadítás gyanánt egy piros mezes védő, név szerint Milos Vranjanin olyan rosszul találta el, hogy az saját kapusa fölött a hálóba hullott. A ritkán látható öngólt követően teljes zavar állt be a szabolcsi működésben: és egy, a térfél közepén szerzett labdát követően az elefántcsontparti Fernand Gouré is betalált, kétgólossá téve ezzel a különbséget. A leginkább Taribo West reinkarnációjára hasonlító újpesti támadó a félidő vége előtt megszerezte önmaga, csapata harmadik gólját is, eldöntve ezzel a lényegi kérdéseket. A jelenlegi szezonban talán a legjobb játékrészét futotta az Újpest és a legrosszabbat a Kisvárda, az olló pedig csak tovább nyílt a második játékrészben a két csapat között. Az ötvenkilencedik percben az egyre jobb formát mutató Csoboth Kevint nem tudta megállítani szabályosan a vendégek védője, Dominik Kovacic, sárga lapot kapott a játékvezetőtől ám ez később a VAR-felülvizsgálat hatására pirosra módosult, miután megállapítást nyert, hogy a horvát védő ziccert akadályozott meg közbelépésével. A lila-fehérek olyan önbizalommal futballoztak, mint legutóbb talán az előző idény hajrájában, amikor kis túlzással minden sikerült, hálás is volt érte a közel kétezer főt számláló nézősereg. Jött is a negyedik gól, ezt Simon Krisztián szerezte, a népszerű szélső több, mint másfél év után volt eredményes az élvonalban, legutóbb 2021 februárjában az MTK-pályán talált az ottaniak 3–1-es legyőzésekor. A Kisvárdán a cserék sem tudtak segíteni, a szombati az a mérkőzés volt, amikor a komplett keret valamiért csődöt mondott, minden jóindulatunk mellett is nehéz volna olyan játékost mondani a szabolcsiak keretéből, aki legalább elfogadhatóan teljesített. Ötvös Bence talán ilyen lenne, de ő a hosszabbításban brutális belépővel gázolta el a mellette megiramodó svéd Jack Lahnét, amiért kiállították, így róla is nehéz bármi jót elmondani.

Győzelmével az Újpest mindent megtesz, hogy feledtesse az FTC elleni zakót és már sorozatban két sikernél jár, amire a szezonban még nem volt példa, miként arra sem, hogy a Kisvárda egymás után háromszor szenvedjen vereséget (Honvéd 0–1, FTC, 0–3, Újpest 0–4), ráadásul ezúttal egészen kiábrándító játékkal. Nagy szakmai és emberi próba lesz innen felállni, de a lehetőség természetesen adott, hiszen még hét mérkőzést rendeznek a világbajnokságig az NB I-ben.

Fernand Gouré (19) két góllal járult hozzá a Kisvárda kiütéséhez (Forrás: mlsz.hu)

Debrecenben új időszámítás kezdődött, miután nemrég hivatalosan is eldőlt, hogy a szerb Szrdjan Blagojevics ül le a megüresedett kispadra. Az általunk is bemutatott tréner legutóbb a kazah élcsapata, FK Asztana munkáját irányította és a tőle várt agresszív, domináns futball talán a reméltnél is hamarabb megérkezett a Nagyerdei Stadionba.

A Honvéd elleni mérkőzésre egy megújult 4-2-3-1-es felállással készült a Loki, amelyben feltűnő volt, hogy a játékosok mennyire kötetlenül mozoghatnak, a bal oldali védő Ferenczi János például gyakran tűnt fel az irányító helyén, miként Baráth Péter is hol a védelem előtt tisztogatott, hol centerként érkezett egy-egy beadásra. Dzsudzsák Balázs középről indult, de gyakran a bal oldal felé játszott és ez a flexibilitás bizony megoldhatatlan feladat elé állította a Honvédot az első félidőben. Hiába állt 306 kapott gól nélküli perc Szappanos Péter, a kispestiek válogatott kerettag kapusának háta mögött, a DVSC az első fél órában háromszor is mattolni tudta, sorrendben Dorian Babunszki, Baráth Péter, valamint Bódi Ádám vette be a kapuját, utóbbi ráadásul egy kifejezetten látványos góllal. A szépszámú vendégtábor ezután el is engedte a mérkőzést és sajátjaik szidalmazásába fogott, a hazai drukkerek pedig örülhettek, mert látványos, kombinatív futballal rukkoltak elő a játékosaik. Érdekes volt, hogy nem csak a támadók brillíroztak, de a védők is olyan magabiztosan teljesítettek, mintha nem épp az NB I alsóházában tanyáznának, Sylvain Deslandes például olyan tekintélyt parancsoló módon szerelte egyik-másik kispesti támadót, hogy az szinte már félelmet kelthetett bennük. Belső védőként ezúttal az a Dusan Lagator volt a párja, aki a montenegrói válogatottban is megfordult korábban, ám eddigi magyarországi meccsein nem tudta igazolni, hogy miért – most a második félidő elején fejjel vette be a Honvéd kapuját 4–0-ra módosítva az eredményt. Ekkor mintha túlzottan is megnyugodott volna a hazai csapat és nem túlzás, új meccs kezdődött. Tam Courts csapata némileg agresszívabb, gyorsabb futballt kezdett el játszani és a szünetben csereként beálló Brandon Domingues fejesgóljával sikerült a szépítés. A Debrecen elkezdett cserélgetni, Blagojevics mester két gólszerzőjét, Bódi Ádámot és Dorian Babunszkit is lecserélte, ám a helyettesekkel teljesen elakadt a támadójáték, érdemi helyzetet már nem is tudtak kialakítani ettől kezdve. A 70. percben Domingues újra főszereplő volt, miután tizenegyest harcolt ki egy teljesen ártalmatlan szituációban, a megítélt büntetőt pedig a Sevilla korábbi El-győztese, Jairo Samperio váltotta gólra egy középre lőtt labdával. 4–2 után lehetett reménykedni egy szorosabb végjátékban, úgy meg pláne, hogy rögtön érkezett a harmadik vendéggól az izlandi Vidar Ari Jónssontól, így az utolsó negyedórában reális esélye nyílt a fővárosiaknak az egyenlítésre. Az első félidőben oly magabiztos Debrecen önbizalma eddigre elszivárgott, csupa kapkodó, ideges, a labdától és a felelősségtől is szabadulni kívánó játékos volt a pályán piros mezben. A Honvéd próbálkozott, nyomás alá helyezte a hazaiakat, de nem késztették bravúrra korábbi kapusukat, Gróf Dávidot, sőt szenegáli középpályásuk, Chrisitan Gomis csúnya ütése miatt még emberhátrányban is fejezték be a találkozót. A francia állampolgársággal is bíró szűrő nem az utolsó két percről hiányzott igazán, hanem a következő mérkőzésekről (és itt indokoltnak tűnik a többes szám) fog, de ennél is fájóbb lehet csapata számára, hogy nem sikerült begyötörni a csodaszámba menő negyedik gólt és kiharcolni az egyenlítést.

Az az ember érzése, hogy a Debrecen és a Kispest két mérkőzést játszott egymással, az első 50 percben a Loki lefocizta közvetlen riválisát, a fennmaradó negyvenben viszont köze sem volt a mérkőzéshez. Szrdjan Blagojevics tehát három ponttal debütált az NB I-ben, és csapata legközelebb a Ferencváros otthonában lép pályára az esélytelenek teljes nyugalmával.

Felszabadultan örülhettek a Debrecen játékosai, remek első félidei játékkal győztek (Forrás: DVSC Facebook)

A teljes élvonalbeli mezőny egyetlen nyeretlen csapata, a már edzőváltáson is átesett Vasas FC azt a Zalaegerszeget fogadta szombat este a Fáy utcában, amely kifejezetten üde színfoltja lett az idei évadnak támadószellemű és lendületes játékával. Kondás Elemér Újpesten debütált a válogatott szünet előtt, de elveszítette első mérkőzését a piros-kék kispadon, így ezúttal mindenképp győzelemre készült bár számára is aggasztó előjel lehetett, hogy a nemrég 0–0-ra végeztek edzőmérkőzésen a másodosztályú Kozármislennyel szemben. A Zalaegerszegnél természetesen kezdett a válogatott keretébe is meghívott Mocsi Attila, valamint bal oldali védőként ezen a találkozón debütált Csóka Dániel, a zalaiak 2002-es bajnokcsapatában szereplő Csóka Zsolt fia.

A mérkőzés első helyzetét a vendégek hagyták ki, a kongói válogatott Christy Manzinga léphetett ki a harmadik percben, de nagy helyzetben a kapu mellé gurított. Ezután a Vasas próbálta irányítani a mérkőzést és bár sem az iram, sem a színvonal nem verdeste az egeket, megfelelő szombat esti programot kínáltak a felek a kilátogató közel kétezer néző számára. Tíz perccel a ZTE helyzete után a Vasas is ordító ziccert rontott: egy balról érkező beadás után a jobb oldali hátvéd, Szivacski Donát estében az ötös sarkáról az üres kapu fölé lőtt, de nem ez lesz a mérkőzés legnagyobb kimaradt helyzete, bármennyire is nehéz volt ezt akkor és azóta is elhinni. A Vasas egyre inkább a bal oldalon vezette támadásait, Silye Eriket külön dicséret illeti, amiért a védőmunkája ellátása mellett a hazaiak legveszélyesebb támadója is volt egyben, nem csoda, ha az ő beadása után született meg a mérkőzés első gólja is. Talán már az első félidő végét várta mindenki, amikor a sokadik remek Silye-beadást a címzett Novothny Soma nem tudta átvenni, ám tőle pont úgy pattant el, hogy az azonnal lőhető volt Holender Filipnek, a korábbi gólkirály és válogatott szélső pedig ballal a tehetetlen Demjén Patrik kapujába lőtt. A korábbi Partizan Beograd-játékosnak ez volt az ötödik gólja a szezonban és tekintve, hogy az egész Vasas mindössze nyolcnál tart, megérthetjük, micsoda kincs számukra Holender. A szünetben cserélt Ricardo Moniz, a vendégek mestere, aki elsősorban támadójátékban vehetett észre hiányosságokat és beállt például a Mezőkövesd ellen mesterhármast jegyző amerikai-nigériai Eduvie Ikoba, akinek a magasságára és a testi erejére mindig lehet számítani. Az 53. percben egy balról érkező szögletet nem Ikoba, hanem a mögötte érkező Zoran Lesjak tudott pontosan a hazai kapu felső sarkába továbbítani, kiegyenlítve ezzel az állást, ám ha valaki nem látta a mérkőzést, de rendszeresen olvassa heti NB I-es visszatekintőnket, sejtheti, hogy a gólpasszt ezúttal is Gergényi Bence adta. Talán még a gólt ünnepelték a vendégek, amikor szinte azonnal visszavehette volna a vezetést a Vasas, ez volt ugyanis a már beharangozott nagybetűs HELYZET: Hinora Kristóf kapott kiváló kiugratást a középpályáról, elvitte a labdát a rárontó Demjén mellett is, majd néhány lépésről az üres kapu helyett az oldalhálóba passzolt. Nem lehetett tudni, de azért sejthető volt, hogy ez valami meccslabda-féle, és végül be is igazolódott ez a várakozás, mert az utolsó félórában már nem alakítottak ki komoly helyzetet a csapatok.

A Zalaegerszeg ismét pontot szerzett idegenben, ami miatt nem lehet csalódott, nem úgy a Vasas, amely tovább üldözi első szezonbeli sikerét. Ha valaminek azonban örülhettek a piros-kékek, az mindenképpen az, hogy 27 (!) hónap után ezen a mérkőzésen tért vissza a kezdőcsapatba Vida Máté a klub saját nevelésű, korábbi válogatott középpályása.

Ahogyan Radó András, úgy a Vasas sem tud felkelni a padlóról egyelőre (Forrás: Vasas FC Facebook)

2014 júliusa után fogadhatta ismét élvonalbeli mérkőzésen a Ferencvárost a Kecskemét labdarúgócsapata. Az infrastrukturális hiányosságok miatt erősen korlátozott létszámban, ám az összes rendelkezésre bocsátott jegyet eladva várta az újonc meglepetéscsapat a rekordbajnok elleni összecsapást, amelynek azért minden tekintetben az idén még hibátlan zöld-fehérek voltak az esélyesei.

Sztanyiszlav Csercseszov, ha akarna sem tudna gyenge kezdőcsapatot kiállítani a rendelkezésére álló keretből és ezúttal a Franck Boli, Tokmac Nguen, Carlos Auzqui támadótrióval kezdtek, és épp a kenyai-norvég Tokmac előtt adódott az első nagy lehetőség, ám nyolc méterről az égbe lőtt. Az első félidő derekán a hazaiak belső védője Szabó Alex posztjától kissé idegen módon a Fradi kapujánál bukkant fel és fejelt mellé, ám az igazi hidegzuhany ezután jött: A 27. percben a hazaiak 10-ese, Nagy Krisztián a középpályáról kapott jó indítást az előre húzódó Eldar Civic helyén és emelt higgadtan a 250. FTC-meccsét játszó Dibusz Dénes fölött a kapuba, majd hat perccel később magabiztosan váltott gólra egy teljesen jogosnak tűnő, ám a VAR kimaradása miatt felülbírálatlan tizenegyest. Percek alatt kétgólos hátrányba került a bajnok, amire már csak azért sem kerülhetett sor korábban az idény során, mert mindössze egy gólt kapott hat mérkőzésen. Tokmac gyorsan szépíthetett volna, de nyolcméteres lövését hárította Varga Bence, de ezzel együtt is lassan, körülményesen, valódi átütőerő nélkül futballozott Csercseszov együttese. Az első félidő hajrájában beszorította kapuja elé vendéglátóját az FTC, de csak szögletekig jutott, gólig nem, így maradt a jól megérdemelt 2–0-s hazai vezetés a szünetre. A második játékrészre érkezett a zöld-fehérekhez Kristoffer Zachariassen, valamint később Adama Traoré és Ryan Mmaee is, de sokáig csak meddő mezőnyfölényre futotta a fővárosiak erejéből. Nem mentség számukra, de az biztos, hogy a helyi talajviszonyok is a védekezésben érdekelt csapatnak, jelen esetben a Kecskemétnek kedveztek és láthatóan a hazaiak harcias felfogása mellett ez sem kedvezett Vécseiéknek. A 70. percben nem csak a játéktudás, hanem némi tesztoszteron is összecsapott, miután egy ártalmatlan szituációt kisebb tömegjelenet követett, még a közelben melegítő cserejátékosok is beszálltak az adok-kapokba, végeredményben három sárga lap kiosztását követően folytatódhatott tovább a játék. A Kecskemét mindenre elszántan őrizte saját kapuját, egészen elképesztő odaadással védekezve a jobb képességű rivális ellen és minden perccel közelebb kerültek a vágyott győzelem kiharcolásához. A 80. percben Adama Traoré lövésénél kellett az első és egyetlen igazi bravúrját bemutatnia a hazai ketrecben Varga kapusnak, így hiába a felturbózott támadóarzenál a végére, gól és ezzel együtt pont nélkül maradt az FTC, ebben a bajnokságban először.

Szabó István csapata semmi rendkívülit nem csinált, csak amit szokott: fegyelmezett, összehangolt csapatvédekezésből gyors ellentámadásokkal operált és pontos befejezésekkel. Győzelmével az újonc a második helyre jött fel a táblázaton, amivel minden előzetes várakozásra alaposan rácáfolnak, míg a Ferencvárostól ennél több kell majd csütörtökön Belgrádban a Crvena zvezda elleni idegenbeli Európa-liga-mérkőzésen, de érzésünk szerint többet is nyújtanak majd.

Nagy Krisztián két góljával győzelemre vezette a Kecskemétet a Ferencváros ellen (Forrás: Kecskeméti TE Facebook)

Fejér megyei rangadóval zárult a 9. forduló, ugyanis vasárnap késő délután a Puskás Akadémia és a MOL Fehérvár adott egymásnak randevút Felcsúton. A hazaiak az első fordulóban elszenvedett FTC elleni vereség óta nem találtak legyőzőre, igaz, sok döntetlent játszottak, a Fehérvár pedig e mérkőzést megelőzően mindig kikapott, ha idegenben lépett fel, így valamivel a hazaiak tűntek esélyesebbnek.

Az esélyességet a harmadik percben sikerült is góllal nyomatékosítani egy pontrúgás után, amikor egy kapufáról lehulló labdát az olasz-cseh védő, Patrizio Stronati pofozott közelről a Vidi kapujába, ám többperces vonalazgatás végén kiderült, hogy lesről, így a gólt annullálták a VAR-kocsiból. A hazaiaknál ezen a mérkőzésen debütált az a Brandon Ormonde-Ottewill, aki bár eddigi pályafutása jelentős részét a Swindon Townban töltötte, korábban 32 alkalommal az Arsenal mezét is viselte, igaz, csak a tartalékok között. Mindenesetre az ő bal oldali beadása után Kiss Tamás nem sokkal később még egyszer eltalálta a kapufát, és a futball érdemi részéről ezzel be is számoltunk az első félidőt illetően. Ami nem egészen ehhez tartozik, hogy a játékrész hajrájában a fehérvári Hangya Szilvesztert úgy lekönyökölte a felcsúti Mohamed Mezgrani, hogy a magyar szélsőnek kiesett egy foga, a félidőben cserejátékosok és pályamunkások együttes erővel keresték azt. A szünet után az addiginál kicsit jobb iramú és minőségű mérkőzést kaptunk, igaz, volt is hová fejlődni, nem sokkal az újrakezdés után Kiss Tamás önmaga második, csapata harmadik kapufáját érte el, a grundokon ezért már legalább egy gólt szoktak adni, ám ez annál kicsit komolyabb szint. A gólért meg kell dolgozni és bizony meg is dolgozott érte a Puskás Akadémia: egy óra elteltével Alexandru Baluta, Kiss Tamás, Sahab Zahedi volt a labda útja, az iráni válogatott támadó pedig megtörte a jeget és vezetéshez juttatta az addig is sokkal jobban játszó Puskás Akadémiát. Később a gólszerzőt az a 18 éves Gruber Zsombor váltotta, aki az előző fordulóban a Zalaegerszeg ellen gólpasszal debütált a nagycsapatban, és ezúttal is színt vitt a támadójátékba, egy ízben például sarokkal próbálta bevenni a fehérvári Kovács Dániel kapuját, de próbálkozása kevéssel célt tévesztett. A hajrához közeledve aztán egyenlített a vendégcsapat, egy szöglet után Ruben Pinto megcsúsztatta a labdát, a hosszún pedig az ügyeletes gólvágó, Kenan Kodro érkezett és passzolt a kapuba, ha van gól, amire azt mondhatjuk, hogy a semmiből jött, akkor ez az volt.

Az utolsó percekben a Puskás Akadémia akart, próbálkozott, erőlködött és talán meg is érdemelte volna a győzelmet, de a Fehérvár védelme kibírta a hazai rohamokat, így először a bajnokság során nem vesztesen hagyta el a pályát látogatóként. Hornyák Zsoltnak viszont továbbra is ugyanaz az égető problémája: nincs meg a gólokat szerezni képes játékosa, mert ezúttal is három kapufát lőttek fiai és emellett legalább ugyanennyi nagy helyzetet puskáztak el.

Sahab Zahedi gólja ezúttal csak egy pontot ért a Fehérvár ellen (Forrás: Puskás Akadémia FC Facebook)

A forduló játékosa

Ebben a fordulóban meglehetősen könnyű lenne ászokat találni, hiszen a Debrecentől kezdve az Újpesten át Kecskemétig több kimagasló teljesítmény is volt a hétvégén, de Nagy Krisztián a kecskemétiek 10-ese volt a legnagyobb hatással csapata és a mérkőzés kimenetelére. A korábbi debreceni és kaposvári középpályás két gólt szerzett a jelenlegi legjobb magyar csapat ellen, de a mezőnyben is alig akadt rossz döntése. Ha kellett, fegyelmezetten védekezett, csúszott-mászott, máskor pontosan játszotta ki a labdát a tömegből és egyébként is látszott, érti a dolgát. Az első góljánál szinte szemtelen volt, ahogyan átemelte Dibusz Dénest, a tizenegyest pedig mérnöki precizitással gurította az alsó sarokba. Szép teljesítmény, ha így folytatja nagyobb csapatok figyelmét is felkeltheti.

A forduló gólja

Bódi Ádám sokat szenvedett az elmúlt években sérülésekkel, formahanyatlással és egyáltalán amiatt, mert szeretett csapata a DVSC évek óta nem azon a színvonalon teljesít, mint korábban, de ezúttal a Honvéd elleni mérkőzésen megmutatta, hogy a jobb lába még mindig az egyik legjobb a mezőnyben. A tapasztalt középpályás ezúttal a bal szélen kezdett a Honvéd ellen és onnan befelé indulva lőtte ezt a káprázatos nagy gólt is, ami nem az első és talán nem is az utolsó hasonló tőle.