Megbocsáthatatlan bűn egy skót kiscsapatnál
Alapesetben nem különösebben érdekelne bennünket, mi történik egy skót másodosztályú együttes háza táján, a Nagy-Britanniában közfelháborodást kiváltó ügy – amelynek főszereplője a Raith Rovers, valamint a csapathoz szerződtetett erőszaktevő, David Goodwillie – túlmutat azonban Skócián, a királyságon, sőt a futballon is.
Ez a történet sokkal inkább szól a bűnről, amelyik a többség szerint elévülhetetlen, megbocsáthatatlan, örökérvényű; a gyengébbről (és jogairól), akiről egyesek viszont továbbra sem akarnak még csak tudomást sem venni; s szól a közösség (erejé)ről, amelyik ha nem csak tűr, hanem kiáll az igazságért, a gyengébbért, a védtelenért, messzire juthat. Filozofálhatunk persze arról, létezik-e megfellebbezhetetlen igazság, pláne az alább mindjárt tálalt ügyben, de mindennél árulkodóbbak a történtekre válaszul megfogalmazott emberi reakciók.
David Goodwillie szigorúan szakmai szempontból a skót alacsonyabb ligák megbecsült tagja, annál is inkább, mert valamennyi klubjában azt tette, ami egy csatár dolga: rugdosta a gólokat. A Clyde-ban, a skót negyed-, illetve harmadosztályban négy és fél szezon alatt 88-at, nem csoda hát, hogy a másodosztály negyedikje, az élvonalba vágyó Raith Rovers a januári átigazolási időszak hajrájában szerződtette az egykor a Dundee Unitedben, a Blackburn Roversben és az Aberdeenben is megforduló, háromszoros skót válogatott támadót.
Goodwillie azonban nem csak a pályán az. Támad civilben is: 2008 júniusában elítélték és 250 font megfizetésére kötelezték, amiért egy stirlingi szórakozóhelyen bántalmazott valakit; két hónappal később a vád szerint ugyancsak egy night clubban a portást ütötte ki, aki eszméletlenül terült el, és bár 200 fontra bírságolták, az ügyészség ejtette az ügyet; 2010-ben pedig bizonyos John Frielt ütötte és rugdosta meg többször, ez esetben viszont csapattársa védelmére kelve, akit az illető megtámadott. Ekkor 12 hónap próbaidőre és 80 óra közmunkára ítélték.
A polgári bíróság szerint a segítség 2011 januárjában is elkélt volna, bizonyos Denise Clairt azonban épp Goodwillie-től és egy kollégájától, David Robertsontól kellett volna megmenteni. Goodwillie a vád szerint minden korábbi bűncselekményénél súlyosabb tettet elkövetve társával megerőszakolta Denise Clairt, csakhogy az ügyészség bizonyítékok hiányában ejtette az ügyet.
A hölgy polgári bírósághoz fordult, amelyik 2017-ben neki adott igazat, s amellett, hogy megállapította a nemi erőszak tényét, az elszenvedett megpróbáltatásokért 100 ezer fontot is megítélt neki.
Goodwillie-ék fellebbeztek, de veszítettek.
Mármost a Raith-nek az erőszaktevőként elkönyvelt Goodwillie-t sikerült megtalálnia az átigazolási periódus utolsó pillanataiban, és ez éktelen felzúdulást váltott ki a helyi közösségben. Előbb a klub női csapatának a kapitánya lépett fel ellentmondást nem tűrően:
„Torokszorító, hogy tíz, a klubban eltöltött esztendő után így kell búcsúznom, de nem akarom, hogy nekem ehhez az egészhez bármi közöm legyen”
– jelentette be február elsején a csapatkapitány Tyler Rattray, majd másnap a teljes női szakosztály otthagyta a klubot. Nem maradtak magukra, minthogy a Raith-t szponzoráló, bűnügyi bestsellereket író Val McDermid rögvest jelezte, ezentúl csak a női csapatot támogatja. Mindeddig mezszponzorként a népszerű skót krimiszerző neve feszült a Raith Rovers dresszén, immár azonban csak a női csapatén fog.

„Azután, hogy a Raith Rovers leigazolta az erőszaktevő David Goodwillie-t, befejezettnek tekintem a támogatásomat – közölte a klubért gyerekkora óta rajongó, a női egyenjogúságért rendre hangosan tüntető írónő. – A klub undorító és megvetendő lépése után elállok a következő szezonbeli mezszponzorációtól is. A gondolat, hogy az erőszaktevő Goodwillie abban a mezben fut ki a Starks Park gyepére, amelyen az én nevem feszül, fizikai rosszullétet okoz. Leigazolása minden olyan reményt összetör, amelyik azt táplálná, hogy a miénk a közösséggel törődő, családias klub. Goodwillie soha, semmilyen megbánást nem tanúsított tettével kapcsolatban. Megjelenése a Starks Parkban szégyenfoltot ejt a klubon. Ezennel a szezonbérletemet is darabokra tépem. Megszakad a szívem, ahogy sok más szurkolótársamnak szintén.”
McDermid bizony nem a levegőbe beszélt:
Goodwillie szerződtetését követően a klub két igazgatója is lemondott posztjáról, a személyzetből hatan távoztak, köztük a stadion szpíkere, aki történetesen 40 éve a Rovers szurkolója, de lelkiismerete nem engedte, hogy azonosuljon a döntéssel.
Ahogy a többi alkalmazotté sem. „Rovers-drukker vagyok, nő, aki egész életében harcolt a nők jogaiért. De hiába tekintettem ezt életem legjobb munkájának, hiába sírtam egy álló napig, nem volt bennem kérdés, mit tegyek” – mondta egyikük. A klub mindezek után is igyekezett megvédeni álláspontját. Egyfelől a csapat menedzsere, John McGlynn jegyezte meg, hogy szigorúan szakmai döntés született, Goodwillie, mint bizonyított gólvágó fontos szerepet játszhat a feljutás kivívásában, másfelől pedig a klub is kiállt a döntés mellett: „Minthogy David korábban futballozott már a Raith Roversben, a klubhoz tartozónak tekintjük. Miközben tisztában vagyunk a tíz évvel ezelőtt történtek súlyával, teljes mellszélességgel támogatjuk a rehabilitációt. Sok szempont befolyásolta a szerződtetését, ám elsősorban szakmai döntés született.”
Nem ért egyet az efféle bűnbocsánattal Skócia első minisztere, Nicola Sturgeon, aki támogatásáról biztosította McDermidet és Rattrayt:
„Ez a helyzet is arra emlékeztet bennünket, hogy még mindig távol vagyunk attól, hogy a valóságban is zéró toleranciát tanúsítsunk a szexuális erőszakkal szemben.”
A politikus asszony mellett sorakozott fel a korábbi brit miniszterelnök, a Raith Rovers szurkolója, Gordon Brown is.
A tanulság?
Leginkább talán annyi, hogy jó lenne, ha eljutna immár odáig a társadalom, hogy a nemi erőszakot az emberöléssel azonos súlyú bűncselekményként értékeli, pláne, hogy bizonyos szempontból még nagyobb bűn: elvégre az áldozatot egy életre megnyomorítja, aki a mérhetetlen lelki fájdalmat halála napjáig cipeli.

Morális kérdés persze (vagy inkább filozofikus), mi az irtózatosabb bűn: elvenni, vagy tönkretenni más életét. Aligha bocsánatosabb egyik a másiknál. Igaz ugyanakkor, hogy a nemi erőszak bizonyítása korántsem olyan egyszerű, elmosódhatnak a határvonalak, ahogy alighanem Goodwillie esetében is így találta egykor az ügyészség. Mégis, az a kiállás, amit (nem csak) a Raith közössége mutat a jogerősen elítélt elkövető kapcsán, példaértékű.
És hatásos: a klub vezetősége három nappal Goodwillie szerződtetését követően egy nyílt levélben elnézést kért a Raith közösségének összes tagjától, és közölte, nem válogatja be a játékost a hétvégi meccskeretbe, és egyben kezdeményezi a csatár szerződésének felbontását.