Megedzik a magyar gyerekek lelkét, hogy immunissá váljanak a külső körülményekre

– A Lazar Project honlapjára kattintva a címlapon az egyik első mondat így hangzik: „A magyar utánpótlás sportolók nagy része nem kapja meg az egyénre szabott edzéseket/fejlesztő foglalkozásokat.” Ez súlyos kritika, mi az alapja?

– Egyáltalán nem kritikának szántam, a tapasztalataim mondatják ezt velem. Nagyon sokan kritizáltak már sokakat, én ezt nem szeretném tenni. Minden erőmmel az alkotói részére szeretnék összpontosítani. Utánpótláskorú játékosként a saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyi mindent nem kaptam meg egyénre szabottan, amivel sikeresebb, jobb futballista lehettem volna. Az erőnléti, a technikai és a mentális felkészítésre, a megfelelő étrendre és regenerációra gondolok. A legjobb teljesítményt nem lehet elérni ezek nélkül, és ezek, ha nem is olyan szinten, mint korábban, de igenis jelen vannak az utánpótlásban. Sok esetben előfordult már, hogy azért nem vált egy utánpótláskorú sportolóból felnőtt élsportoló, mert a fentiek közül egy-egy területen hiányossága volt, és nem pótolták ezt megfelelőképpen.

A profi sport, a labdarúgás az infrastruktúrát tekintve hatalmasat lépett előre, ám a tartalom, a gyerekek fejlesztése nem lépett előre ugyanerre a szintre. Viszont nem mehetünk el szó nélkül az utóbbi idők magyar válogatott sikerei mellett sem, ami azt gondolom nagyrészt Marco Rossinak és stábjának köszönhető, és nem igazán az elmúlt egy-két évtized utánpótlás-nevelésének.

– Felteszem, nem csupán a saját tapasztalataidra építettél fel egy projektet, honnan jött még hasonló visszacsatolás?

– Nagyjából 26 éves koromtól nagy hangsúlyt fektettem az önfejlesztésre. Négy éve, családi okok miatt viszonylag hirtelen abba kellett hagynom a labdarúgást, viszont sok idő nem telt el, és tudtam azt, hogy milyen irányba szeretnék majd továbbhaladni. Felnőtt magyar futballistaként azt éreztem, hogy sokkal többet kellene foglalkozni a mentális felkészítéssel. Viszont ennek az alapjait gyermekkorban kellene lefektetni. A profi foci után a megye I-ben játszva is rengeteg olyan tehetséges játékossal találkoztam, akik magasabb osztályban is játszhattak volna, de elmondásuk alapján stressz, étkezési, erőnléti, vagy éppen motivációs gondok miatt inkább a civil életet választották a foci helyett. Persze, előfordult, hogy valakinél az alázat vagy a szorgalom hiányzott. Ha a hiányosságaikat időben felfedezik, többeket közülük meg lehetett volna menteni a profi labdarúgás számára.

– Hogy indult el a projekt? 

– A programunk létrejötte előtt jártam az utánpótláskorúak meccseire, és találkoztam egy családdal, akiket korábbról ismertem és jó viszonyt ápoltunk. Hobbiból, baráti segítségből elkezdtem foglalkozni az akadémista fiúkkal. Összeraktam neki egy egyéni fejlesztési programot, odafigyeltünk az étrendjére is, kvázi coachként edzettem, egyéni képzést is csináltam, és eljártunk együtt konditerembe. A srác fél év után Hollandiába igazolt. Szó sincs róla, hogy ez csak az én érdemem, de a szülők szerint, ha én nem lettem volna, nem biztos, hogy sikerül.

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ha neki is tudtam valamennyit segíteni, akkor szakemberekkel más sportolóknak is tudnánk segíteni.

Elkezdtem blogolni az egyéni fejlesztés fontosságáról, és csináltam több ingyenes találkozót szülőknek. Kézilabdázók, futballisták szüleinek, akik sportágaktól függetlenül ugyanazokról a problémákról, egyéni fizikai, mentális képzés, vagy éppen más hiányoságokról számoltak be. A konzultációk után sok pozitív visszajelzést kaptam, és azt mondták, hogy már az hatalmas segítség volt számukra, hogy megosztottam velük a tapasztalataimat.

Forrás: Lazar Project

– Elszomorító azt hallani, hogy különböző sportágakat űző gyerekek szülei is ugyanolyan gondokat vetnek fel az egyéni képzést illetően, ezek a tapasztalatok mégsem gyűlnek össze a kluboknál visszajelzésként.

– Ezért indítottam el 2020. január 6-án több kollégával, partnerrel a Lazar Projectet egy saját metodika alapján. Az alapelvünk, hogy a gyermekeknek szükségük van az egyénre szabott fejlesztésre fizikai, technikai, étrendbeli és mentális téren is, különben soha nem tudják kihozni magukból a maximumot. A legfontosabb, a programunknak alapja a mentális felkészítés. Lehet egy sportoló nagyon ügyes, lehet jó fizikai állapotban, de ha nincs hite, önbizaloma, nem szorgalmas, akkor nem fogja kihozni magából a legjobb teljesítményt, amit esetleg gyermekkorában vártak tőle.

– Egy rövid visszatekintés: a projekt honlapján azt olvasom, 23-24 éves korodig nem találkoztál a helyes táplálkozásról, a helyes felkészüléshez szükséges speciális gyakorlatokkal, a mentális technikákról szóló információkkal. Te ekkor már három-négy éve NB I-es játékos voltál (Sopron, Videoton), itt tartott akkor az első osztály?

– 11-12 éve az egyéni táplálkozás, és pszichológiai tréning még messze nem kapott olyan szerepet a kluboknál, mint esetleg most. Most is van javítanivaló, de korábban gyerekcipőben járt a mentális vagy éppen táplálkozásbeli felkészítés. Volt klub, ahol dolgozott pszichológus, dietetikus, de ez kevés csapatra volt jellemző.

– Na, de 2011-ben bajnok lett a Videoton FC, nem volt pszichológus, dietetikus?

– Őszinte leszek, nem emlékszem, hogy lett volna pszichológus, aki rendszeresen foglalkozott volna velünk, viszont ott volt Mezey György, akit a legjobb szakembernek tartok, akivel valaha dolgoztam, rengeteg feladatot menedzselt.

Ahhoz a bajnoki címhez más erények járultak hozzá, de a kérdésre válaszolva, nem emlékszem, hogy a Vidinél akkoriban foglalkoztunk volna komolyabb szinten a pszichológiával, és dietetikusra sem emlékszem, aki napi szinten dolgozott volna a csapat mellett.

– Egy szezont eltöltöttél a Samsunspornál a török első osztályban, ott sem figyeltek az egyéni felkészítésre, a sporthoz kapcsolódó tudományterületekre?

– Nem.

– Volt nemzetközi példa előtted, amelyből táplálkoztál a projekt induláskor?

– Semmilyen szinten, csak a hozzám befutott tapasztalatokból táplálkozva indítottam el a projektet. Szeretném kiemelni azokat a kollégákat, vagy partnereket, akik a Lazar Project csapatában, programjában dolgoznak nap, mint nap, mert hatalmas munkát végeznek.

– Hány gyermek jár most hozzátok?

– 70-80 családdal dolgozunk együtt jelenleg.

– Ez egész komoly létszám. Az, hogy ezzel a profillal ilyen sikeresek vagytok, azt bizonyítja, hogy a klubok gyenge minőségű egyéni képzést adnak, ezért aki többre akar jutni, különórára kell járnia. Például hozzátok. Egyetértesz?

– Annyian szidták már a magyar közeget, a szövetséget, legyen az edző, vezető, de lényegi változást ez sem indított el. Ahogy elmondtam korábban, senkire sem szeretnék mutogatni, mert az elvonná a figyelmet a valódi célomról. De értem a kérdést, és egyetértek azzal, hogy a csapatomra, a magánprogramomra nem lenne szükség, ha a gyerekek minden sportágban megkapnák a megfelelő egyénre szabott fejlesztést.

Forrás: Lazar Project

– Stressz, helytelen étkezés, rossz erőnlét, motiválatlanság. Melyikkel találkoztok a legsűrűbben, ami miatt megtalálnak benneteket?

– Megint visszatérek a mentális felkészítésre: a magyar gyerekeknek óriási szükségük van az ilyen típusú fejlesztésre. Az összes sportágat nagyító alá vehetjük, és azt látjuk, hogy a magyar közeg egy kicsit pesszimista, szeret kritizálni, sok negatívumot lát. Az egész közeg gondolkodását, vagyis a külső körülményeket szinte lehetetlen megváltoztatni. Így az a lehetőségünk marad, hogy a lehető legnagyobb mértékben megerősítjük a gyerekek lelki állóképességét.

Minél fiatalabb korban kezdjük a lélek megedzését, annál nagyobb eséllyel válhat immunissá a külső körülményekre, egy-egy negatív edzői megnyilvánulásra, a szülők részéről érkező nyomásra, csapattársakkal való konfliktusra, vagy akár később a szurkolói nyomásra.

Ha valaki nem csak technikailag vagy fizikailag akar fejlődni, és elakadással érkezik hozzánk, többnyire az derül ki, hogy a legnagyobb gondot az edző vagy a szülő részéről érkező túlzott nyomás okozza. Ez nagyfokú megfelelési kényszerben, a hibázástól való félelemben ölt testet. Sok esetben nincs meg a megfelelő önbizalom, önbecsülés sem.

– Külföldön bizonyos klubok utánpótlásában a meccseken tiltott a szülői bekiabálás, sok hasonló módszerrel próbálják segíteni a gyereket. Ti is próbáljátok a gyökerétől kezelni a problémák egy részét, és nevelni a szülőket?

– Először azt térképezzük fel a szülői konzultációkon, hogy mit tapasztal a szülő a gyerkőcénél. Viszont hamarosan elindítjuk a sportszülői kiscsoportos edukációt is: esettanulmányokat dolgozunk fel, és arról beszélgetünk majd velük, hogy a felesleges nyomás, az agresszió, a túlzott elvárás milyen romboló hatást gyakorol a gyerekekre. Több szülőn is látjuk a nyitottságot az ilyen beszélgetésekre, de azt is el kell majd fogadni, ha nem mindenki akar változni, ha valaki azt gondolja, hogy az ő gondolkodása a jó. A képzés nyáron vagy a következő szezon elején startol.

– Zömmel hány éves sportolók járnak hozzátok, és milyen sportágakból?

– 10-11 sportág képviselőivel foglalkozunk, a focisták mellett kézilabdázókkal, vízilabdásokkal, úszókkal, kosárlabdázókkal, motorversenyzőkkel, dzsúdósokkal, asztaliteniszezőkkel, műkorcsolyázókkal, de volt jégkorongozónk és díjugrató sportolónk is. 7-19 éves korú versenyzőkkel foglalkozunk jelenleg, az utóbbi időben a 15-16 éves korosztályból jöttek viszonylag többen.

– A nagyobb kluboktól is érkeznek hozzátok sokan, vagy inkább a kicsiktől, ahol kevesebb anyagi és emberi erőforrás adott az egyénre szabott munkához?

– Persze, elit akadémistáink is vannak szép számmal, szinte mindegyik központból jöttek már hozzánk sportolók.

Forrás: Lazar Project

– Például honnan?

– Szombathelyről, Győrből, Debrecenből is, de nem az akadémia neve a fontos. Egyetlen egyszer jött negatív visszajelzés: az edző azt gondolta, hogy ne foglalkozzon más a sportolójával, és nem értette, miért kell plusz egyéni képzésre vinni a gyereket, amikor nála mindent megkap. Több pozitív reakciót is kaptunk már a kluboktól: a Mészöly Focisuliból írt üzenetet például az egyik edző, hogy látja, hogy a sportolója hozzánk jár, és ha tud, bármiben segít. Nagyon jól esett, hiszen közös az érdekünk, a cél, hogy a gyerkőcből jobb sportoló, jobb ember váljon.

– Előfordult, hogy az elit akadémiák is beépítettek a képzésbe valamit a ti módszereitek közül?

– Érdekes fejlemény volt, hogy tavaly nyáron megkeresett a Ferencváros leány akadémiája. Tavaly augusztus óta talent csoportvezetőként is dolgozom náluk. Különböző területeken segítjük pluszban a gyerekeket, valamint van sportszülői felkészítés is. Itt megszerveztük, hogy a csapat pszichológusa, dietetikusa előadásokat tartson az akadémisták szüleinek zárt Facebook-csoportban a helyes felkészülésről, táplálkozásról.

Azt is látom, hogy sok edző követ bennünket a Facebook-oldalunkon, és lehet, hogy használják a módszereinket. Ha így van, mi ennek csak örülünk.  

– Bizonyos értelemben megpróbáltok sportos agytrösztként működni?

– Nem tudom, hogy ez helyes kifejezés-e, nem gondolom, hogy új felfedezést tettünk volna. Csupán arról van szó, hogy az elsősorban mentális felkészítésre alapozott, technikai, erőnléti, táplálkozásbeli, és egyéb, például box, sérüléskezelés, MRI, masszázs „foglalkozásokat” ennyire komplexen korábban nem csinálta más. Nekem teljesen természetes és kézenfekvő, hogy a gyerekeknek erre van szükségük. Időt és energiát kell szánni az egyéni fejlesztésre, és nem értem, hogy máshol, ahol erre lehetőség lenne, miért nem csinálják megfelelő szinten. Tisztelet a kivételnek persze. Viszont óriási motivációt ad, hogy mi elvégezzük ezt a feladatot.  

– A piacon nem ti vagytok az egyetlen egyéni képzést nyújtó magánintézmény, kik a fő riválisok?

– Senkire se tekintek riválisként. Ahogy az előbb mondtam, a programunk összetettségét tekintve nem volt riválisunk. Most már látni, hogy egyre többen csatlakoznak erre a metodikára építve, hajrá, legyünk sokan, ettől lesz jó a gyerekeknek. Szülőktől is hallom, hogy nálunk nem csak az volt egyedi, hogy nagy hangsúlyt fektetünk a mentális képzésre, hanem az is, hogy a labdarúgásban az egyéni felmérések után technikai képzésen csak kislétszámú csoportban, legfeljebb kettő-négy gyereket fejlesztünk egyszerre. A hasonló szolgáltatást kínáló helyeken sok esetben jóval nagyobb csoportokban dolgoznak, és egy edzővel.

Ezzel nincs gond, mert minden labdával eltöltött idő hasznos. Ám az egyéni hiányosságokat egy edzővel, aki 7-12 fiatallal, esetleg még ennél is nagyobb létszámú csapattal dolgozik egyszerre, nem lehet megfelelően pótolni. Természetesen, ha több edző dolgozik egyszerre az egészen más.

– A szülők bizonyos idő után bizalmi alapon döntenek a csapatok között, és oda viszik a gyermeküket, ahol profi kezekben van, és örömmel sportol. Ha ennyire sikeresek vagytok, és így bővültök, el tudod képzelni, hogy egyszer klubbá váltok?

– A 2023 nyarán induló U23-as programunk egy kicsit ebbe az irányba visz. A magyar futballban van egy lyuk, amelyben rengeteg U19-es játékos kiesik a rendszerből. Néhányan fel tudnak kerülni az első keretbe, néhányan eljutnak az NB II-be, NB III-ba, de sokan elkallódnak, és legfeljebb a BLASZ I-ben, BLASZ II-ben folytatják heti két-három edzéssel. Azt vallom, hogy a kiöregedett U19-es játékosok között is vannak olyanok, akikkel ha továbbra is profi módon foglalkoznának, később magasabb szinten is tudnák folytatni pályafutásukat, komolyabb karriert is befuthatnának. Ennek érdekében összefogtunk a Football Factor ügyvezetőjével, Kapitány Zoltánnal, aki a Fót Sportegyesület elnöke is. Jövő nyártól elindítjuk Fóton az U23-as programunkat. A 17-21 éves sportolók, akik továbbra is szeretnének mindent megtenni, hogy fejlődjenek, nálunk Fóton megkapják a heti öt-hat edzést azzal a metodikával (erőnlétfejlesztés, dietetikai, pszichológiai edukáció, stb) amit a Lazar Projectben használunk. A cél minél feljebb jutni, de az elején a hangsúly nem a megye III-as, megye II-es meccseken lesz, hanem a hétközi, erősebb csapatok elleni edzőmeccseken, ahol olyan terhelést kapnak a játékosok, amely felkészítheti őket a magasabb szintű teljesítményre. Azt gondolom, hogy ezek a fiatalok idővel az NB II-es és NB III-as játékosmegfigyelőket is vonzza majd. Türelemmel, megfelelő pedagógiával, jó szakemberekkel sokkal több gyermekből lehetne kihozni, ami benne van. Bízom benne, hogy nagyon sok gyermeknek fogunk még segíteni.

Kiemelt kép: Lazar Project