Mégis legyőzhetetlenek? – A Győri Audi ETO idei szezonjáról

Magam is meglepődtem azon, milyen keveset foglalkoztunk eddig ebben a szezonban a Győrrel, pedig lett volna értelme írni Ambros Martín csapatáról. Persze közben volt egy magyar szempontból felemás női vb és egy nagyon rossz férfi Eb, az ETO pedig eddig minden meccsét megnyerte. Valahol emberi dolog is, hogy a negatívumokra hamarabb felkapjuk a fejünket, ám most mégis merüljünk el egy kicsit abban, hogy miért működik egyelőre ennyire jól a győri gépezet.

[embed]http://legacy.bunteto.com/egyeb-sportok/kezilabda/toredezik-a-legyozhetetlenseg-mitosza-van-e-baj-a-gyori-audi-eto-nal/[/embed]

Aki látta a zöld-fehér csapatot a spanyol tréner első időszakában (illetve figyelte Martín későbbi karrierjét), annak nem lehetett kérdés, hogy mi lesz a fő irányvonal a második győri regnálása során. A védekezés Danyi Gábornál háttérbe szorult, azonban a sok szerzett gól általában ezt tudta kompenzálni, így a csapat eredményességén egészen az utolsó időszakig nem esett csorba. Martín azonban mindig is úgy gondolta, hogy a védekezés mindennek az alapja, így nem meglepő, hogy rögtön jelentős változtatásokat eszközölt. Ez a szemléletváltás egyébként nem feltétlenül a kapott gólok átlagában látszik meg (az a tavalyi BL-csoportkörben is nagyjából 25 körül mozgott), hiszen a kézilabdában ez a szám sok tényezőtől függ (nyilván az ellenfelek ereje a legkézenfekvőbb, de fontos az adott meccs ritmusa is), hanem abban, hogy sok mérkőzésen vannak olyan szakaszok, amikor gyakorlatilag tökéletesen működik a hátsó alakzat. Sokatmondó, hogy a védekezést igen fontosnak tartó győri edző azt mondta a CSZKA Moszkva elleni meccs egyik időkérése során, hogy tökéletes, amit a csapatától hátul lát.

Ez egyszerre meglepő, és cseppet sem váratlan. Oldjuk is fel gyorsan az ellentmondást: azért nem számíthattunk ennyire jó védekezésre a Győr részéről, mert a csapat két legjobb védőjátékosa, Eduarda Amorim és Béatrice Edwige is a Rosztov-Don csapatához igazolt. Másrészt viszont, ha mélyebben megnéztük az évadra összeállított keretet, láthattuk, hogy jó néhány kitűnő védő maradt így is a klub kötelekében, ráadásul érkezett Linn Blohm, Jelena Deszpotovics (igaz, ő most hosszú időre kiesik, mert gyermeket vár) és Rju Un Hi is, utóbbi például szélen, kettesben és hármasban is bevethető. De ennél is tovább kell mennünk, mert akkor is igazságtalanok vagyunk, ha azt mondjuk, hogy Ambros Martín csupán a jó játékosai képességeit használta ki. Sok kézilabdázó ugyanis egyénileg is fejlődött védekezésben. Erre említsünk is mindjárt két példát. Az egyik Stine Oftedal, akit a Danyi-érában rendszeresen cseréltek támadás és védekezés között, ebben a szezonban azonban a meccsek többségén már nem ez a helyzet (Martín kifejezetten törekszik a csere nélküli játékra), és mégsem lóg ki a hátul sem a norvég. De még látványosabb Schatzl Nadine fejlődése. A magyar válogatott balszélsője egyrészt 37 góllal a csapat legeredményesebb játékosai között van a BL-ben, ráadásul sokkal jobb hatékonysággal játszik, mint az utolsó ferencvárosi időszakában, de még látványosabb a védekezésbeli fejlődése. A játékolvasásban (előre látja a játékos, hogy milyen játékszituáció következik, és ezért készül erre, úgy cselekszik; a szakirodalom anticipációnak is mondja), és ezáltal például a helyezkedésben, a labdaszerzésekben hatalmasat lépett előre. Olyannyira, hogy a válogatottban talán érdemes lenne őt megpróbálni kettesben (ez egyébként a ferencvárosi Márton Grétára is igaz). Nyilván Győrben is lehetne ez egy opció, ám a bőség zavara miatt itt erre nincsen szükség.

Ha megnézzük a szerzett gólok számát, jól látszik, hogy nincs igazán kiemelkedő gólszerzője a csapatnak, ennek pedig sok összetevője van. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy az ETO meccseinek jelentős része igen sima, így nagy a rotáció. Sokkal több is egyébként, mint korábban, ez pedig fejlődést is jelent Ambros Martín korábbi időszakához képest. Másrészt pedig ebben a csapatban hatalmas kollektív energia van, a játékok egyéni képességei remek egységet alkotnak, az egyéni megoldások helyett a nagyon pontos csapatjáték dominál. Két játékost azért mindenképp kiemelnék, a korábban már említett Oftedalt, aki támadásban a legfontosabb láncszeme ennek az együttesnek, érdemes megnézni, hogy nemcsak szervez, hanem a csapat tempóját is megszabja. A másik pedig Veronica Kristiansen, aki az átlövősorból talán a legstabilabb teljesítményt nyújtotta eddig az idényben.

Vannak azonban kérdések így is. Igyekszem nem egy-egy játékosra koncentrálni, hanem olyan posztokra, ahol lehet még megoldandó probléma a közeljövőben. Ez pedig ismét elsősorban a jobbátlövő, ahol bár a korábban említett Rju egyértelműen jobb opció, mint a korábbi években bárki, de még így is hullámzó a teljesítménye, s főleg a téli szünet óta rengeteg hibával játszik. Ezen a poszton ráadásul csak kényszermegoldások vannak, hiszen más balkezest nem igazolt a klub. Persze a kényszermegoldást részben idézőjelbe kell tenni, a kétirányítós és/vagy a három jobbkezessel való játék ezzel a kerettel lehet működőképes.

Női kézilabdával foglalkozó cikkekből nehéz ma kihagyni Háfra Noémit, aki jelenleg talán a legtöbb vitát kiváltó személy a magyar kézilabdában. Kezdjünk a tényekkel: Háfra tényleg nem játszik sokat Győrben, sőt nagyon keveset, ám azt is fontos látni, hogy ez nem valamiféle ördögi terv része. Háfra már akkor sem volt jó formában, mikor Győrbe igazolt, és azon a néhány meccsen, amikor lehetőséget kapott, szintén nem nyújtott igazán jó teljesítményt. Erre a helyzetre egyértelműen az lenne a megoldás, ha a következő szezonban kölcsönadnák őt. Egyrészt a klubról is lekerülne ez a nyomás (mert ne legyen kétségünk, hozzájuk is visszajutnak a negatív vélemények), másrészt pedig a játékos is jobban felépíthetné magát. Külföldi csapat lenne a legjobb (bár a zuhanyhíradóban magyar együttesről hallani), hiszen egy új tapasztalás, környezetváltozás valószínűleg segítene kilábalni Háfrának ebből a hullámvölgyből.

Kisebb kérdőjelek tehát vannak, de egyelőre így is nagyon magabiztos, amit a Győri Audi ETO-tól látunk. A BL-ben a nyolc közé jutás már biztos, a Final Fourhoz sem férhet sok kétség, és a bajnokságban is jó helyzetben van a csapat az ősi rivális Ferencvároshoz viszonyítva. Minden adott tehát ahhoz, hogy Martínék makulátlanul zárják a szezont.