Megkérdőjelezhetetlen fölénnyel verte a mezőnyt, így világbajnok lett a magyar válogatott

– Milyen kávéval indult a mai nap?

– Mindig egy jó lattéval indítom a reggelt, ma is így tettem.

– Melyik típusú kávébabból főzöd?

– A közepes pörkölésű arabica típusú kávét szeretem, de most van egy arabica-robusta keverékem is. Nagyon bejött, a mai latte is ebből készült.

– Feltételezem, a bukaresti reggelek is kávéval indultak a vébén. Milyen benyomásokat szereztél az U20-as válogatottról, milyen jellemvonások tették legyőzhetetlenné most ezt a csapatot? A válogatott egyik legjobbja, Tátrai Dávid egyik nyilatkozatában például a játékosok egymás iránti szeretetét emelte ki.

– Még játékos koromból, a vasasos, újpesti időkből tudom, hogy ha hiányzik a játékosok egymás iránti szeretete és tisztelete, akkor nem lehet jelentős eredményt elérni. Amikor edzőként csapatot építek, nálam ennek a viszonyrendszernek a kialakítása az első lépcső. Amikor elkezdtem dolgozni az U20-as válogatottal, tudtam, hogy a csapat nagyon tehetséges játékosokból áll.

A nagyjából két és fél hetes világbajnoki felkészülési idő alatt a szakmai munka mellett nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a játékosok tiszteljék, szeressék egymást, és mutassanak tiszteletet a stáb felé is. Ez a szellemiség jellemezte a csapatot a világbajnokság idején is.

– Különleges csapatépítő módszerekkel lehet elérni, hogy a közösség magáévá tegye ezt a szellemiséget?

– Nagyon szerettem volna csapatépítőket tartani, de annyira be volt osztva az időnk a két és fél hét alatt, hogy nem volt erre lehetőség. A terhelés és a pihenés közti egyensúlyra összpontosítottunk elsősorban. Arra viszont odafigyeltünk, hogy a csapat folyamatosan együtt mozogjon. A vb alatt is azt láttuk, hogy ha adódott fél szabadnap, a játékosok azt is közösen töltötték el, nagyon szerettek együtt lenni. A magam részéről ezt olyan apróságokkal egészítettem ki, hogy minden délután én vittem a srácok szobájába a meccs előtti csokoládé és kekszadagot. Cseh Sándor, az utánpótlás válogatottak szakmai vezetője egy humoros becenevet is rám aggatott emiatt. Nem sok szövetségi edző veszi a fáradságot ehhez, de nekem örömet okozott, amikor jöttek a csokikért a srácok, vagy én vittem körbe nekik. Ők is mondták néha, hogy ez a nap fénypontja, ment a zrika. Ez is számít, minden számít.

Fotó: World Aquatics

– A háromszoros olimpiai bajnok magyar póló válogatott evolúciójáról forgatott dokumentumfilmben, A nemzet aranyaiban is a fantasztikus közösségi élményt emelte ki több játékos a győzelem kulcsaként, és azt, hogy az olimpián (is) mindig együtt mozgott a csapat, nem volt különcködés.

– Az U20-as válogatottnál is ezt lehetett megfigyelni. Ezek a srácok már évek óta együtt játszanak, ha volt egy rosszul sikerült torna vagy eredmény, az is az egymáshoz való kötődést, a csapatszellemet erősítette. Jóban-rosszban együtt voltak. Mint a tavaly elveszített Eb-elődöntő után, amely óriási csalódást okozott a srácoknak. Ha egy ilyen meccs után újra lehetőség adódik egy másik tornán az aranyért játszani, elég csak a másik szemébe nézni, szavak nélkül is megértik egymást a játékosok, és tudják, most nem követik majd el ugyanazt a hibát.

– „Nem nyerni akartunk, hanem élvezni a vízilabdát, a vb minden egyes pillanatát” – így nyilatkozott Tátrai az Eurosportnak. Ez volt a fő üzeneted a csapatnak?

– Élvezzétek a pillanatot, ezt szoktam kérni a játékosaimtól, és ugyanezt javasoltam nekik a vb-döntő előtti utolsó megbeszélésen is. Éljük meg ezt az élményt, ezért dolgoztunk. Nem titkoltam előttük, hogy bennem is van izgalom a finálé miatt, de ezért szeretjük ezt a sportot és a döntő napját – a reggelitől a megbeszélésen át a bevonulásig.

Ki kell élvezni ezt a napot, mert ez ünnepnap. Szerintem ezt a srácok is magukévá tették, és ezt látszott a világbajnoki döntőben is. Bátrak voltak és határozottak. Védekezésben abszolút domináltunk, mindenkinek helyén volt a szíve is.

– Jött olyan visszajelzés a játékosoktól, ami még azt mutatta, hogy ez részben még gyerekcsapat, vagy az esetükben már szó sem volt ilyesmiről?

– Nagyon kevés ilyen jelet láttam, itt már szinte felnőtt érettséggel álltak a feladatokhoz a játékosok. Fiatalabb játékosoknál például még küzd az ember azzal, hogy a meccsek előtti oldódás alkalmával páran nem képesek abbahagyni a poénkodást, és teljes erővel a mérkőzésre fókuszálni. Bukarestben nem történt ilyesmi, senki sem vitte túlzásba a lazulást, a viccelődést. Mindenki érezte, hogy mikor minek jön el az ideje.

Fotó: World Aquatics

– A szerbeket a csoportmérkőzésen büntetőkkel vertük, a görögöket hét, az Egyesült Államok válogatottját hat góllal, majd a negyeddöntőben Magyarország–Olaszország 9–5, az elődöntőben a Team USA ellen 13–9, a döntőben megint Szerbia ellen 12–7 ide. Megkérdőjelezhetetlennek tűnik a mezőnyben a magyar válogatott fölénye. A teljes valóságot látjuk, vagy ez egy kifutott eredmény?

– Két részre osztom a választ. A stábbal két és fél hetet tudtunk együtt tölteni a fiúkkal, nem mi tanítottuk meg így vízilabdázni őket. Óriási köszönet jár a klubedzőknek, akiknek hála ilyen állapotban érkeztek a srácok a válogatotthoz. Korényi Balázs és Nyéki Balázs három évet dolgozott velük a válogatottnál, ők is fantasztikus munkát végeztek. A mi feladatunk a csiszolás és a finomhangolás volt az U20-as stábbal. A válasz második fele arra vonatkozik, hogy ezek a srácok már egytől egyik profi klubban játszanak, többen a felnőtt válogatott keretébe is bekerültek most. A riválisoknál is hasonló a helyzet ebben a korosztályban. Ez előre jelzi, hogy ha idővel ezek a játékosok alkotják majd a felnőtt válogatott magját, az bizakodásra adhat okot. Most a riválisok előtt jártunk egy lépéssel.

– Semmiképp sem szeretném a háromszoros olimpiai bajnokokkal összevetni ennek a csapatnak a lehetőségeit, de az ő esetükben is arról beszélhetünk, hogy újra összejött egy kimagaslóan tehetséges korosztály, amely lassan átkerül majd a felnőtt csapatba (Tátrai Dávidot, Gyapjas Viktort, Molnár Eriket, Nagy Ákost, Vigvári Vincét és Vismeg Zsombort meghívta az összetartásra Varga Zsolt szövetségi kapitány – a szerk.)?

– Ez így helytálló, de azt mindenképp látni érdemes, hogy a kulcs az utánpótlás-képzésben történt változás volt. Cseh Sándor vezetésével a válogatottakban és klubszinten is immár egymásra épül a taktikai és a technikai képzés.

– 2014 és 2022 között egyetlen vb-aranyat sem nyert magyar utánpótlás-válogatott, míg jelenleg az U16-os, U18-as és U20-as korosztályban is Magyarország adja a világbajnokot, te tavaly az U18-as csapattal, idén az U20-assal értél a csúcsra. A nemzetközi mezőnyből jelenleg kiemelkedik a magyar férfi utánpótlás. Ezek szerint teljes módszertani változásnak kellett bekövetkeznie, hogy ez lehetővé váljon?

– Így van, a módszertan változott meg. Van egy egységes módszertani képzés, amelyet minden edző alkalmaz az utánpótlásban. Nem próbálunk egyénileg okoskodni. Ez nem azt jelenti, hogy az én kezem taktikai értelemben teljesen meg van kötve, de közmegegyezés szerint dolgozunk. Ez vonatkozik a lábtempógyakorlatokra, az úszástechnikára, a védekezési és a támadási formációkra.

Ez nagy változás a korábbiakhoz képest. Ennek volt például köszönhető az is, hogy az U20-asok mellett most velem dolgozó Dávid Zoltánnal az U16-es csapat tavaly világbajnokságot, két éve pedig Európa-bajnokságot nyert. Jól állunk.

– Létezik tehát egységes magyar stílus, koncepció az utánpótlás-válogatottaknál?

– Különleges hangsúlyt fektetünk a védekezésre való lelki és fizikális felkészítésre, ami azt eredményezi, hogy a játékosok testileg és lelkileg fáradtan is hasonló intenzitással, hatásfokkal képesek végrehajtani a feladataikat. Ehhez rengeteg fizikai edzésre van szükség, és sok-sok beszélgetésre.

Fotó: VLV - magyar férfi vízilabda-válogatott/Facebook

– Mit lehet tudni a sorsodról?

– Az U20-as csapat mellett lezárult a feladatom, most némi pihenés után csatlakozom az OSC stábjához, Varga Dániel mellett dolgozom majd másodedzőként. Ha a válogatottnál továbbra is számítanak rám, akkor állok elébe a feladatnak. A szűkebb szakmai stábnak nagyon köszönöm a munkát: Dávid Zoltán sokat segített nekem másodedzőként, ahogy Kardos István, Pipi bácsi is kapusedzőként, rengeteg hozzátett ő is az eredményhez. Balogh-Bottlik Emese masszőrnek is nagy hálával tartozom, óriási szerepe volt a jó regenerációban. Vass Bence a szárazföldi edzéseinket rakta össze. Cseh Sándornak, illetve a szövetségben az utánpótlás szakágat vezető Székely Bulcsúnak pedig köszönöm a bizalmat.

Kiemelt fotó: waterpolo.hu/Facebook