„Megtanultuk, hogy lehet Szerbia ellen Belgrádban vb-döntőt nyerni” – interjú Kovács Róberttel

– Mi volt a célkitűzés a belgrádi U18-as világbajnokság előtt?

– A szövetség mindig a legjobb négy közé jutást tűzi ki célul, bármelyik korosztályról is van szó. Éremért játszani már valóban szép teljesítmény. Ez a korosztály járt korábban két Európa-bajnokságon: három éve megnyerte az Eb-t, tavaly pedig bronzérmes volt Máltán. Ismerve az eredményeit, a kollégáimmal titkon bíztunk benne, hogy most döntőbe jutunk, és a mindent eldöntő meccsen nyerünk. Ennek megfelelően láttam munkához.

– Csiripelték a verebek, hogy a vb-re utazó szakmai stáb egyik fontos tagja szerint nem mi voltunk a nagy esélyesei a tornának. A többi között a fizikai adottságokat nézve sem nekünk állt a zászló. Egyetértesz?

– Abszolút. Pontosan ezért csináltunk a segítőimmel, Lukács Gergővel és Kardos Istvánnal egy rettentő kemény nyolchetes alapozást a nyáron a srácoknak. Természetesen Cseh Sándor szakmai igazgatóval folyamatosan egyeztettük a munkafolyamatokat, aki maximálisan megbízott bennünk. A játékosok pedig nagyon szépen, fegyelmezetten elvégezték a feladatokat. Folyamatosan beszélgettünk velük arról, hogy ebbe a kemény munkába tudnak majd kapaszkodni a világbajnokságon, ez ad majd önbizalmat nekik. Le a kalappal mindenki előtt, aki végigcsinálta ezt az alapozást, azok előtt is, akik végül nem kerültek be az utazó keretbe. Nem tudom, láttam-e olyan szorgalommal, eltökéltséggel edzeni egy csapatot, mint ezt.

– Milyen egyéni és csapattulajdonságok miatt nyertük meg a világbajnokságot?

– Aki ismer, tudja mennyire fontos számomra, hogy tudnak-e a csapatért játszani a játékosok. Még márciusban, az egri edzőtáborban találkoztam először a csapattal, és akkor elmondtam, egyáltalán nem biztos, hogy a keret kihirdetésekor a játéktudás lesz a döntő faktor. Hanem az, hogy milyen mentalitású emberek, játékosok ők. Ha nem tudják lenyomni az egójukat, nem tudnak belehalni egymásért a vízbe, akkor velük nem fog nyerni a csapat. Természetes, hogy ebből a 13 játékosból a saját klubjában mindenki kiemelkedő, és az egója is szerepet játszik abban, hogy ott fantasztikusan játszik. A válogatottban viszont bizonyos embereknek vállalniuk kell az alárendelt szerepet is, hogy a végén együtt csilloghassanak. Ez nem csökkenti az illető érdemeit a végén. Ebben a csapatban sikerült elérni, hogy ezeket a szerepeket is szó nélkül elvállalták a játékosok, tökéletes volt az összhang. Az sem jelentett problémát, ha valakinek épp az volt a szerepe, hogy kipontozódjon, vagy csak egy negyedet legyen a vízben. Ezek a srácok jó emberek, és ki lehet hozni belőlük a maximumot. Nagy dolog, hogy nem csak velük, a stábbal is egy hullámhosszon voltunk, minden remekül működött.

képaláírás

– A felnőtteknél nagy riválisaink a horvátok, az olaszok, a spanyolok. A horvátokat a csoportban öt, az olaszokat a negyeddöntőben hét góllal vertük, míg a spanyolokat az elődöntőben hárommal. Érdemes hosszú távú következtetést levonni ezekből a meccsekből, ennyivel jobb ez a korosztály, mint az ellenfelek 17 évesei?

– Nem feltétlenül a meccsek eredményéből vonnék le következtetést, és akkor is ezt mondanám, ha csak harmadikok vagy ezüstérmesek lettünk volna. Ez az arany most úgy is kamatozik, hogy a fiúk megtanultak fáradtan jól vízilabdázni, kiélezett helyezetekben jó döntést hozni, és kimerülten nyerni. Megtanulhatták azt is, hogy miképpen lehet egy papíron erősebbnek tartott ellenfél, Szerbia ellen Belgrádban világbajnoki döntőt nyerni büntetőkkel. Az eredmények azt igazolják, hogy érdemes volt olyan elszántsággal és szorgalommal végigdolgozni a nyarat, ahogy tették. Nyolc hét alatt hatalmasat fejlődtek, de ez semmit nem vesz el a klubok érdemeiből, fantasztikus munkát végeztek el velük év közben. Ha a srácok a következő szezonban is úgy állnak neki a munkának, ahogy a nyári nyolc hét alatt, óriási fejlődés vár rájuk, nem mellesleg felfigyelhet rájuk egy komolyabb klub vagy a felnőttek szövetségi kapitánya.

– Volt más csapat, amelyet a szerbeken kívül többre taksáltak nálunk?

– Én nem, más szakmabeliek a spanyolokat és a görögöket emelték még ki. Volt hét-nyolc olyan csapat, amely közül bármelyik végezhetett volna a hatodik, de akár az első helyen is.

– A jó felkészülés, az alázat, az összetartás mellett mi döntött még a javunkra a szerbek elleni döntőben?

– A védekezésünk felettébb stabil volt, a kapusteljesítmény egyértelműen kiemelkedett, és bár a hazaiak fizikai fölényben voltak, keménységben is sikerült felvenni velük a versenyt. Természetesen egy ilyen mérkőzést nem lehet kiemelkedő egyéni teljesítmények nélkül megnyerni: Gaszt Roland, Szalai Péter és Nagy Ákos vezéregyéniségek voltak.

– Egészen döbbenetes adat: egyetlenegyszer sem vezettek ellenünk a tornán. Van ennek negatív oldala is? Jó lett volna megnézni, mire képes a csapat hátrányban az elődöntőben vagy a döntőben?

– Nem is tudom, hogy volt-e már ilyen pólóban, hogy egy világversenyen egyetlen alkalommal se álljon vesztésre egy csapat. Ez tényleg fantasztikus teljesítmény. Jó a kérdés, én is gondolkoztam ezen, nehéz választ adni. Örülök, hogy nem derült ki, de a csapategységből kiindulva biztos vagyok benne, hogy hátrányból is tudtunk volna fordítani. Szinte fordítással ért fel, amikor többgólos hátrányból egyenlített Spanyolország és Szerbia az utolsó két meccsen, mégis újra mi szereztünk vezetést.

képaláírás

– Ha egy csapat gödörbe kerül, vagy egy komoly mérkőzés előtt belső feszültségekkel küzd, a játékosok gyakran önállóan orvosolják a problémát, elvonulnak egy szobába, és kibeszélik magukból a gondjaikat. A lenyűgöző teljesítmény miatt erre most nem volt szükség, de vajon erre is alkalmas ez a csapat?

– Biztos vagyok benne, hogy képes rá. Van egy csodás csapatkapitányunk, akinek ebben kulcsszerepe van, Gaszt Roland. Motiváló beszédeket tartott a srácoknak, remekül összefogta a csapatot. Ám voltak azért kisebb megingások is. A vb előtt egy nappal a görögök ellen játszottunk egy rövid edzőmeccset, amely nem sikerült túl jól. Pár játékostól ezután azt hallottam, hogy fáradtak, mentálisan elfáradtak. Szűk körben elmondtam nekik, hogy egy elbaltázott felkészülési mérkőzés után nem lehet vélt fáradtság mögé bújni. Úgy meg pláne nem, hogy előző nap az olaszok és az amerikaiak elleni edzőmeccseken parádéztunk. A nagy tornák előtti feszültség a felnőtteket is megviseli, nemhogy a 18 éveseket, de ebben is próbáltuk segíteni őket. Ezután egyébként nem is halottam mentális fáradtságról panaszkodni a játékosokat.

– A mentális felkészülés már ebben a korban is elévülhetetlenül része a pólónak. A játékosokkal foglalkozik sportpszichológus a válogatottnál vagy a klubokban?

– A válogatottnál ebben az évben nem volt sportpszichológus, most nem éreztem szükségét. Tudtommal bizonyos kluboknál dolgozik a srácokkal terapeuta, és páran el is mentek hozzá a felkészülés alatt.

– A női és a férfi mezőnyt is nézve utoljára 2014-ben nyert világbajnokságot Magyarország utánpótlásban. Európa-bajnoki címeket sikerült nyerni, de vébét nem. Van ötleted, hogy mi lehet a hosszú böjt oka?

– Nehéz kérdés, mert szerintem mindenki szépen dolgozott a saját csapatával az elmúlt években, így nem igazán tudok válaszolni. Sokadszor hozakodom elő vele, de ez a csapat a mentalitásával, a mentális erejével nyerte meg a világbajnokságot. 

képaláírás

– Kiemelt látványsportágként évi több milliárd forint áramlik a vízilabdába. Hogy látod, a komoly támogatással párhuzamosan a megfelelő tudáskincs is rendelkezésre áll, rendben van itthon az utánpótlásnevelés a riválisokkal összevetve?

– Úgy gondolom, hogy igen. Tavaly például az összes korosztály a legjobb négy között volt világversenyen, ahol elindult, többnyire dobogón végzett. Ráadásul most nem az van, mint korábban, hogy a magyar meg a szerb válogatott eldönti egymás között, hogy kié az arany az aktuális tornán, hanem van hat-nyolc erős csapat az Európa- és a világbajnokságon. Az idei nyarat tekintve egyébként még inkább eredményes időszakot zárt az utánpótlásunk. Az U16-os korosztányban a leány és fiú csapataink megnyerték a világbajnokságot, illetve U19-es női válogatottunk ezüst-, míg U18-as leánycsapatunk bronzérmet szerzett. Ez nagyon komoly teljesítmény, ezúton is szeretnék gratulálni kollégáimnak!

– A hollandok hogy értek oda Belgrádban a negyedik helyre?

– Nagyszerű korosztály nőtt fel náluk. Megtanultak keményen vízilabdázni és jó alapokkal rendelkeznek. Az elmúlt években remek meccseik voltak, a tavalyi kontinensbajnokságon például a negyeddöntőben szinte végig döntetlenre álltak Szerbia ellen, a szerbek két-három perccel a vége előtt tudtak csak nyerni egyetlen góllal. A mostani elődöntőben is csak a meccs végén tudta felőrölni őket Szerbia, a bronzmeccsen pedig vezettek a spanyolok ellen. Nagyon tetszett a játékuk, az egyik kedvenc csapatommá váltak.

– A 2014-es ifjúsági világbajnokságot nyert csapatból Vogel Soma, Vadovics Viktor, Manhercz Krisztián, Nagy Ádám mutatkozott be a felnőtteknél vagy vált stabil kerettaggá. A mostani csapatból a kapusunk, Gyapjas Viktor került be a torna álomcsapatába, a mezőnyjátékosok közül pedig Gaszt. Ki az, aki hamarosan stabilan ott lehet a legjobb felnőtteink öltözőjében?

– Gaszt és Gyapjas szerintem biztosan. Rajtuk kívül Nagy Ákos, aki már be is mutatkozott augusztusban a horvátok elleni felkészülési meccsen. Szalai Péter szintén remek adottságú és mentalitású játékos, több poszton is bevethető. Szépfalvi Gergely jó anyag, és center, illetve bekk poszton is nagy reménység, de neki még sokat kell dolgoznia. Szécsi Marcell másfél éve szinte még a keretben sem volt, messziről indult, egyedüli centerként utazott velünk, hiszen Szépfalvi Gergő csak a nyáron kapta meg a centerjátékhoz szükséges komolyabb tudást. Ha ezen az úton megy tovább, akkor nagy jövő állhat előtte. De rajtuk kívül is sok tehetség van a csapatban Biros Samutól Leinweber Olivéren át másokig, senkit sem szeretnék kihagyni. Sokuk jövőjét megalapozhatja ez a világbajnoki cím.

Képek forrása: Dobos Sándor