Megvannak az alapkövek, újra van ok a bizakodásra Houstonban

A Houston Texans az NFL kilencedik játékhetének legjobb meccsén 39–37-re legyőzte a Tampa Bay Buccaneerst. A találkozó több szempontból is különleges volt, hiszen a Texans rúgója, Ka’imi Fairbairn megsérült a második negyedben, aminek köszönhetően a meccs hátralévő részében a houstoniak negyedik számú futójának, Dare Ogunbowalénak kellett ellátni a rúgófeladatokat. Bár Ogunbowale korábban jó barátságot ápolt a gömbölyű focilabdával, tojáslabdát meccshelyzetben még nem kellett rúgnia, ami nem tűnt túl jó előjelnek. A Texans mégis jól jött ki a helyzetből, mert végül több pontot szereztek, mint akkor tették volna, ha Fairbairn egészséges. Nem valószínű legalábbis, hogy a negyedik negyed elején, 23–22-es Buccaneers-vezetésnél a kilencyardos vonalról nekimentek volna a negyedik kísérletnek, ha Fairbairn játékra alkalmas állapotban van. Így viszont inkább nem bízták a dolgot a futójukra, és touchdownnal fejezték be a támadást. A negyedik negyedben aztán mégis eljött Ogunbowale ideje, ő pedig 29 yardról értékesített egy mezőnygólt.

Bár a meccs jelenete kétségkívül Ogunbowale mezőnygólja volt, nemcsak emiatt marad emlékezetes a találkozó, hanem azért is, mert a Texans ismét megmutatta, hogy jó irányba halad a csapatépítésük.

Stabilitás a pálya szélén

Amikor a Texans februárban kinevezte DeMeco Ryanst vezetőedzőnek, a legtöbben nem jósoltak neki nagy jövőt, hiszen a Texans hírhedten kevés időt adott az elmúlt években az edzőinek. 2020 óta Ryans már a csapat ötödik vezetőedzője, ami még úgy is soknak számít, hogy a 2020-ban hat év után menesztették Bill O’Brient, az évet pedig Romeo Crennel ideiglenes vezetőedzővel fejezték be. 2021-ben aztán David Culley következett, de nem húzta tovább egy évnél, ahogy az utódja, Lovie Smith sem. Fontos megemlíteni, hogy ezek a vezetőedzők nem voltak különösebben sikeresek, három év alatt összesen 11 meccset tudott megnyerni a Texans, ugyanakkor az NFL-ben nagyon ritka, hogy valakitől egy év után megváljanak, ha pedig ez egymás után két alkalommal – azaz hárommal, ha az ideiglenes vezetőedző Crennelt is idevesszük – megtörténik, akkor pedig minimum gyanússá válik, hogy valami nincs rendben a franchise-nál. DeMeco Ryans ennek ellenére elfogadta a Texans ajánlatát, ami mögött az önbizalma mellett érzelmi töltet is meghúzódhatott. Ryans ugyanis a játékos-karrierje jelentős részét Houstonban töltötte, és ha helyi legendának nem is lehet nevezni, a Texans rövid történelmének egyik fontos szereplője volt.

Ryans a nem túl biztató előjelek ellenére vezetőedzőként sem vallott szégyent, nyolc meccsből négyet megnyert a csapata, ráadásul az általa irányított védelem is meglepően jól működik. Na, nem azért meglepő, mert Ryans rossz szakember lenne, láttuk, milyen kiváló munkát végzett az előző szezonban San Franciscóban, sokkal inkább azért, mert a Texans játékosállománya messze elmarad a 49ersétől.

A leginkább szembetűnő mégis a támadósor feltámadása, mivel az elmúlt években itt mutatkoztak a legnagyobb hiányosságok. Tim Kelly és Pep Hamilton irányítása alatt az egész NFL egyik legrosszabbja volt a Texans támadósora, Bobby Slowiknak azonban sikerült életet lehelni az egységbe. Pedig a játékosállomány legnagyobb jóindulattal is csak elfogadható szintet ütött meg, az új edzői stáb érkezése óta viszont mindenki élete formájában játszik. Slowik persze nem tökéletes, például korai downokon túl gyakran hív futójátékot és néha indokolatlanul veszi ki C.J. Stroud kezéből a labdát, aminek általában az egész csapat megissza a levét. Ezekkel a problémákkal ugyanakkor együtt lehet élni, különösen úgy, hogy egyébként kiválóan dolgozik együtt a csapat újonc irányítójával, tudja segíteni a játékhívásaival és helyenként a kreativitását is megvillantja. Ilyen volt például az alábbi játéknál, amikor az optionnél megcserélték a szerepeket, és a futó dobta hátra a labdát az irányítónak.

Megvan a franchise irányító és a kedvenc célpontja

Bryce Young vagy C.J. Stroud? Ez volt az idei draft legnagyobb kérdése, és egészen az utolsó pillanatokig nem lehetett tudni, kire csap le a Carolina Panthers. Végül Youngra esett a választásuk, ennek köszönhetően pedig Stroud elérhetővé vált a Texans számára, akik a második helyen el is vitték. Stroudról azt írtuk a draft előtt, hogy minden adottsággal rendelkezik, amire egy franchise irányítónak szüksége van, és egy jó edzői stáb kezei között igazán sikeressé válhat. (A franchise irányító kifejezést azokra a játékosokra szoktuk használni, akik az öt-tíz legjobb irányító közé tartoznak a ligában, a csapatuk arcai és évről évre a rájátszásba vezetik a csapatukat. Talán a legjobban ahhoz lehet hasonlítani őket, mint ami hosszú ideig Lionel Messi volt a Barcelonának.)

Úgy tűnik, Houstonban megfelelő az edzői stáb, ugyanis Stroud újonc éve eddig minden várakozást felülmúl. Kezdésként 192 passzkísérlete volt labdavesztés nélkül, amivel természetesen NFL-rekordot döntött, de az első interceptionje után sem vett vissza. Sőt, a kilencedik fordulóban az eddigi legjobb meccsét játszotta le a Tampa Bay Buccaneers ellen: 470 passzolt yarddal zárt, ami újoncrekord, valamint öt touchdown passzt is kiosztott, köztük a meccsnyerő dobást Nathaniel „Tank” Dellnek.

Mégsem a statisztikái voltak a leglenyűgözőbbek, hanem az az összeszedettség és nyugodtság, amit a Texans utolsó támadásánál láttunk tőle. Pedig mindössze 46 másodperccel a vége előtt kapta meg a labdát, és touchdownra volt szükségük a győzelemhez, mégis olyan könnyedséggel vitték végig a támadást, hogy szemernyi kétség sem lehetett afelől, hogy ki nyeri a meccset.

Nem is csoda, hisz az elkapóit még este 11 órakor is meccsfelvételekkel és tanácsokkal zaklatja, ami a pályán is rendszeresen megjelenik. Ez kiegészülve a rendkívül erős és pontos karjával, amivel a pálya bármely pontjára képes eljuttatni a labdát, elképesztően magasra teszi a plafonját.

A fiatal irányítók fejlődésében mindig kiemelten fontos pont, hogy legyen legalább egy olyan célpontjuk, akiben igazán bíznak és akivel igazán összhangban vannak. Ez a játékos legtöbbször egy veterán szokott lenni, ezt láttuk például Tua Tagovailoa és Tyreek Hill párosánál is, de számos példát lehetne hozni az elmúlt évekből. A Texansnál viszont egy másik újonc, a már korábban is említett Tank Dell tölti be ezt a szerepet. Dellnek hét meccsen 454 elkapott yardja van, ami nem tűnik soknak, de ez több, mint amennyit DeAndre Hopkins szerzett karrierje első hét meccsén, a Texans történetében pedig csak Andre Johnson tudta ezt felülmúlni.

Összegzés

Az elmúlt évek vergődése után végre úgy fest, a Houston Texans kiheverte Bill O’Brien ámokfutását, és végre elkezdhetnek a jövőbe tekinteni. Márpedig a jövő igencsak fényesnek látszik, hiszen a csapat legfontosabb alapkövei mind megvannak. DeMeco Ryans ideális vezetőedzőnek tűnik, akivel a játékosmúltja miatt a szurkolók is azonosulni tudnak, csakúgy, mint Tank Dell-lel, aki a Houston egyetemre járt, és az volt a vágya, hogy a Texans játékosa legyen. A legfontosabb személy azonban mégis C.J. Stroud, mert ha egy csapat megtalálja a franchise irányítóját, minden sokkal könnyebbé válik.

Kiemelt fotó: USA Today Sports