Megyefoci: hatgólos, drámai döntetlen a Balaton-parton

Osztályt és megyét váltva a tavalyi Baranya megyei III. osztályú kalandunk után ezúttal a Somogy megyei második vonalat céloztuk be, szeptember 18-án Fonyódon érdekes meccsre volt kilátás.

Az 1926 PSE Fonyód, azaz a hazai csapat három csúnya vereséggel kezdte a 2022/23-as szezont, hogy aztán nagy nehezen elhozzon egy pontot Kiskorpádról. Rozoga védelmük a nyár folyamán sem javult fel érdemben, az előző idényt úgy zárták a 18 csapatos liga 16. helyén, hogy 34 találkozójukból 24-et elvesztettek, és nem kevesebb, mint 116 gólnak örülhettek ellenük az aktuális ellenfelek. Egész másról volt nevezetes az elmúlt szezonban a Balatonszabadi SE, amely elképesztő mérleggel zárt a tizedik helyen, ugyanis minden egyes mérkőzése végén győztest hirdethettek: az idényt döntetlen nélkül hozta le, 16-18-as győzelem-vereség mutatóval. Bár egyik legjobb támadójuk, a rutinos Késmárki Tamás – aki az elmúlt két idényben 55 meccsén kereken 40 gólt szerzett – elhagyta a vörös-feketéket a nyár folyamán, a csapat masszív és egységes maradt, az első öt fordulóban két győzelem mellett két döntetlent ért el, és „csak” a ligából magasan kiemelkedő, százszázalékos Mezőcsokonya SE ellen szaladt bele a késbe (1-5).

A Sipos-hegyi parkerdő és a Balaton-part által közrefogott, csodálatos elhelyezkedésű kis katlanba tehát a szabadi vendégdrukkerek bizakodón, a fonyódi szurkolók pedig némi aggodalommal érkeztek, körülbelül 30-an. Nem volt nehéz tehát felfigyelni a lelátón ülő egyetlen karcsú, magas, festett szőke WAG-re, el is gondolkoztunk, vajon melyik futballista kedvese lehet?

A helyi menők

A környék meghatározó, nagy klubjainak, a Siófoknak és a Kaposvárnak jól érzékelhető hatásuk van a helyi alacsonyabb szintű labdarúgásra, a két aktuális csapat számos játékosa a Bányász, vagy a Rákóczi nevelésének számít. (A Siófok 2013-as kiesése óta az NB II-ben senyved, a 2019-ben újoncként az élvonalba jutott Kaposvár két egymást követő kiesés után manapság a harmadosztályban tengődik.) Bár olyan eredményes gólvágókat, mint akiket a nyár elején mutattunk be oldalunkon, sem Fonyódon, sem Balatonszabadiban nem találni – a Siófok melletti falu közel 3000 lakosával Somogy megye legnagyobb lélekszámú községe, hazai meccseiket jelenleg a szomszédos Ádándon játsszák –, egy-egy helyi csatárcsillagot azért előzetesen kinéztünk magunknak!

Gyűlik a feszültség, az izgalom a kezdés előtti percekben (Fotó: a szerző felvétele)

A Fonyód színeiben, kék-fehérben a csapatkapitány Varga Donát, azaz Doni teljesítményére voltunk leginkább kíváncsiak, a Rákóczi-nevelésű 23 éves támadó az előző szezonban élete legjobb idényét produkálta 30 fellépésén szerzett 11 góljával. A meccsen alaposan kitett magáért a Siófok utánpótlásában edződött középcsatár Szabó Dominik, azaz Dodó is, akárcsak a tavaly nyáron a csapathoz szerződött vándormadár középpályás, Dr. Tollár József – a 36 esztendős egyetemi adjunktus, kutatóorvos szakterülete a neurológia, valamint remek rúgótechnikájú mélységi irányítóként a pontrúgások elvégzése! Egy csalódással is gazdagabbak lettünk, többet, mást vártunk ugyanis Bogdán Krisztiántól, a 31 éves balszélső a Mézga FFC-nél gyerekként együtt nevelkedett a komoly pályafutást bejárt Gosztonyi Andrással: az igazi hangulatember Bogdánon érződött ugyan a potenciál, ám az egész meccsen indiszponáltan futballozott, nem volt éles; csíráiban ötletes, kreatív, ám kivitelezésükben gyenge megoldásai rendre sikertelenek maradtak.

A Balatonszabadi SE vörös-fekete spílerei közül a labdarúgás alapjait a Siófoki Bányásznál megtanult Fenyvesi Márkot néztük ki magunknak, hiszen az előző szezonban élete legjobbját futva 28 meccsén 18-szor talált a kapuba, fonyódi góljával pedig a 24 esztendős támadó 6/5-re módosította őszi mérlegét. Mellette Ükös Patriktól, a Fehérvár FC, a Felcsút SE, és a Siófok érintésével Szabadiba került csatártól vártunk veszélyes akciókat, no és attól a Jónás Pétertől, aki Siófokon nevelkedett, meze fölött csapatkapitányi karszalagot, alatta pedig tekintélyes pocakot visel, és az elmúlt négy szezon mindegyikében termelt legalább tíz gólt.

Jöjjön a mérkőzés!

Ami a szemben álló csapatok hadrendjét illeti, a Fonyód a korszerű 4-2-3-1-et igyekezett játszani a találkozón, centerben a fentebb említett Dodót, mögötte Donit felvonultatva, a középpálya stabilitását Tollár doktor mellett a lendületes, energikus Vándor Attilával biztosítva. A vendég szabadiak ezzel szemben két csatárral, és meglepetésünkre Jónás Péter, azaz Petya személyében a védelem vonala mögött helyezkedő söprögetővel álltak fel. Itt jegyezzük meg, a játékon mindkét oldal esetében érződött a magas(abb) szintű, rendszeres(ebb) edzésmunka hiánya, erőnlétben, összjátékban, taktikai érettségben, és esetenként technikai képzettségben is volna még lehetőség a fejlődésre, csiszolódásra, de ugyebár ez (is) adja a megyefoci sajátos báját…

Óvatos ismerkedésről mindenesetre szó sem volt a meccs kezdetekor, Varga Doni már a negyedik percben előretört egy remek kiugratással, védőjét és a kifutó kapust egyaránt megelőzve passzolt a hálóba, a visszafutó bekk a gólvonalról már csak beljebb tudta segíteni a lassan guruló labdát, 1-0. Három percre rá Szabó Dodó a második hazai ziccert kihagyta, nem sokra rá Doni nagy lövése a kapufán csattant, micsoda kezdés a hazai gárdától! Az első megilletődöttség után aztán lecsaptak a vörös-feketék, a jobbhátvéd Jóna Zoltán rövid hazaadását elcsípő vendégcsatárt buktatták a 16-oson belül, óriási védelmi hiba – a megítélt büntetőt Németh Krisztián, a rutinos gólvágó magabiztosan értékesítette, 1-1.

Tollár doktor, a neurológus kutató és egyben rutinos belső középpályás szabadrúgáshoz készülődik (Fotó: a szerző felvétele)

A gyors gólváltás után a félidő hátra lévő részében főként a mezőnyben gyűrték egymást a csapatok, mindössze egy-egy veszélyesebb helyzetet jegyeztünk fel: a 29. percben Hadaró Roland jó helyről végezhetett el szabadrúgást, ám a 44 esztendős középhátvéd a kapu fölé bombázott; a 36. minutumban Tollár doktor ügyesen bekanyarított szöglete okozott jelentős zavart a vendégvédelemben. A játék üdítő színfoltjaként tűnt fel a Fonyód saját nevelésű balhátvédje, Czink Móric, a 24 éves bekk eszes, lendületes, agilis futballja ezen a szinten kifejezetten kiemelkedőnek tekinthető.

Fordulás után: gólözön és drámai végjáték

A mérkőzés képével igazán egyik öltözőben sem lehettek elégedettek a szünetben, amit jól jeleztek a félidőben eszközölt változtatások. A Fonyódba a jobbhátvéd posztjára beállt a néhány hét múlva 17. születésnapját ünneplő Horváth Péter, az első félidőben sok hibát vétett Jóna egy sorral feljebb lépett – utólag megállapíthatjuk, így sem lett stabilabb a hazai hátsó alakzat. A Balatonszabadi két csere mellett a taktikán is módosított, az addigi utolsó ember Jónás centerpozíciót vett fel: a Siófoki Bányász nevelése 215 szabadi meccsén 73 bajnoki gólt ért el, ami labdaérzékét, rúgótechnikáját tekintve nem meglepő, a gyors helyváltoztatásra való, jelentős túlsúlya miatti képességdeficitjét nézve annál inkább!

Az újrakezdés után az első félidőhöz hasonlóan ismét négy perc telt el egy hazai helyzetig, Szabó Dodó eresztett meg egy veszélyes lövést meglehetősen kiszorított helyzetből. Az 54. percben Jónás döcögött el egy kiugratással, találatát a kétes helyzetben az asszisztens les miatt érvénytelenítette. Öt perc elteltével Dodó a másik oldalon szintén a leshatárról indulva közelről gurított a vendégkapuba, nagy rutinja ellenére az akcióval szemben tehetetlen volt a 46 éves hálóőr Németh Attila, a gól Dodó magabiztos befejezése mellett Vándor rámenős, elveszett labdát nem ismerő játékát dicséri, 2-1.

A hazai középcsatár a 66. percben növelhette volna csapata előnyét, Jóna futott el a jobb szélen, remek beadását követően azonban fejese célt tévesztett. Egyetlen perccel később szöglethez jutottak a szabadiak, Fenyvesi tökéletes beadását a magas, erős Németh Krisztián kapustól, védőtől nem zavartatva a rövid oldalon a hálóba bólintotta, 2-2.

A Balatonszabadi támadást épít (Fotó: a szerző felvétele)

Bő 20 perccel a vége előtt a fonyódiak ereje látványosan fogyni kezdett, a kék-fehérek a fülükön vették a levegőt, amit érzékelve a szabadiak vérszemet kaptak. A 69. percben Jónás fantasztikus cselsorozattal játszotta magát a 16-oson belülre, majd nagy, hangzásra láb a lábhoz típusú csattanás után elterült a gyepen, István János sporttárs sípja néma marad. Németh Krisztián távoli lövésénél ugyancsak a szívükhöz kaptak a hazai nézők, a kapusnak csak némi jóindulattal nevezhető Francsics Richárd meglepően magabiztosan védte a próbálkozást. A fölénybe került vörös-feketék sokadik akciója aztán meghozta a vendégek vezető gólját, a fonyódi védelem lyukas jobb oldalán Fenyvesi kapott remek indítást, majd elfutva magabiztosan gurított a hosszú alsó sarokba, 2-3.

Hátrányban a fonyódiak kétségbeesetten igyekeztek támadásokat vezetni, felépíteni, energiájuk azonban már alig-alig maradt, miközben a szabadi (ellen)akciók egyre veszélyesebbé váltak. A 90. percben aztán jött a csodálatos, drámai fordulat: Vándor a bal oldalon, a vonal mellől próbálkozott beadással, Németh kapus elnézte a labda ívét, a játékszer behullott a léc alá, döbbenetes gól, 3-3.

A hosszabbításban Jónás előbb közelről, majd távoli lövéssel tesztelte Francsicsot, akiben egy-egy jó adag szerencsével mindkétszer elakadt a labda, míg a másik oldalon Tollár előtt akadt váratlan lövőhelyzet, gyenge gurítása elhalt Németh kezei között. A találkozó döntetlennel zárult, majd a lefújás után a felfedezéssel, hogy a cikkünk elején említett szőke hölgy bizony a hazai középpályás Vándor kedvese – megérdemelte a kitüntető szurkolást lelkes, önzetlen, a csapatért odaadóan küzdő játékáért, és főleg a hajrában szerzett, hihetetlen egyenlítő gólért!