Mekkora a baj a paksi védekezéssel?

Vasas (NB II) 1–3, Siófok (NB II) 5–2, Budafok (NB II) 1–3, Szeged (NB II) 3–7. Mondhatnánk, hogy semmi rendkívüli nincs a Paksi FC eddigi felkészülési eredményeiben, hiszen rúgják és kapják a gólokat, ahogyan a bajnokikon is, ám a négy találkozón bekapott 15 gól azért mégiscsak sok, főleg, hogy rendre alsóbb osztályú riválisokkal találkoztak Böde Dánielék. Nyilván többszörösen aláhúzandó, hogy a felkészülés mindig speciális időszak, a formába hozásról, az erőnlét megszerzéséről, új elemek elsajátításáról, új játékosok beillesztéséről kell szólnia, de mindezek ellenére sem tűnik megnyugtatónak a csapat védekezése.

Személyi és rendszerkérdések

Az évekig stabilan, kiszámíthatóan négy védővel játszó Paks Bognár György irányításával három belső és két szárnyvédővel lép pályára, némileg a korszellemnek is megfelelően. Ugyanakkor ennek a formációnak sokszor mintha nem lettek volna meg a személyi feltételei, ugyanis egy-egy sérülés vagy eltiltás komoly fejtörés elé állította a mégoly sokat látott szakvezetőt is. Kádár Tamás nemrég az MTK-hoz szerződött, vele pedig egyértelműen az egyik legjobb védőjét veszítette el a csapat, Szélpál Norbert, Kinyik Ákos és Lenzsér Bence hármasa bármilyen szimpatikus is, nem elégséges egy, a kiesés elkerülésénél magasabb célokat dédelgető csapatnál.

A vezetőség is észlelte a problémát, így lépett is: szerződtette az NB II egyik legígéretesebb védőjét, az előző két idényt Szegeden töltő Honvéd-nevelésű Temesvári Attila személyében, ő azonban 23 éves korára még nem játszott az élvonalban, ellentétben Hegedűs Jánossal, aki viszont nem a legfényesebb időszakát éli karrierjének, hiszen legutóbbi két állomáshelyén, a Diósgyőrrel és a Vasassal egyaránt kiesett az OTP Bank Ligából.

Hegedűs Jánosra nagy szerep hárulhat Pakson de neki is szüksége van a sikerélményre (Forrás: Paksi FC Facebook)

Eddig öt belső védőről ejtettünk szót, azonban annyiban nagyon hasonló profilúak, hogy fizikailag erősek, magasak, ám nem túl gyorsak. Viszont a szakvezetésnek még mindig van három opciója, ha valamiféle példátlan sérülés- vagy eltiltáshullám érné a csapatrészt: Bognár első regnálása során nagy visszhangot váltott ki, hogy a karrierje jelentős részét csatárként eltöltő Böde Dánielt kezdetben gyakran játszatta a védelemben, de ugyanígy segítségül hívta már az asszisztenseként dolgozó Gévay Zsoltot is, aki olykor szó szerint a kispadról beugorva tanári produkciót nyújtott. A harmadik (avagy nyolcadik) lehetősége a szakmai stábnak Szabó János visszarendelése, aki viszont hagyományosan bal oldali szárnyvédőt játszik immár évek óta, bár korábban középen is megbízhatóan teljesített, ráadásul Silye Erik érkezésével erre a szezonra friss riválist is kapott. Ott van még Vas Gábor és Windecker József is, akik alkalomadtán bevethetők a védelem tengelyében, így létszámban elvileg nincs probléma, minőségben annál inkább.

A paksi alapjáték a labdabirtoklásra és a magasan feltolt presszingen alapul, melyben kulcskérdés, hogy az elveszített játékszert rövid időn belül, többnyire hat-nyolc másodpercen belül visszaszerezze az együttes. Amennyiben nincs így és az ellenfél szabad levegőhöz és labdakihozatalhoz jut, gyakran azonos létszámban, vagy sokszor létszámfölényben indíthat kontrát, amely a szükséges minőségben gondot okoz a nem túl gyors atomvárosi védőknek. Higgadt megoldásokkal és jó helyezkedéssel iszonyú zavart lehet okozni a zöld-fehérek hátsó alakzatában, erre jó példa a májusban lejátszott mezőkövesdi, 6–1-re elveszített bajnoki, ahol a hat kapott gól szinte még hízelgő volt a paksiakra nézve.

A helyzeten változtatni ugyanakkor nem egyszerű. Miután a Paks magas visszatámadásra játszik, nem lehet sokkal visszább rendelni a védősort, mert ellenkező esetben túl hosszú lesz a csapat és feleslegesen nagy területek maradnak az egyes sorok között, ami ugyanúgy az ellenfélnek kedvez. Ha mélyebben helyezkedik a hátsó csapatrész, nem lehet annyira magasan letámadni, ez viszont pont elveszi a csapat stratégiájának élét. Egy esetleges szerkezetváltás megoldást jelenthetne, de akkor valószínűleg a letámadás hatékonyságát kockáztatná meg az együttes, mert kevesebb emberrel tudna zavarni egy esetleges labdabirtoklás-váltásnál. Részben megoldást jelenthetne, ha a középpályáról nagyobb segítséget kapna a védelem az ellenfél kontráinál, de még a védekezőbb típusú játékosok is olyannyira magasan helyezkednek a támadások során, hogy szinte lehetetlen időben visszaérniük, ha ez ellenfél pontosan és egy ritmusban vezeti a kontráit.

A saját filozófiája ejti csapdába a klubot?

Közismert tény, ráadásul a csapat legfőbb ismertetőjegye, hogy kizárólag magyar játékosokat szerződtet. Sokan emiatt külön is szimpatizálnak a klubbal, amely 2006-os feljutása óta folyamatosan tagja az élvonalnak, pedig a filozófiája miatt jelentős hátrányban van az átigazolási piacon.

Nem mintha a riválisok az elmúlt években tucatszámra igazolták volna az Európa-klasszis védőket, de azért elő-előfordultak olyan játékosok az OTP Bank Ligában, akik megnyugvást hoztak egy csapat hátsó alakzatába. A Paks egy kicsi piacról válogathat, túlnyomórészt önhibáján kívül került abba a helyzetbe, hogy nem tud jobb játékosokat igazolni, mert egyszerűen nincsenek, ez rendszerhiba, az egész magyar futball és a képzés egyik fő problémája, hogy kiemelkedő képességű belső védők szinte csak elvétve bukkannak fel. Az sem véletlen, hogy a magyar válogatott számára Willi Orbán érkezése egyfajta korszakhatárként is felfogható.

Szappanos Péter válogatott kapusként igazolt Paksra, de a debütálásakor hat gólt kapott Szegeden (Forrás: Szeged-Csanád Grosics Akadémia, Facebook)

Az OTP Bank Ligában három belső védőt említhetünk, akik a Ferencvárost leszámítva bármelyik csapatnak erősítés jelenthetnének, de a zalaegerszegi Mocsi Attila számára egy paksi szerződés aligha lenne előrelépés, számára külföldi lépcsőfoknak kell következnie, a felcsúti Batik Bence valószínűleg minden szempontból a legjobb helyen van karrierje ezen szakaszában, míg a kecskeméti Szalai Gábornak sem feltétlenül érné meg egy váltás, hiszen Kecskeméten nagyon is jó dolga van.

Így maradnak az alsóbb osztályú játékosok (így került Paksra Temesvári, valamint a jobb oldalra igazolt győri Kovács Krisztián), vagy a saját nevelés, de a legígéretesebb fiatalok még nem, vagy nem teljesen állnak készen az élvonalra. Vas Gábor nagy potenciállal rendelkezik, de ő is csak kényszermegoldás lenne a védelem tengelyében, Debreceni Ákos pedig a több játéklehetőség reményében a második ligás Siófoknál tölti az előttünk álló idényt, ami a versenytársak létszámára való tekintettel indokolt is.

Bognár: A mostani meccsek nem a győzelmek miatt kellenek

Ugyanakkor még van két hét a bajnoki rajtig és az átigazolási időszak zárása is módfelett messze van még (szeptember 6.). Akkora baj ma még biztosan nem lehet egy csapatnál sem, amit ne lehetne később orvosolni, nyilván így van ez a Paksnál is, amely majd az MTK ellen kezdi meg szereplését az NB I új idényében. A zöld-fehérek egyébként a hétvégén edzőtáborba utaztak Szlovéniába, ahol az eddigieknél jóval erősebb csapatokkal mérkőznek meg, ennek kapcsán Bognár György nyilatkozott a klub honlapjának, kiemelve, amit fentebb mi is megjegyeztünk: ez csak felkészülési időszak, inkább most hibázzon a csapat, mint a tétmeccseken. Ráadásul a keret több játékosa is a vezetőedző számára váratlan módon izomsérüléssel küzd, így közel sem tökéletes a felkészülés.

A szlovéniai edzőtáborban három találkozót kötöttek le: az izraeli Maccabi Petah Tikva és az FC Ashdod elleni mérkőzések között összemérik erejüket az FC Csíkszeredával is. A bajnokságot, mint jeleztük egy MTK elleni idegenbeli találkozóval kezdik a zöld-fehérek, majd fogadják a Debrecent és mennek Diósgyőrbe, de pillanatnyilag megjósolhatatlan, hogy milyen esélyekkel. Az tűnik egyedül biztosnak, hogy egyik mérkőzés sem lesz unalmas.