Melyik afrikai csapatnak a legjobbak az esélyei a vb-n?
A vasárnap rajtoló vb 32 csapata között ismét lesz 5 afrikai válogatott is. A jelenlegi lebonyolítási forma 1986-os bevezetése óta egészen a legutóbbi tornáig mindig volt legalább egy csapata a kontinensnek a nyolcaddöntőkben, és Oroszországban is csak több sárga lapja miatt maradt le erről Szenegál. Idén viszont az afrikai indulók számukra kedvezőbb körülmények között reménykedhetnek a sikeresebb szereplésben, érdemes hát elmerengeni, milyen esélyekkel pályázhatnak a csoportkörből való továbbhaladásra.
Csiszolatlan kontinens
2018-ban nem csak az oroszországi körülmények és a kifejezetten hűvös időjárás szólt az afrikai csapatok esélyei ellen, de még a számos muszlim játékost érintő Ramadán havi böjt is csak a rajt után pár nappal ért véget, ami megnehezítette a csapatok felkészülését, így nem véletlenül intettünk óva mindenkit már a torna előtt attól, hogy vérmes elvárásai legyenek a kontinens csapataival szemben. Idén viszont – különösen az észak-afrikai csapatok – félig-meddig hazai pályán lépnek pályára. Nem csak a környezet, a szokások, az ételek és az időjárási viszonyok lesznek ugyanis ismerősek a számukra, de a régióban dolgozó, és már jó ideje vb-lázban égő számtalan vendégmunkás mellett a hazájukból a Közel-Keletre egyszerűbben átutazó szurkolókra számíthatnak majd a lelátókon, no és persze a többi arab focikedvelő is általában buzdítja egymás csapatát, ha a saját válogatottja éppen nem érintett egy meccsen.
Ugyanakkor továbbra is az afrikai országok számítanak a leginkább outsidereknek a labdarúgó vb-k mezőnyében a gazdasági és a demográfiai helyzetük alapján is. Simon Kuper és Stefan Szymanski a Soccernomics című könyvükben közölt kutatásukban ennek a két tényezőnek a hatását vizsgálták a nemzetközi eredményességben, hiszen ezek nagyban meghatározzák a hazai utánpótlásbázis stabilitását, a labdarúgás infrastruktúráját és a tehetségek lehetőségeit. Márpedig a kontinens indulói az egy főre jutó GDP alapján mindig a világbajnokságra eljutók legszegényebbjei között vannak és az idei kvalifikáló országoknak még a népessége sem akkora, mint legutóbb például Nigériáé vagy Egyiptomé volt. Külön érdemes talán Szenegál esetét kiemelnünk, mely az IMF listáján nem csak a második legszegényebb ország, mely valaha eljutott világbajnokságra (Haiti után), de mindeközben a népessége is relatíve kicsinek tekinthető, így kisebb fajta csoda már az is, hogy olyan keretet képes felállítani, amilyet, és hogy ott lehet a világbajnokságon.
Az említett kutatásban ugyanakkor Kuper és Szymanski szerint a nemzetközi rutin a legfontosabb tényező a válogatottak eredményességében, márpedig az afrikai válogatottak idén csak a 14. vb-jükön szerepelnek, és sokáig csak egy, majd két csapat képviselhette a földrészt a tornákon, az előrehaladott szakaszokban pedig különösen rutintalannak számítanak. De még az egyes szerepeltetett játékosok tapasztalatlansága is intő jel lehet a túlzó elvárásokkal szemben, hiszen a mostani világbajnokságon is a ghánai keret átlagéletkora a legalacsonyabb (24,7 év), de a szenegáli csapat is az 5. (26,2 év), Kamerun és Marokkó pedig a 6. (26,3 év) a legfiatalabb gárdák listáján. Egyedül Tunézia vonultat fel kifejezetten rutinos játékosokat, hiszen 27,8 éves átlagukkal az 5. legidősebb garnitúrát tudhatják magukénak.
Ráadásul a rutintalanság igaz most a szövetségi kapitányokra is. A kontinens útkeresésének új állomását jelzi ugyanis, hogy a szűkös anyagi lehetőségeikkel elérhető, általában sokadrangú európai edzők helyett idén mind az öt válogatott hazai szövetségi kapitánnyal vág neki a tornának, akik viszont nemzetközi versengésekben még nem sok tapasztalatot tudhatnak magukénak. Ráadásul a tiszteletreméltóan jámbor Rigobert Song körül áll a bál már Kamerunban, de Otto Addóval is igen keményen bánik a ghánai közvélemény. Egyedül Aliou Cissé az, aki nyugodtan tud dolgozni, mert azok után, hogy csapatkapitányként még a 2002-es szenegáli vb-menetelésnek is a részese volt, most már szövetségi kapitányként is a második világbajnokságára készülhet.
A FIFA amúgy nem túl használható világranglistájának helyezései alapján is csak Szenegál pályázik eséllyel a csoportkörből való továbbjutásra, de ugyanez a helyzet a keretek becsült értéke és a fogadóirodák oddsai alapján egyaránt. (Ezek a források azért a hazai csapatok erejét rendre alábecsülik, mint ahogy az történt például Oroszországgal is négy éve, aminek éppen Egyiptom is keserű tanúja lett.) Teranga oroszlánjainak a támadójátéka az utóbbi években meglehetősen nagy függésben volt Sadio Mané teljesítményétől. Márpedig a pillanatnyilag a kontinens legmagasabbra taksált játékosának a sérülése és bizonytalan helyzete joggal idézheti meg Mohamed Szalah 2018-as vagy Didier Drogba 2010-es vb-hányattatásait, amikor ugyan ott voltak nemzeti csapataikkal a világbajnokságon, nem tudták a legjobbjukat nyújtani és csalódottan búcsúztak a csoportkörben.
Így hát most is azt kell aláhúznunk, bármilyen kedvezőnek tűnnek is a körülmények az afrikai csapatok számára a katari világbajnokságon, a csoportkörből való továbbjutás már nagy szónak számítana tőlük, onnan pedig ugyan bármi megtörténhet már, minden további lépés szenzációszámba menne. De nézzük is, milyen esélyeket adhatunk az egyes csapatoknak.
Szenegál – foghíjas favoritok
Út a vb-re: A 2002-es legendás szenegáli menetelésnél még csapatkapitány volt Aliou Cissé, aki hét éve már szövetségi kapitányként szolgálja a válogatottat és fokról fokra építette fel csapatát az év elején elhódított történelmi Afrika-kupa-győzelemig. Akárcsak azon a tornán, a vb-selejtezőkön sem épp sziporkázó, de masszív játékkal meneteltek végig a nem túl veretes csoportjukon, majd a rájátszásban az ANK-fináléhoz hasonlóan ismét tizenegyes-párbajban múlták felül Egyiptomot.
A csapat: Nem csak az első meccset már biztosan kihagyó Sadio Mané (Bayern München) hiányzása jelent problémát Teranga oroszlánjainak háza táján. Az utóbbi években mutatott masszív játék ellenére két komoly gyengesége van a szenegáli csapatnak. Egyrészt a szélsőhátvédek pozíciója kifejezetten bizonytalan, hiszen az ANK-n alapember Bouna Sarr sérült, a veterán Saliou Ciss-nek pedig a francia másodosztályból való kipottyanás óta nincs klubja, így ő is kimaradt a vb-keretből. Ezért aztán a jobb szélen a tehetséges, de rutintalan Formose Mendy (Amiens) vagy a spanyol élvonalban általában csak kispadozó Youssouf Sabaly (Betis) kaphat helyet, a bal szélen pedig a klubjaikban egyaránt csak cserestátuszú Ismael Jakobs (Monaco) vagy Fodé Ballo-Touré (AC Milan). A védelem tengelyében ugyanakkor az egyaránt nem zökkenőmentes klubváltáson áteső Kalidou Koulibaly (Chelsea) és Abdou Diallo (Leipzig) párosából utóbbi fizikai állapota is bizonytalan, a helyére eddig beszálló Pape Abou Cissé (Olympiakosz) viszont kevésbé volt eddig megbízható az épp klubváltáson gondolkodó Edouard Mendy (Chelsea) előtti sorban.
További probléma ugyanakkor, hogy bár a középpályán több topligás játékos is Aliou Cissé rendelkezésére áll, ők inkább a védekezésben jeleskednek és kevésbé kreatívak a labda támadóharmadba juttatásában, mint Idrissa Gueye (Everton), Nampalys Mendy (Leicester) vagy a csapatkapitány Cheikhou Kouyaté (Nottingham Forrest). Ezért kényszermegoldásként szerepet kaphat középen az eredetileg inkább szélső Krépin Diatta (Monaco) vagy a hazájában nagy reményekkel övezett, de klubjában egyelőre teljesen partvonalon kívül kezelt ifjú Pape Matar Sarr (Tottenham).
Teranga oroszlánjainak támadósorára így olykor túl nagy súly nehezedik a védelmek feltörésében, ami különösen akkor jelenthet gondot, ha Mané nem bevethető. Pedig a kontinens legjobb labdarúgója már jól összecsiszolódott Boulaye Diával (Salernitana), az angol másodosztályba szoruló Ismaila Sarrt (Watford) pedig mintegy kisöccsét istápolta, kidőlésével azonban az igen különleges karrierívet befutó, de nemzetközi szinten rutintalan Iliman Ndiaye (Sheffield United) próbálhatja meg pótolni, de az sem kizárt, hogy 4-4-2-es formációra áll át Aliou Cissé.
Esélyek: Akármit is mondanak a világranglista-helyezések, Szenegál helyzete cseppet sem egyértelmű. Az egyre magabiztosabb eredményeket produkáló Hollandia elleni, rendkívül nehéznek ígérkező összecsapás után ugyanis a sötét lónak számító hazai válogatottal, Katarral mérkőznek még meg, majd a dél-amerikai selejtezőket váratlanul magabiztosan abszolváló Ecuadorral és bizony egyik ellenfelet sem érdemes leírni a továbbjutásért való versengésben a vb legkiegyenlítettebb csoportjában.
Becsült továbbjutási esély: 50%
Marokkó – a jobbhátvédek válogatottja
Út a vb-re: Az év eleji Afrika-kupán az Egyiptom elleni észak-afrikai rangadón már a negyeddöntőben elvérzett a favoritok közé tartozó Marokkó, így az akadozó játék miatt amúgy is sokat kritizált Vahid Halilhodzic útilaput kapott a talpára, a helyét pedig a Wydad Casablancával bajnoki címet és afrikai BL-t nyerő Valid Regragui vette át. Pedig a vb-selejtezőcsoportot száz százalékos teljesítménnyel, hat meccsen kapott egyetlen góllal vívták meg az Atlasz oroszlánjai, és aztán a rájátszásban a Kongói Demokratikus Köztársaság ellen az idegenbeli döntetlen után hazai pályán kiszakadt a gólzsák, végül 4–1-es sikerrel biztosították be a kvalifikációt, a sok mindenkivel összetűzésbe kerülő bosnyák mester körül azonban addigra már elfogyott a levegő.
A csapat: A marokkóiak legbizonytalanabb pontja a csatár kiléte, hiszen épp a helyzetek értékesítésével volt leginkább gondja a csapatnak az Afrika-kupán is. Tarik Tissoudali (Gent) sérülése ellenére Ryan Mmaee végül nem került a keretbe a Ferencvárosból, mint ahogy Ayoub El Kaabi (Hatayspor) sem, hanem a robosztusabb Youssef En-Nesyri (Sevilla) kezdésére van a legnagyobb esély az ék pozíciójában. A másik Mmaee-testvérnek még kevesebb sansza volt a keretbe kerülni, hiszen a Halilhodzic által preferált három védős rendszerről Regragui a felkészülési meccseken 4-2-3-1-re állt át, a két középhátvéd pedig alighanem a csapatkapitány Romain Saiss (Besiktas) és a sérüléséből felépülő Nayef Aguerd (West Ham) lehet a kontinens talán legmegbízhatóbb kapusa, Yassine Bounou (Sevilla) előtt.
A legkülönösebb ugyanakkor, hogy a válogatott két legmagasabbra tartott játékosa egyaránt jobbhátvéd, amit négy évvel ezelőtt úgy oldottak meg a marokkóiak, hogy Achraf Hakimi (PSG) átkerült a bal szélre, ezúttal viszont úgy tűnik, Noussair Mazraouira (Bayern München) vár ez a feladat. A középpályán a labdaszerzésekért leginkább Sofyan Amrabat (Fiorentina) felel, míg a marokkói futball egyik ígéretes tehetsége, Azzedine Ounahi már az akciók szervezésében is kulcsszerepet játszhat. A támadósorba a Halilhodziccsal feloldhatatlan vitába kerülő Hakim Ziyech (Chelsea) a bosnyák távoztával visszatért, még ha közben a klubjában teljesen marginalizálódott is. A támadóharmadban még a közönségkedvenc cselgép, Sofiane Boufal (Angers) felelős a kreatív megmozdulásokért, miközben nagy vérveszteség, hogy az ismét jó formába lendülő Amine Harit (Marseille) az utolsó bajnokiján súlyos sérülést szenvedett. Alighanem Selim Amallah (Standard Liege) helyettesíti majd, de az alig 18 esztendős Bilel El Khanouss (Genk) és a 20 esztendős Ez Abdi (Osasuna), valamint a 22 éves Zakaria Aboukhlal (Toulouse) is bevetésre vár.
Esélyek: A csoportban az első ellenfél a legutóbbi vb-n ezüstérmes Horvátország lesz, akik azóta némileg visszaestek és most nagyon idegen terepen próbálnak szerencsét, ami ráadásul a marokkóiaknak félig hazai környezetnek is tekinthető. Ezután egy másik kiöregedőben lévő, de nagyon rutinos és még mindig nagyon erős európai válogatottal, a világranglistán a második helyen álló Belgiummal is szembe kell nézniük Regraguiéknak. Végül az észak-amerikai selejtezőket megnyerő, a vb-re 36 év után visszatérő Kanada is meglepetésre készül, hiszen kerete erős légiósokból áll. Az új, nemzetközi szinten még tapasztalatlan szövetségi kapitánnyal nem lesz tehát könnyű dolga az Atlasz oroszlánjainak, de Szenegál után talán még tőlük remélhetjük leginkább a bravúrt a csoportkörben.
Becsült továbbjutási esély: 40%
Ghána – az esélytelenek visszavágója
Út a vb-re: Történelmi léptékű buktát hozott Ghánának az év eleji Afrika-kupa, ezt követően viszont egy új szövetségi kapitánnyal, a Dortmund edzői stábjában is tevékenykedő Otto Addóval a vb-selejtezők legnagyobb meglepetését okozták a fekete csillagok. A Dél-Afrika előtt csak több lőtt góllal megnyert csoport után a rájátszásban egy nagyon forró nyugat-afrikai szomszédrangadón Nigéria volt az ellenfél, és a hazai gól nélküli döntetlen után nem sokan fogadtak volna a ghánai sikerre. Az abujai visszavágón azonban korán előnyt szerzett Ghána, majd ha egyenlítettek is a hazaiak, végül hősies védekezéssel kiharcolták a továbbjutást Addóék.
A csapat: A legnagyobb riadalmat az okozta a csapat háza táján, hogy a vb előtti héten két kapus is megsérült, az első számú hálóőr, Joe Wollacott (Charlton) és egy helyettese, Richard Ofori (Orlando Pirates) is. Így aztán a ghánai és az osztrák Red Bull-berkekben nevelkedő, de már Svájcban pallérozódó Lawrence Ati-Zigi (St-Gallen) lehet a vb-n az első számú portás. Előtte a védelemben olyan ifjoncok is fontos szerepet kaphat, akik csak nyáron csatlakoztak a fekete csillagokhoz, mint Gideon Mensah (Auxerre), Tareq Lamptey (Brighton) és Mohammed Salisu (Southampton). Utóbbi társa a védelem tengelyében a rutinosabb Daniel Amartey (Leicester) lehet, de bevetésre kész a szintén komoly európai tapasztalatokkal rendelkező Alexander Djiku (Strasbourg) is.
A középpályán is hasonlóan keveredik az ifjonti hév és a tapasztalt rutin. Az Arsenalban idén komoly nemzetközi tekintélyt is szerző Thomas Partey mellől ugyanis kidőlt sérülése miatt Idrissu Baba (Mallorca), és ha Daniel-Kofi Kyereh (Freiburg) túlságosan támadó felfogásúnak bizonyul, akkor könnyen a szintén remek szezont futó 22 éves Salis Abdul Samed (Lens) kerülhet a kezdőbe, míg valamivel támadóbb szerepkörben játszhat a középpályán a klubjában olykor csatárként szereplő Mohammed Kudus (Ajax).
A ghánai legenda, Abedi Pelé immár veteránnak számító fiai, Jordan Ayew (Crystal Palace) és a csapatkapitány André Ayew (Al-Sadd), akár kezdők is lehetnek a támadósorban, mint ahogy a frissen honosított Inaki Williams (Athletic Bilbao) is, de a torna legalacsonyabb átlagéletkorú keretébe beválogatott tehetségek is hozhatnak lendületet a csapatba, mint Kamaldeen Sulemana (Rennes), Issahaku Fatuwu (Sporting CP) vagy Kamal Sowah (FC Bruges).
Esélyek: A világranglista helyezése alapján a vb-mezőny leggyengébb tagja Ghána, és bizony a felkészülési meccsek sem sikerültek túl látványosan. Olyannyira nem, hogy még Otto Addo tevékenységét is erős kritikák érték az országban. A csoportellenfelek között ráadásul ott lesz a 4. legértékesebb keretet felvonultató Portugália és az ázsiai révén a helyszínt jól ismerő Dél-Korea is. A legjobban azonban talán az utolsó meccset várják a fekete csillagok, ahol a 2010-es szívszaggató negyeddöntőért készülnek visszavágni a Luis Suárezt még mindig a soraiban tudó Uruguay-nak. Ettől azonban még nem javulnak az esélyeik.
Becsült továbbjutási esély: 30%
Tunézia – karthágói harcosok
Út a vb-re: Egy viharosan felemás Afrika-kupa után távozott a tunéziai kispadról Mohder Kebaier és a helyét korábbi segítője, Jalel Kadri vette át. Ő aztán az elődjéhez hűen folytatta a szervezett védekezés hagyományát, hiszen a vb-selejtezők rájátszásában az idegenbeli 1–0 után egy hazai 0–0-val léptek túl a feltörekvő Malin, majd nem csak a júniusi ANK-selejtezőkön nem kaptak gólt, de a hagyományos Kirin-kupát is kapott gól nélkül nyerték meg Japánban 2–0-ra Chilét, majd 3–0-ra a hazaiakat is felülmúlva. Brazília aztán ötöt rúgott nekik a szeptemberi barátságos mérkőzésen, de azért így is figyelemre méltó, hogy 8 meccs után csak Neymarék tudták bevenni eddig a Kadri-tanítványok kapuját.
A csapat: Pedig a korábbi veterán hálóőrök helyett két ifjabb portás, az egyaránt a hazai ligában szereplő Aymen Dahmen (CS Sfaxien) és Bechir Ben Said (US Monastir) szokták váltani egymást a kapuban és az általában rendkívül megbízható védelem sem épp nemzetközi sztárokból áll. Montassar Talbi (Lorient) ugyan kulcsszerepet játszik csapata idei meglepetés-szereplésében, és Dylan Bronn (Salernitana) is a Serie A középmezőnyében tanyázik klubjával, a jobbhátvéd Mohammed Draeger (Zürich) és a veterán Ali Maaloult (Al Ahyl) feltehetően kiszorító balhátvéd Ali Abdi (Caen) viszont már alacsonyabban jegyzett ligákban szerepelnek.
A középpályán is akadnak hasonló társaik, hiszen a harcossága miatt Tunéziában lassan már közönségkedvencnek számító Aissa Laidouni (FTC) az NB I-ből utazik a vb-re, de feltehetően stabil a helye a Bundesliga-játékos Ellyes Skhiri (Köln) mellett, közöttük pedig valószínűleg a katari légiós Fejrani Sassi (Al-Duhail) kaphat helyet. Az egyik nagy tehetség, a dániai légiós, Anis Ben Slimane (Bröndby) feltehetően megelőzi a kezdőben a még nála is fiatalabb Hannibal Mejbrit (Birmingham), míg elöl rutinos játékosok jelenthetik a kreativitást az akciókban. A legutóbbi vb-ről sérülés miatt lemaradó Youssef Msakni (Al-Arabi) igen elegáns játékra képes, Wahbi Khazri (Montpellier) pedig bármikor előrukkolhat egy hihetetlen megmozdulással, mint ahogy a teljes láthatatlansággal is a védők között.
Esélyek: Kadri a “haza katonáinak” nevezte a játékosait, akiknek még a meze is egy tuniszi múzeumban őrzött pun harcos mellvédjét idézi, így bizony a küzdeni tudása lehet az elsődleges erénye a tunéziai csapatnak. Erre szükség is lehet, hiszen az Eb-n is rendkívül jó benyomást gyakorló Dánia után nem csak Ausztrália, hanem a címvédő Franciaország is ellenfelük lesz a csoportban, így hatalmas szenzáció lenne, ha a Közel-Keleten számukra hazai hangulatot teremtő fantasztikus szurkolóik továbbjutásba tudnák hajszolni a karthágói sasokat.
Becsült továbbjutási esély: 30%
Kamerun – a szelídíthetetlenek földje
Út a vb-re: Két nagy vetélytársat is le kellett győznie a kvalifikációhoz Kamerunnak. A csoportkörben Elefántcsontpart ellen az utolsó fordulóban egy hatalmas meccsen tudtak győzni 1–0-ra, majd a rájátszásban az Algériától hazai pályán elszenvedett vereség után idegenben a 120. percben szerzett góllal sikerült kiharcolniuk a katari utat. Pedig az év elején hazai pályán megszerzett Afrika-kupa-bronzérem ellenére a kispadra aztán a rutintalan Rigobert Song került, így meglepetésnek kell tekintenünk a nyolcadik, kontinentális rekordot jelentő vb-részvételüket.
A csapat: Bár a kapuban kifejezetten biztos pont André Onana (Internazionale), a kameruni hátvédsor már kevésbé tűnik stabilnak. A védelem tengelyéből ugyanis nem csak a válogatottságot lemondó Joel Matip (Liverpool) hiányzik már jó ideje, hanem most váratlanul Michael Ngadeu (Gent) is kimaradt a keretből. Így Jean-Charles Castelletto (Nantes) mellett az öt év után visszatérő Nicolas Nkoulou (Arisz Szaloniki) kaphat szerepet, aki a csapatkapitányi karszalagot is viselheti. A felkészülési mérkőzéseken háromvédős felállással is próbálkozott Rigobert Song, amiben az új embernek számító Enzo Ebossé (Udinese) kapott még szerepet, könnyen lehet azonban, hogy utóbbi a vb-n inkább a balhátvéd pozíciójából szorítja majd ki Nouhou Tolót (Seattle), míg a jobbhátvéd a Gazdag csapattársaként MLS-döntőt játszó Olivier Mbaizo (Philadelphia) lehet.
A középpályán is helyet kaphat egy frissen honosított franciaországi születésű játékos, Olivier Ntcham (Swansea), de valószínűbb a megszokott trió bevetése, vagyis a Serie A-ban és az ANK-n is fenevad üzemmódba kapcsoló André Zambo Anguissa (Napoli) mellett Samuel Oum-Gouet (Mechelen) és Martin Hongla (Hellas Verona) alkothat megszokott hármast. Előttük a kameruni támadósor is komoly potenciált rejteget, csak kérdés, mennyire szervezett játékkal tudják ezt majd kamatoztatni. Talán élete formájában játszik klubjában idén Eric-Maxim Choupo Moting (Bayern München), aki így kispadra szoríthatja az ANK gólkirályát, a veterán Vincent Aboubakart. A fontos gólok mestere a kvalifikációban oroszlánszerepet játszó Karl Toko Ekambi (Lyon), míg a kreativitást Moumi Ngamaleu (Dinamo Moszkva) viszi általában az akciókba, de egy új honosított, Bryan Mbeumo (Brentford) is bevetésre készen áll ezen a poszton.
Esélyek: A papírforma alapján mindhárom csoportellenfél erősebb Kamerunnál, ráadásul még az egész vb legnagyobb favoritja, Brazília is ebbe a kvartettbe került. Így hát előtte az európai csapatokat, a nagyon masszív Svájcot és Szerbiát kellene meglepnie Rigobert Song tanítványainak. Ez a keret erőssége alapján talán még nem is lehetne lehetetlen, de a túlzásba eső várakozások könnyen a régi hibákba sodorhatják a helyi szövetség elnökeként tevékenykedő Samuel Eto’óékat.
Becsült továbbjutási esély: 30%
Végül megjegyezhetjük, hogy már harmadszor vállalkozunk az afrikai válogatottak esélyeinek felbecsülésére, a korábbi tippjeink pedig az alábbiak voltak:
2018:
Szenegál - 50% - a csoportkörben: 4 pont
Egyiptom - 40% - a csoportkörben: 0 pont
Marokkó - 35% - a csoportkörben: 1 pont
Nigéria - 30% - a csoportkörben: 3 pont
Tunézia - 30% - a csoportkörben: 3 pont
2014:
Elefántcsontpart - 50% - a csoportkörben: 3 pont
Algéria - 35% - a csoportkörben: 4 pont, a nyolcaddöntőben - Németország: 1-2
Nigéria - 30% - a csoportkörben: 4 pont, a nyolcaddöntőben: - Franciaország: 0-2
Kamerun - 30% - a csoportkörben: 0 pont
Ghána - 20% - a csoportkörben: 1 pont
Szerző
