Merre tart a venezuelai futball?

Venezuela még sosem járt világbajnokságon, a legközelebb ehhez helyezésileg a 2014-es torna selejtezőjében járt, amikor hatodik lett a kilenccsapatos dél-amerikai zónában – Brazília rendezőként nem selejtezett –, pontszámokat tekintve viszont a 2010-es vb előtt volt a legközelebb a sikerhez, mert akkor a nyolcadik hely ellenére mindössze két pont volt a pótselejtezős helyen végzőhöz képest a lemaradása. Ha a kontinenstornákat vesszük figyelembe, akkor Venezuela eddig 19 alkalommal szerepelt Copa Americán, melyek közül ötször élte túl a csoportkört, s egy negyedik hely a legjobb eredménye. Tárgyilagosan fogalmazva sem túlzás tehát azt állítani, hogy a La Vinotinto nem egy sikeres együttes.

A venezuelai labdarúgó-szövetség ennek megváltoztatására több ötlettel állt elő, melyek közül a legnagyobb sikerrel egyelőre a fiatalszabály járt, ami a bajnokságban az utánpótláskorúak játéklehetőségét segíti elő.

A 2015-ben a FIFA-botrány következtében börtönbe került Rafael Esquivel 27 éves regnálása alatt a korrupció szinten rendszerszintű volt a venezuelai labdarúgásban, ami végül a spanyol születésű bankár vesztét is jelentette. A mai napig megoszlik a közvélekedés róla, mert a bevonzott pénz hozott bizonyos minőségbeli változást a helyi futballban, de ennek nem volt más nyertese, mint a klubtulajdonosok és a kétes hátterű szponzorok, akik tisztára moshatták a befektetett tőkéjüket. Laureano González elnökké választása egy új irány kezdetét jelentette 2016-ban. Egy olyan korszak zárult le, amit az átláthatatlanság jellemzett, s az új vezető épp az ellenkező utat célozta meg. Ennek volt egyik fontos jele, az általa benyújtott program, ami a venezuelai labdarúgás átszervezését taglalta.

None

A 2017-es nagy átalakítás során több különböző szabályt is bevezettek, amelyek közül néhányat az élet és a koronavírus erősen megborított, de a fiatalokra vonatkozó határozat rövid időn belül meghozta első eredményeit. Az élvonal létszáma az átalakítás idején 18 volt, majd 20 lett, hogy a COVID-időszakban 17-re csökkenjen, amit aztán 21-re duzzasztottak fel, és idén 16-ra visszavágtak. A tartalékbajnokság létrehozása éveket csúszott a financiális lehetőségek hiányában, majd a világjárvány is negatívan érintette a kezdeményezést. 

Eközben az U21-es szabályozásnak köszönhetően a tinédzserkorú labdarúgók ellepték a ligát, amit a koronavírus-járvány okozta helyzet csak segített, mert az egyre rosszabb anyagi körülmények miatt még inkább rá vannak szorulva a klubok az utánpótlásukra.

A mostani elnök, Jorge Andrés Giménez Ochoa többször is kijelentette, hogy az első körben elcsalt 2020-as választások után (őt 2021 elején nevezték ki) szeretné folytatni González munkáját – aki mellesleg ideiglenesen be is ugrott a köztes fél évre –, aminek az idei szezonra vonatkozó megemelt támogatás volt a legfőbb eleme, ami tovább erősítette a fiatal játékosokra való támaszkodást. A kapusok után külön bónuszt vezetett be – meccsszámhoz kötve –, ami annak fényében érdekes gondolatnak tűnt, hogy tavaly tíz tinédzserkorú hálóőrnek volt jelenése a bajnokság során. Azonban úgy tűnik, hogy szeretnék ezt tovább vinni, növelni az arányukat, hogy ne csak egy-két alkalom jusson a fiatal kapusoknak.

Az összesített számokat figyelembe véve az előző szezon során a Liga FUTVE (Primera División) csapatai közel 20%-ban alkalmaztak olyan játékost, aki még nem töltötte be a 22. életévét. A CIES Football Observatory adataiba már az idei szezon elejéből is bekerült néhány mérkőzés, így pedig a hivatalos mutató 18,8% lett. Az előző idény során összesen 44 játékos lépett pályára még a 18. születésnapja előtt, amire igazán kiemelkedő eredményként tekinthetünk, még úgy is, hogy 21 csapattal számolhattuk, de az együttesenként kettő tinédzser feletti átlag példátlan.

Ezek a számok már most egy szebb jövőt vetítenek elő, hiszen öt forduló elteltével 49 olyan labdarúgó szerepelt, aki 20 év alatti, közülük nyolcan 18 esztendősnél is fiatalabbak. David Martínez Morales az új éra legfiatalabb játékosa, még csak február elején töltötte be a 16-ot, de eddig négyszer is megkapta az esélyt az előző idény bronzérmesénél, a Monagas SC csapatában. Az előző évben Kervin Mario Andrade Navarro volt az, aki nem sokkal a 16. születésnapja után jutott játéklehetőséghez, és nem csak egy mérkőzésen. Az akkor tíz alapszakasz meccsen és három további találkozón szerepelt középpályás idén is már három összecsapáson kapott lehetőséget a listavezető Deportivo La Guairában.

Ők jelenthetik a fényt az alagút végén, amelyre nagy szüksége lenne a venezuelai futballnak, ha szeretne előrelépni. A 2013-as U17-es dél-amerikai kontinenstornán szerzett ezüstérem és a vele járó világbajnoki részvétel, amiből aztán a még dicsőségesebb 2017-es U20-as korosztály lett – a maga Copa América bronzérmével és világbajnoki második helyezésével – képtelen volt a felnőttszinten is megváltást jelenteni. Mi magyarok jól tudjuk, hogy nem minden esetben van összefüggés a kiemelkedő utánpótlás-eredmény és a felnőtt válogatottban mutatott produktum között, s itt sem igazán jelentkezett ez. Abból a garnitúrából az alábbiak játszottak most legalább öt vb-selejtezőn (csillaggal jelöltük az alapembereket):

• Yangel Herrera (RCD Espanyol, LaLiga)


• Sergio Córdova (Real Salt Lake, MLS)


• Adalberto Penaranda (Las Palmas, LaLiga2)


• Nahuel Ferraresi (Estoril Praia, Liga Portugal)*


• Ronald Hernández (Atlanta United, MLS)*


• Wuilker Farinez (RC Lens, Ligue 1)


• Christian Makoun (Charlotte FC, MLS)


• Yeferson Soteldo (Tigres UANL, Liga MX)*


• Jan Hurtado (RB Bragantino, Brasileiro Serie A)

None

José Néstor Pékerman novemberi kinevezése épp azt vetítheti előre, hogy a szövetség szeretne egy korszakváltást véghez vinni, ami talán új esélyt adna a válogatottnak. A már 72 éves szakember 2026-ig kapott szerződést, vagyis nem azonnali világmegváltást várnak tőle, hanem egy folyamatos előrelépést, amihez a fiatal tehetségeket kellene beépítenie a nemzeti együttesbe. Ennek első jeleként a márciusi mérkőzésekre két 18 éves fiatalt is behívott a keretbe. Telasco Segovia már túl van 50 mérkőzésen a Deportivo Larában, míg Yerson Chacón már 60 összecsapáson játszott a bajnoki címvédő Deportivo Táchirában.

Amennyiben sikerül a szövetség terve, azaz a bajnokság fiatalítása még tovább folytatódik, akkor jó esély nyílna rá, hogy az amerikai MLS klubjai még további tehetségekre csapnak majd le, mert jelenleg ez tűnik az elsődleges piacnak, ahová tovább tudják adni játékosaikat a venezuelai együttesek. Egyelőre nagyon kevés európai érdeklődő van a Liga FUTVE-ban szereplők iránt, de ha sikerülne egy-két Juan Arangót vagy Josef Martinezt kitermelni, akkor akár még ez is megváltozhatna.