Messi nem lett belőle, világklasszis igen: terítéken a La Ligától búcsúzó Antoine Griezmann pályafutása

Kétségtelenül a világ egyik legjobb és legintelligensebb futballistája Antoine Griezmann, habár 2018-ban, amikor egy októberi napon azt találta mondani, „szerintem már egy lapon lehet engem említeni Messivel és Ronaldóval”, sokakban megfogalmazódhatott, az egója legalább akkora, mint a játéktudása. Nem mindenki szimpátiáját vívta ki a némileg arrogáns mondattal, akkor sem, ha nem sokkal korábban segítette ragyogó játékkal világbajnoki címhez Franciaországot, a 2017–2018-as szezonban pedig Európa-liga-győzelemhez az Atléticót (19 bajnoki és nyolc európai kupagólig jutott abban az évadban, Messi ugyanakkor 40-ig, Cristiano Ronaldo 41-ig).

Az ellenszenv, ami akkor netán valakiben kialakult, legkésőbb az idei szezonra elillanhatott, elvégre az a nagyvonalúság, amellyel a csereszerepét fogadta, illetve az alázat, amit minden egyes meccsen mutat (függetlenül attól, egy félidőt, félórát vagy tizenöt percet kap-e), példaértékű. Egyértelműen a sportolói és emberi nagyságáról árulkodik. Mert ha nem is volt soha Messi vagy Ronaldo, korunk egyik legnagyszerűbb játékosa, és feltétlenül az egyik legokosabb. Az Atléti-drukkereknek bizonyosan hiányozni fog. Diego Simeonénak pláne, aki a Barcelona elleni BL-negyeddöntőt megelőző sajtótájékoztatón hosszan méltatta a mellette helyet foglaló Griezmannt.

Nem kérdés, hogy a madridiak legendás játékosukat veszítik el. A spanyol bajnokság szintén. Griezmann 557 mérkőzésen szerepelt a La Ligában, azokon lőtt 204 gólt. Hozzápakolva a 98 gólpasszát, több mint 300 olyan találatnál járunk, amelyikből alaposan kivette a részét. Az azért extraklasszis teljesítmény, ehhez képest pláne szerény az a két trófea, amit 17 évnyi spanyolországi karrierjében összekapart. Mi tagadás, nem volt szerencséje a klubváltásokkal. Abban a két szezonban, amit Barcelonában töltött, a katalánoknak egyetlen Király-kupa jött össze (de legalább gólt szerzett az Athletic ellen 4–0-ra megnyert fináléban), távollétében ugyanakkor az Atlético történelme egyik legnagyobb sikerét aratva, két ponttal megelőzve a Real Madridot, héttel a Barcát megnyerte históriája 11. bajnoki címét. Mindeddig az utolsót. Meglehet, azzal a szándékkal tért vissza 2021-ben a Metropolitanóba, hogy megvédi az Atlétivel a címet – bronzéremre futotta.

Azon a két Aranylabda-szavazáson is (2016-ban és 2018-ban), amikor előbb Ronaldo és Messi, majd Luka Modric és Ronaldo társaságában a top háromba jutott. És ha ő maga nyerni is akart, a pódiumon állva bizonyára elégtételt érzett a sok elutasításért, amiben gyerekkorában a termete és a vékony testalkata miatt részesült. A tehetségét sosem vonták kétségbe, azt, hogy ezzel az alkattal profivá válhat, annál inkább. Tizennégy éves korában a Montpellier mégis próbajátékra hívta, s egy PSG elleni felkészülési meccsen meg is mutathatta tudását. A nagy érdeklődésre számot tartó akadémiai mérkőzést a Real Sociedad játékosmegfigyelői is látták, majd egyhetes próbajátékra invitálták. Egy újabb hét után pedig úgy döntöttek, nem szívesen engednék el. Így voltak persze ezzel Griezmann szülei is, de meggyőzték őket afelől, fiuk jó kezekben lesz San Sebastianban.

Úgy is történt. Ettől még gyerekként, egy idegen országban, távol a szülőktől, korántsem könnyű boldogulni, s ő később is sokat mesélt arról, mennyire erősnek kellett lennie mentálisan ahhoz, hogy ne törjön meg. Négy, az utánpótlásban eltöltött év után Griezmann bemutatkozhatott a felnőtt együttesben, amit 201 másik fellépés követett. 2014-ben, 23 évesen szerződött az Atléticóba. A Simeone-csapatban vált nemzetközileg is elismert sztárjátékossá. Az első két madridi idényében egyaránt 22 gólt hintett a bajnokságban, 2016 mégis mint a „majdnem év” kerülhetett be az emlékezetébe. Az Atléticóval BL-döntőbe jutott, a hazai rendezésű Európa-bajnokságon ugyancsak döntőt vívhatott, amíg azonban az előbbiben a Real Madrid tizenegyesekkel gyűrte le csapatát – Griezmann nem hibázott a szétlövésben, Juanfran igen –, a kontinenstorna fináléját a 109. percben a portugálokkal szemben bukta el. Ez így szűk másfél hónapon belül lelkileg azért elég megterhelő lehetett.

„Borzasztóan szomorú voltam, amikor az Eb-döntő lefújása után beléptem az öltözőbe – emlékezett vissza a történtekre a The Guardianben. – De nem sírtam. Azt mondtam magamban, erőt kell mutatnom, megvigasztalni a csapattársaimat, lelket önteni beléjük. Meg akartam mutatni, milyen fából faragtak, hogy lehetek a vezére ennek a társaságnak.”

Elszánt hitének két év múltán meglett a jutalma: Franciaország világbajnok lett, Griezmann négy góllal, szuperintelligens futballal segítette győzelemhez nemzetét. És ahogy eltervezte, vezérként.

Addigra már Barcelonában is megmozgattak minden követ azért, hogy megszerezzék, az Atlético azonban tartani tudta a frontot. Az mondjuk különösebben nem nyűgözte le a klub híveit, hogy Griezmann a nyilvánosan bejelentett maradását követően titokban tovább tárgyalt a katalánokkal, akik az Atléti makacsságát látva 2019-ben végül úgy döntöttek, kifizetik érte a 120 millió eurós kivásárlási árat. Nem csoda, hogy annyira akarták, madridi statisztikája a következőképpen festett: 257 mérkőzés, 133 gól, 50 assziszt.

Mégsem lett végül különösebben jó befektetés, Griezmann Messi (és Luis Suárez) árnyékában, gyakorta a pálya szélére szorulva nem tudott kiegyensúlyozottan magas nívón teljesíteni, bármikor is önmagát adni. Rossznak nem nevezhető, hogy 102 meccsen 52 gólban vállalt aktív szerepet, de ahogy ő, mindenki más is többet remélt tőle a Camp Nouban. Két év múltán tért vissza Madridba, előbb csak kölcsönben, és nagy nehezen tudta csak visszanyerni a szurkolók kegyét. Nem esett neki jól, ahogy az sem, hogy a második kölcsönszezonban Simeone vezetői nyomásra legfeljebb harminc percekre küldte pályára, hogy a klub a lehető legalacsonyabb áron vásárolhassa vissza.

És ha az idei új szerepében – amikor sokszor csereként kell lendületet adnia, vagy csak mederben tartani a meccs folyását –, más is a feladata, és immár második éve drasztikusan be is zuhant a gólszáma, a játéka annál lenyűgözőbb. Komplettebb. Az utóbbi néhány évben még nagyobb területet bejátszva futballozik, mindig tudja, hova kell mozogni, kivételes technikai képességével, játékintelligenciájával, ahogy az átmeneteket, a támadásbefejezéseket is prímán vezényli, s ahogy magát, a társait is remekül képes helyzetbe hozni. Roppant kreatív, ő a kapocs a csapatrészek között, sokszor ő diktálja a tempót és szabja meg a játék menetét. A munkamorálja, a meló, amit leginkább a futásmennyiséget tekintve tett bele a meccsekbe, sosem hagyott maga után kívánnivalót, 35 évesen is lelkiismeretesen dolgozik.

Ezt várják majd tőle Orlandóban is, és aligha kell majd benne csalódni. 2028-ig írt alá, plusz egy év opcióval. Az Orlando az előző idényt a kilencedik helyen zárta főcsoportjában, most épp az utolsó előtti… Hiába, nem Kaká vagy Júlio Baptista támadja már a kaput. Azt remélik a Citynél, Griezmann elég hatékonyan fogja.

Ő maga régóta vágyott már Amerikába, mindig is imádta az országot, az arrafelé honos major sportokat. Ha az Egyesült Államokban nyaralt – és az bizony gyakorta előfordult –, előszeretettel látogatott el NBA- és NFL-mérkőzésekre. Abban sincs semmi meglepő, hogy amikor a Miami Dolphins és a Washington Commanders részvételével lejátszották a történelem első NFL-meccsét Madridban (a Bernabéuban), a sportág rajongója is feltűnt a közvetítésben. Bár ő inkább a Kansas City Chiefs csapatát preferálja.

Már a télen felvetődött annak a lehetősége, hogy a tengerentúlra távozzon, ám egyrészt Simeone nem különösebben örült volna neki, másrészt maga Griezmann is úgy gondolta, ha már van esélye trófeával búcsúzni szeretett klubjától – a Király-kupa és a Bajnokok Ligája egyaránt esélyt kínált –, nem szívesen szalasztja el. Amúgy is nyilván fájdalmasan érinti, hogy sosem nyert BL-t (eddig legalábbis…), mert annak a bűvöletében nőtt fel. És David Beckhamet bálványozva.

„Gyerekkorom óta nézem a BL-t – mondta a már idézett interjúban. – Mindig arról álmodtam, hogy a Bajnokok Ligájában futballozom. Bármikor meghallottam a himnuszát, libabőrös lettem. Ugyancsak rajongtam David Beckhamért. Ő volt a példaképem, miatta hordok a meccseken hosszú ujjút, no meg a hetes mezt.”

A hetes, miatta, immár Madrid egy másik negyedében is ikonikus. És ha nem is lett belőle Cristiano Ronaldo, nem vitás, a nyáron a La Liga egy újabb legendás alakját veszíti el. Persze örülni kell annak, hogy Antoine Griezmann annyi éven át ékesítette a spanyol bajnokságot.

Borítókép: intothecalderon.com