Messze még a vége a lockoutnak!?

Miután 2021. december 1-én, 23 óra 59 perckor lejárt az addig érvényes kollektív szerződés, a másnap bejelentett lockout miatt már lehetett sejteni, hogy nem lesz egyhamar megegyezés az MLB és a játékosszakszervezet (MLBPA) között. Már a tárgyalások is viszonylag későn, csak januárban kezdődtek, és bár távol állt egymástól a két fél álláspontja, voltak biztató jelek arra vonatkozóan, hogyha a Spring Training nem is, a szezonkezdet, azaz az Opening Day rendben megtörténhet.

A kezdeti lelkesedés azonban hamar alábbhagyott, a felek nem igazán találták a közös hangot a tárgyalásokon, s azóta az MLB komisszárja, Rob Manfred azt is bejelentette, hogy biztosan elmarad az első két series, vagyis 1995 után először rendeznek majd csonka szezont az MLB-ben a kollektív szerződés körüli tárgyalások miatt.

Nyomásgyakorlás a liga részéről

Érdemes megjegyezni, hogy nem volt feltétlenül szükséges az MLB és a tulajdonosok részéről bevezetett lockout, mivel az kollektív szerződésről tárgyalhattak volna a felek már korábban is, sőt, a régi feltételek mellett akár a 2022-es szezon is elkezdődhetett volna. A tulajdonosok azzal magyarázták a lockout szükségességét, hogy felgyorsítsák a tárgyalásokat és elkerüljék a szezon rövidítését. Ha nincs a lockout, abban az esetben viszont a játékosok léphettek volna sztrájkba, például a bajnokság közepén, legrosszabb esetben a rájátszásban is sor kerülhetett volna a munkabeszüntetésre, nem csak felborítva ezzel a teljes programot, de jelentősen befolyásolhatták volna akár a szezon végkimenetelét is, sarokba szorítva így a tulajdonosokat és magát a ligát is.

Ezt próbálták elkerülni a lockouttal, nyomást gyakorolva így az MLBPA-ra. Erre utal a liga és a tulajdonosok decemberi kijelentése, miszerint őket nem különösebben fogja érdekelni, ha később veszi kezdetét a 2022-es szezon. Mivel a játékosok nem használhatják a klub létesítményeit, köztük az edzőtermeket, pályákat, nehézkessé vált számukra a felkészülés, arról nem beszélve, hogy nem tárgyalhatnak más klubokkal, így például a klub nélküli játékosok jövője is bizonytalan. Rob Manfredék azonban alaposan elszámolták magukat és a lockout nemhogy segítette volna a tárgyalásokat, de még inkább növelte a feszültséget a felek között.

Rob Manfred, az MLB komisszárja (forrás: sportsnet.ca)

Mint a bevezetőben is írtuk, az MLB hat hétig várt az első ajánlattétellel, amivel értékes napokat csaltak el a teljes szezonból. Manfredék taktikája az volt, hogy a játékosok előbb-utóbb belemennek egy, az eredeti terveknél rosszabb feltételekkel rendelkező új szerződésbe, csak végre játszhassanak; az MLBPA azonban nem engedett, továbbra is próbálja kiharcolni a jelentős fizetésemeléseket.

Pénz beszél?

Nincs könnyű helyzetben az MLBPA, hiszen tárgyalópartnerük sok esetben teljesen észszerűtlen ajánlatokat tett. Példának okáért itt van az egyik legégetőbb kérdés, az úgynevezett luxusadó kérdése.

Ez egy „büntetés” azon csapatoknak, akik átlépik a liga által előírt fizetési sapkát. A többlépcsős rendszer egyik legnagyobb hibája, hogy hiába lépi túl egyik évben a határt egy csapat, amennyiben a következő szezonban sikerül a fizetéseket letornászni a megengedett összeg alá, úgy a büntetési szint aljáról indul az adott franchise.

A több változtatáson is átesett luxusadóhoz utoljára 2003-ban nyúltak hozzá alaposabban és annak ellenére, hogy az lenne a célja, hogy a túlköltekező csapatok ne tudjanak teljesen elhúzni a szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkezőktől, ezt a legkevésbé sem tudja megelőzni. A New York Yankees 2003 és 2017 között, majd 2019-ben összesen 348 millió dollárt fizetett be, míg a második Los Angeles Dodgers 2013 és 2017 között „csak” 150 milliót. A dobogó harmadik fokán a Boston Red Sox áll, összesen négy szakaszban fizetett 50,5 millió dollárral. Ezek a klubok 2003 óta hat bajnoki címet nyertek.

Az egyik legnagyobb nézetkülönbség az új luxusadó meghatározásában van (vagy a fizetési sapka emelésében, nézőpont kérdése). A jelenleg is érvényben lévő 210 millió dollárról 220 millióra emelné fel a fizetési sapka maximumát az MLB, azonban a játékosszakszervezet 238 milliót szeretne kiharcolni.

A CBS Sports által készített táblázatból is jól kivehető, hogy milyen távol is állnak jelenleg a felek a megegyezéstől, hiszen ameddig a liga a 2021-ben érvényben lévő, 210 millióról 230-ra emelné a fizetési sapkát a következő négy évben, a játékosszakszervezet ezzel szemben már 2022-ben 28 milliós emelésre tart igényt! Ami nem is csoda, tekintve, hogy a baseballjátékosok többsége alig keres évente egymillió dollárt. Az amerikai major sportok közül itt keresnek a legkevesebbet a nagy átlagot tekintve, köszönhetően főleg az újoncok alacsony fizetésének. Ha pedig azt vesszük alapul, hogy az amerikai bajnokságok között a leghosszabb szezonnal, és így a legtöbb meccsel a baseball toronymagasan vezet, nem csoda, hogy a játékosoknál most telt be az a bizonyos pohár.

Ameddig az NBA-ben 925 000 dollár a minimumfizetés, addig az MLB-ben 570 000 dollárt kereshet egy újonc, aki ráadásul az MLB teljesen értelmetlen „szolgálati idő” szabályának köszönhetően akár kilenc évig is a liga bérminimuma körül kereshet.

A megegyezéshez egyébként itt áll egymáshoz legközelebb a két fél, az MLB 700 000, az MLBPA 725 000 dollárra emelné a minimumot, de az éves emelésben is még van mit csiszolgatni. Az MLB ugyanis évi 10 000 dollárral emelné a játékosok fizetését, a szakszervezet ezzel szemben ennek a dupláját szeretné kiharcolni.

A részsikereknek is örülni kell

Bizonyos dolgokban azonban sikerült megállapodniuk a feleknek, amivel minden idők egyik legnagyobb újításai is belekerülnek majd az új kollektív szerződésbe. Ilyen például az elmúlt két évben nagy népszerűségnek örvendő rájátszás kibővítése. A korábbi tíz csapat helyett ezentúl 14 juthat majd be a playoffba, ligánként hét-hét résztvevővel. A másik, már régóta bevezetésre váró szabály az univerzális designated hitter. Az eddig csak az American League-ben alkalmazott előírás szerint, a dobók helyett egy erre kijelölt játékos állhatott ütésnek a mérkőzéseken. Az előttünk álló szezonokban azonban a National League-ben is alkalmazhatják majd a DH pozíciót, csökkentve ezzel a dobó játékosok sérülésének esélyét és szórakoztatóbbá téve így magát a játékot is, mivel a pitchereknek ritkán sikerül látványos ütést összehozniuk.

Kétségkívül az egyik legnagyobb újítás a dobó óra bevezetése lesz. Az új szabály szerint 14 másodperce lesz a dobónak a játék elindítására, ha üresek a bázisok, ha azonban van futó valamelyik bázison, úgy 19 másodperc alatt kell eldobni a labdát.

Az előrejelzések szerint ezzel legalább 20 perccel lesznek rövidebbek a mérkőzések, amelyek átlagos játékideje a tavalyi szezonban három óra és tíz perc volt – azaz nagyjából 20 perccel hosszabb, mint tíz évvel korábban.

Ezzel egyidőben tiltani fogják a védekező csapatoknak az úgynevezett shiftet, amitől több hitet és több runt várnak majd. A védekezések eme formájának az volt a lényege, hogy bizonyos ütőkkel szemben máshogy állt fel a védelem attól függ, az ütő melyik irányba volt képes nagyobb százalékban ütni. Így fordulhatott elő, hogy az eredetileg a harmadik bázison álló védő közelebb volt a második bázishoz már a dobás előtt, mint a saját helyéhez.

Megnövelik a bázisok méretét is a jövőben, a jelenlegi 15 inch helyett 18 inch lesz a plate-ek nagysága. Bár ez elsőre nem tűnik nagynak, mégis jelentős újításról van szó, aminek köszönhetően kevesebb lehet a sérülés, mivel nagyobb felületet kell megérintenie az éppen becsúszó játékosnak, kisebb a valószínűsége a védővel való ütközésnek. Értelemszerűen ebben az esetben az igen látványos és taktikai szempontból kicsit sem elhanyagolható bázislopások száma is növekedhet.

Az új szabályokat majd a 2023-as szezontól kezdik el bevezetni, de őszintén reméljük, hogy addig sem maradunk MLB nélkül.