Mesterhármast szerzett a világbajnokságon, de hiába – kiről beszélünk?

Ihor Belanov pontosan ezt élte át az 1986-os világbajnokságon a legjobb 16 között, a legnagyobb vb-meccsek listájára kívánkozó szovjet–belgán. Az ukrán csatár friss KEK-győztesként érkezett a mexikói világbajnokságra, egyben a második legrangosabb európai sorozat társgólkirályaként; klubtársaival, Oleh Blohinnal Olekszandr Zavarovval osztozott a címen. A Dinamo Kijevre épülő szovjet válogatott pedig félelmetes formában kezdte a tornát, éppen a kárunkra: a kijózanító irapuatói 6-0 során Belanov a 24. percben a harmadikat vágta be, büntetőből.

A csoportunkat a vb-favorit franciák előtt megnyerő Szovjetunió egyértelműen esélyesnek számított a csoportharmadikként továbbjutott Belgium ellen, minden jel arra mutatott, hogy a belgák egyik nagy korszaka (Jan Ceulemans, Eric Gerets és Jean-Marie Pfaff generációjának tündöklése) itt ér véget. Ehhez képest ekkor jutottak a csúcsra a vb-k során, Ceulemans átszellemült játéka mellett a mindössze 20 esztendős Enzo Scifo főszereplésével.

Pedig sokáig minden a szovjetek elképzelése szerint alakult, az akkoriban a világ egyik leggyorsabb játékosának tartott Belanov hatalmas bombagóllal szerzett vezetést a 16-oson kívülről, majd Scifo leshatárról induló egyenlítőgólja után kilőtte a jobb alsót is. De ekkor kezdett belelendülni az elnyűhetetlen Ceulemans, majd a hosszabbítás három újabb gólt hozott. Belanov tizenegyesből harmadszor is megzörgette a hálót, de a szovjet-ukrán vb-menetelés korán véget ért. Belgium viszont a spanyolokon túljutva elődöntőt játszhatott Diego Maradona Argentínája ellen.

Belanov 1986 őszén Párizsban még fontos gólt szerzett a franciák ellen, a 2-0-s idegenbeli sikernek is köszönhetően a szovjet válogatott kijutott a következő Eb-re, szemben a franciákkal. 1986-ban az egész év alapján neki ítélték a legjobb európai futballistának járó aranylabdát.

Első nagy esztendeje azonban az utolsó lett az akkor mindössze 26 éves támadónak. Az 1988-as kontinensbajnokságon egyszer sem talált be, bár így is döntőt játszhatott, de a hollandok elleni az aranymeccsen tizenegyest hibázott. Az lett volna mindössze a kilencedik gólja a válogatottban, így – 33 mérkőzésen – maradt nyolcnál, amelynek majdnem a felét Belgiumnak rámolta be egy vb-mérkőzésen. Hiába.

Kiemelt kép: FIFA