Mesterhármast szerzett a világbajnokságon, de hiába – kiről beszélünk?
Nincs egyedül Kylian Mbappé azzal az érzéssel, hogy hiába szerez mesterhármast egy nagyon fontos világbajnoki mérkőzésen, ez is kevés csapata boldogulásához.
Ihor Belanov pontosan ezt élte át az 1986-os világbajnokságon a legjobb 16 között, a legnagyobb vb-meccsek listájára kívánkozó szovjet–belgán. Az ukrán csatár friss KEK-győztesként érkezett a mexikói világbajnokságra, egyben a második legrangosabb európai sorozat társgólkirályaként; klubtársaival, Oleh Blohinnal Olekszandr Zavarovval osztozott a címen. A Dinamo Kijevre épülő szovjet válogatott pedig félelmetes formában kezdte a tornát, éppen a kárunkra: a kijózanító irapuatói 6-0 során Belanov a 24. percben a harmadikat vágta be, büntetőből.
A csoportunkat a vb-favorit franciák előtt megnyerő Szovjetunió egyértelműen esélyesnek számított a csoportharmadikként továbbjutott Belgium ellen, minden jel arra mutatott, hogy a belgák egyik nagy korszaka (Jan Ceulemans, Eric Gerets és Jean-Marie Pfaff generációjának tündöklése) itt ér véget. Ehhez képest ekkor jutottak a csúcsra a vb-k során, Ceulemans átszellemült játéka mellett a mindössze 20 esztendős Enzo Scifo főszereplésével.
Pedig sokáig minden a szovjetek elképzelése szerint alakult, az akkoriban a világ egyik leggyorsabb játékosának tartott Belanov hatalmas bombagóllal szerzett vezetést a 16-oson kívülről, majd Scifo leshatárról induló egyenlítőgólja után kilőtte a jobb alsót is. De ekkor kezdett belelendülni az elnyűhetetlen Ceulemans, majd a hosszabbítás három újabb gólt hozott. Belanov tizenegyesből harmadszor is megzörgette a hálót, de a szovjet-ukrán vb-menetelés korán véget ért. Belgium viszont a spanyolokon túljutva elődöntőt játszhatott Diego Maradona Argentínája ellen.
Belanov 1986 őszén Párizsban még fontos gólt szerzett a franciák ellen, a 2-0-s idegenbeli sikernek is köszönhetően a szovjet válogatott kijutott a következő Eb-re, szemben a franciákkal. 1986-ban az egész év alapján neki ítélték a legjobb európai futballistának járó aranylabdát.
Első nagy esztendeje azonban az utolsó lett az akkor mindössze 26 éves támadónak. Az 1988-as kontinensbajnokságon egyszer sem talált be, bár így is döntőt játszhatott, de a hollandok elleni az aranymeccsen tizenegyest hibázott. Az lett volna mindössze a kilencedik gólja a válogatottban, így – 33 mérkőzésen – maradt nyolcnál, amelynek majdnem a felét Belgiumnak rámolta be egy vb-mérkőzésen. Hiába.
Kiemelt kép: FIFA