Mesternégyes csereként: Solskjaer még Lautaro Martínezt is felülmúlta

Az európai topligák hétvégi fordulójának legnagyobb szenzációját az argentin világbajnok Lautaro Martínez hozta össze, akit az 55. percben cserélt be Simone Inzaghi, az Inter vezetőedzője a Salernitana otthonában, majd 0–0-ról 0–4-re alakította az eredményt. A világbajnokságon ordító helyzetek tucatját elrontó – ám a hollandok elleni utolsó tizenegyest értékesítő – játékos egy befejező csatár igazi mestermunkáját mutatta be, a 62., a 77. és a 89. percben egy-egy ziccert értékesített, a 85.-ben pedig ugyanolyan higgadt maradt a büntetőpontnál, mint a vb-negyeddöntő végén. A milánóiak 10-esének osztályzatban sem lehetne kevesebbet adni, hiszen a második gólja előkészítésében egy nagy meglátással jeleskedett. Ha a Manchester City elleni Bajnokok Ligája-döntő emlékezetes manchesteri labdavesztésénél, 0–0-nál – Pep Guardiola térdre esésénél – is használja az eszét, ma már alighanem BL-győztesnek is mondhatná magát.

Lautaro Martínez a Seria A első olyan futballistája, aki a kispadról beszállva zúdít be egy mesternégyest a kapuba, a teljesítménye a Premier League egyik különleges produkcióját idézi, amely Ole Gunnar Solskjaer nevéhez és 1999 februárjához kötődik. A David Beckham, Paul Scholes, Roy Keane fémjelezte Manchester United a fénykorát élte, ebben a szezonban triplázott, a bajnokság és az FA-kupa után a BL-t is megnyerte – Solskjaer felejthetetlen góljával a rendes játékidő hosszabbításában.

Többször is aranyat érő cserének bizonyult a norvég: akkor is számíthatott rá Sir Alex Ferguson, ha elöl Dwight Yorke és Andy Cole elakadt a gólgyártásban, és akkor is, ha a színes bőrű duó már megtette a magáét és már pihentetni akarta őket. Nottinghamben az utóbbi történt. Felváltva szomorították el a nagy múltú Forest híveit, az 1–2-es félidő után a 67. percre már 1–4-re alakították az állást, öt perccel később pedig jöhetett Yorke helyett Solskjaer.

Kifejezetten az volt a stáb kérése a maradék húsz percre, hogy tartsa meg a labdát, és ne csináljon semmi hülyeséget. Csinált viszont éppen eleget a nottinghami védelem Dave Beasant kapussal az élen, így a „babaarcú gyilkos” folyamatosan olyan szituációba került, hogy bűn lett volna a labda tartogatása. A 80. percben kezdte a gólgyártást és a 94.-ben hagyta abba. Sokat köszönhet Paul Scholesnak is, akinek a lábát a végén a lelátóról kellett visszahozni, így pattant a norvég támadó elé a labda.

Pompás akciókkal tarkított komédiának tűnik az egész, ám Ron Atkinson, a hazaiak menedzsere kilencgólos thrillernek nevezte, amellyel megajándékozták a szurkolóikat. Legalább úgy felháborította őket, mint a végeredmény, de a nagy szövegeiről ismert „Big Ron” tréfás kedvében maradt a folytatásban is. Csak akkor nem viccelt, amikor április végén, a kiesést jelentő meccs után bejelentette a lemondását és menedzseri pályafutása végét.

Több mint két évtizeden át dolgozott a legmagasabb szinten, ő volt a közvetlen elődje Sir Alexnek a Manchester Unitednél – vele esett ki a MU 1985 tavaszán a Videoton elleni UEFA-kupa-negyeddöntőben.

A Nottingham Forest huszonhárom évre köszönt el vele az angol élvonaltól, a Manchester United viszont a fenti meccsen húsz évig megdönthetetlen rekordot állított fel. 2019 októberéig az 1–8 számított a legnagyobb idegenbeli győzelemnek a Premier League-ben, akkor ezt a Leicester Citynek sikerült felülmúlnia egy southamptoni 9–0-s győzelemmel.

Solskjaer egyben a United történetének legnagyobb idegenbeli sikerében is főszerepet vállalt, százéves rekordot adva át a múltnak. A Guardian azt írja, hogy 1899 karácsonyán, a Boxing Dayen az akkor még Newton Heath névre hallgató – a Lancashire és Yorkshire Vasúti Társaság üzemi csapatának számító – együttes 7–0-ra verte meg a Grimsby Townt a másodosztályban.

Kiemelt kép: Premier League