Mi a kapusok szerepe a brazil válogatottban?

A brazil kapusiskola jellentősége igen erőteljes. Nem csak a sajátos stílus miatt, hanem a kiemelkedő eredményeknek köszönhetően. A Premier League élcsapatai közül a Manchester City és a Liverpool kapuját egyaránt brazil légiós őrzi. Ederson Santana de Morales és Alisson Ramsés Becker egyaránt Bajnokok Ligája-győztesek, utóbbi 2019-ben megkapta az IFFHS nevű szervezettől a világ legjobb kapusának járó díjat is. A 2000-es évek végén szintén volt brazil a poszt legjobbjai között, Júlio César 2010-ben érdemelte ki az UEFA-nál a legjobb hálóőr címét.

Az 1990-es évek Claudio Taffarelről szóltak, aki 1994-ben világbajnok, 1989-ben és 1997-ben Copa América-győztes volt, ő a legtöbb válogatottsággal rendelkező brazil kapus. Annak ellenére, hogy komolyabb egyéni elismerésben nem részesült, Taffarel volt a legnagyobb hatással a saját posztjára. Játékával, stílusával megmutatta, hogy a kapus nem a 10+1. a csapatban, hanem a 11. játékos a pályán. Nem csak remekül védett, lábbal is magabiztos volt. Júlio César az alábbiakat mondta róla:

„Taffarel sokkal több volt mint a brazil válogatott első számú kapusa. Ő tette értékessé, sőt becsülendővé ezt a posztot Brazíliában. Ő volt a példaképünk, és ő mutatta meg, hogy igenis lehet érvényesülni Európában. Ha ő nincs, mi sem jutottunk volna el idáig.”



Taffarel megelőzte a korát

Manapság teljesen normális, sőt alapvető elvárás, hogy a kapus részt vegyen a labdakihozatalokban. Egy nyomás alatt álló hátvéd teljes nyugalommal választhatja a segítséget kínáló kesztyűt viselő csapattársát. Viszont ez nem mindig volt így. A 2007 és 2014 között megjelenő FIFA-játékokban rendszeresen elhangzott az alábbi mondat Hajdú B. István és Faragó Richárd kommentálásában: „hazaadja kapusának, ezért nem kap tapsot”. Érzékelhető, hogy hosszú időn keresztül a kapus megjátszása a labdajáratás során szinte szentségtörés volt. Ennek tudatában érdemes Taffarel korát megelőző szerepét figyelni. Kiemelkedő technikai képességei révén lábbal magabiztosan játszotta meg a társakat és cselezte ki az ellenfeleket, ha lehetett nem vette kézbe a labdát. A védelem mögé beívelt labdákat folyton begyűjtötte, mindig előre tudta, hogy kit választ ezt követően. Gyorsan döntött és pontosan passzolt, dobott. A vb-győztes brazil válogatott például bedobásokat követően gyakran használta a forgatások kivitelezésére. Taffarel belépésével a társak már magasabb pozíciókat vehettek fel a támadások során. Lényegében ő volt az előfutára a belső védők mellé labdakihozatalnál fellépő kapusoknak.

A magabiztos passzjáték mellett a brazil futball egy másik fontos eleme is megjelent Taffarelnél, mégpedig a mozgástechnika. A vb-győztes kapus a lövések előtt mindig sok kicsit lépett, hogy rögtön reagálni tudjon a történésekre. Mindez a kiemelkedő reflexei mellett a támadó felfogású sajátos stílusát is segítette. Folytonos mozgásával mindig figyelemmel követte az ellenfél támadásait, képes volt gyors kimozdulásokra beadások vagy kiugratások esetén. Volt rá példa, hogy a 16-oson kívül söprögetett már az 1990-es években. Az ellenfél támadóit előszeretettel zavarta meg dinamikus kijöveteleivel. Akkor kevés kapus robbant ki a kapujából, hogy a távolság és a kapura lövési szög folyamatos csökkentésével hozza nehéz helyzetbe a csatárokat. Ezzel a mozgásokkal ő határozta meg, hogy hogyan és hova rúgja az ellenfél a labdát. A technika másik fontos része a vetődéseket követő felállás. Taffarel nemegyszer dupla vagy tripla védésekre volt képes, mindössze gyorsaságának és kifinomult mozgásának köszönhetően. A Liverpool FC kapusedzőjeként beszélt arról, hogy a brazil kapusiskola a mozgástechnikára épít, mivel ez mindennek az alapja. Emiatt edzésein nem a lövések hárítására, hanem a helyezkedésre és a védést követő felállásra helyezi a hangsúlyt.

A döntési sebességük és a kreativitásuk az átlag fölé emeli a brazil futballistákat, természetesen a kapusok sem képeznek kivételt. A gyorsaság a labda megjátszása során jelenik meg. Taffarel legtöbb védésé után egyből azt figyelte, lehet-e gyors kontrát indítani, és ha igen ki indul meg, ki a megjátszható. Rögtön mérlegelt, gyorsan döntött. Így az ellenfél ziccerét követően néhány másodperccel később már a brazil csapat veszélyeztette az ellenfél kapuját.



Júlio Cesar és az olasz hatás

Taffarel hazájában elismerté tette posztját, emellett kinyitotta Európa ajtaját a brazil kapusok előtt. Viszont míg a vb-győztes legenda az olasz labdarúgás fénykorában játszott a Serie A-ban, addig Júlio César már más időszakban érkezett. Míg Taffarel csapata, a Parma, inkább támadófutballt játszott, addig Júlio César legjobb éveit José Mourinho irányítása alatt egy erőteljesen védekezésre építő Interben töltötte. Emiatt a lábbal való játéka a hosszú labdákra épült, ami hatással volt a válogatottban mutatott teljesítményére is. Brazil kapusstílusa kizárólag a védésekben mutatkozott meg nála. A dél-afrikai világbajnokságon szereplő válogatottból hiányzott Júlio César lábjátéka. Ebből adódóan szinte mindig második labdákból kezdtek el focizni, ez pedig teljesen ellentétes volt a brazilok sokpasszos, cselezős, kombinációkra épülő futballjával. A direkten játszó fizikálisan erős csapatok alkalmaznak második labdákat, nem a technikás, kreatív gárdák.



Alisson, a tanítvány

A Liverpool jelenlegi kapusa szintén Olaszországban kezdte európai pályafutását. Az AS Románál Luciano Spalletti és Eusebio Di Francesco irányítása alatt végig támadó szellemű csapatban játszott, rendszeresen belépett a labdakihozatalokba, illetve a magas védelmi vonal mögötti söprögetésekkel segítette a védekezést. Mindezt alátámasztja, hogy a 2017–2018-as római szezonjában adta karrierje során a második legtöbb passzt (1069), illetve abban az évadban volt a legtöbb 16-oson kívüli söprögetése (90).

A Liverpool ezen statisztikái alapján nem ok nélkül fizetett ki érte 62,50 millió eurót. Jürgen Klopp csapatának a magas presszing miatt egy ilyen stílusú, jól söprögető kapusra volt szüksége, aki képes egyből elindítani az ellentámadásokat, részese a gyors és direkt futballnak, a labdával nagyon magabiztos lábbal is, pontosan passzol. Alisson minden feltételnek megfelelt, pont brazil kapusstílusának köszönhetően. Szerepének tökéletesítésen debütálása óta a válogatottnál és 2021 óta a Liverpoolnál a stílust megteremtő Taffarel dolgozott, mint kapusedző. Az idő során szoros baráti viszony alakult ki közöttük.

Alisson és Taffarel (Fotó: Nelson Almeida/AFP via Getty Images)

Válogatott párharc

A Liverpoollal ellentétben a brazil válogatott egy sokkal nyugodtabb, megfontoltam és lassabb futballt játszik. A játéktempójuk sokkal inkább a Manchester City tempójához hasonlít, ahol Ederson személyében szintén a brazil stílus kiváló képviselője szerepel.

A legtöbb fontos statisztikában minden évben nagy a verseny közöttük. A söprögetések számában találunk csak különbséget, ami a két klubcsapat ellentétes játékstílusából fakad, nem a kapusok képességeiből.



A válogatottnál az elmúlt években inkább Alisson élvezte a szövetségi kapitányok bizalmát. Egy csapat harmonikus együttműködése nem csupán a pályán mutatott játékból áll. A mentális egység és a stabilitás is egy meghatározó faktor, így óriási szükség van nyugalmat sugárzó vezéralakokra, akik nem veszítik el a fejüket és végig képesek koncentrálni. Nem csak játékukkal, hanem testbeszédükkel és kommunikációjukkal is higgadtságot sugároznak a társak számára. A brazil válogatott esetén ezt a feladatot a kapus mindig betölti. Amíg Alisson a Liverpoolban a kontroll eszköze, mind mentális, mind taktikai téren, addig Ederson inkább egy plusz érzelmi töltet a Manchester Cityben, elég csak legutóbb a Tottenham Hotspur elleni lecserélést követő kifakadására gondolni. A brazil válogatott kezdő kapusának nem elég csak a brazil kapusstílust képviselnie, fejben is topon kell lennie, hogy a csapat játékénak alapja mellet a társak mentális hátországa is legyen.