Mi az újra parádézó olaszok és jól szereplő németek titka? És mi az angol és spanyolok problémája?

A koefficiensrendszer és annak anomáliái

Az UEFA 1979 óta teszi közzé a ligák közötti rangsort, amely a nyílt sorsolás megszüntetéséig egyedül az országok indította csapatok számát határozta meg, ám azóta a klubok besorolásáról, kiemeléséről is ez hivatott dönteni. A szisztéma az évtizedek alatt kisebb-nagyobb ráncfelvarráson átesett ugyan, azonban mindvégig vita tárgyát képezte. Amikor a legnagyobb bajnokságokból érkező csapatok zártak a rangsor élén, akkor a kisebb nemzetek tartották túlzónak a Bajnokok Ligája-szerepléssel begyűjthető pluszpontokat, míg fordított esetben a topligák tagjai vélték soknak az UEFA-kupában, majd Európa-ligában megszerezhető egységeket.

A vita a 2010-es évek elején csúcsosodott ki, miután egyre gyakoribbá vált, hogy a BL-ben súlytalan, tavaszra teljesen elfogyó ligák a második számú sorozatot egyfajta koefficiensdoppingnak használva a legtöbb pontot gyűjtötték az adott szezonban (Románia 2005–2006, Ukrajna 2008–2009, Portugália 2010–11). A topligáknak adott újabb fix csoportkörös pozíciókkal sikerült kihúzni ezt a méregfogat, sőt a 2013–14-es idény óta minden évben az angol, spanyol duó valamelyike zárt az első helyen.

Forrás: Football Rankings Twitter

Az állandóság fontossága

A koefficiensrendszer az ötéves gördülő ranglistája révén sokkal többre taksálja a stabil, állandó szereplést, mint a kiugró eredményeket. Erre az idei Európa-konferencialiga kalapbeosztása világított rá a legjobban, ahol a hosszú évek kihagyása után tavaly döntővel visszatérő Fiorentina és az elmúlt két idényben egyaránt tavasszal talpon lévő Bodø/Glimt is kevesebb ponttal rendelkezett, mint a háromszor csoportkörbe kerülő és onnan csak egyszer továbblépő Slovan Bratislava.

Ez a fajta kontinuitás nem csupán a klubok, hanem a ligák közötti versenyben is létfontosságú. A 2012–13-as, az utolsó nem spanyol vagy angol sikerrel záruló idénytől kezdve a mostanáig bezárólag ebben az olaszok teljesítettek a legjobban, avagy náluk átlagosan 79%-ban képesek voltak kvalifikálni az indulók a következő idényre is. A Premier League esetében ez a szám 76%, a La Ligánál 75%, míg a Bundesligában a legnagyobb a fluktuáció a maga 71%-ával. Szintén a német bajnokság hozta a legalacsonyabb eredményt, ha egy-egy évre bontjuk ezt a mutatót, hiszen 2017–18-ban a hét indulójukból mindössze hárman álltak rajthoz egy évvel korábban is, de idén a németeknél és spanyoloknál is 100% ez a mutató, és az olaszoknál is 86%.

*Ha több csapat indult, mint az azt megelőző évben, akkor az előző évi létszámot vettük alapul

A százalékoknál még beszédesebb, hogy hány különböző klub képviselte az adott országot. A német, spanyol, angol trió évről évre egymást előzgeti, miközben az olaszok a maguk 12 különböző indulójukkal sokkal nagyobb koncentrációt mutatnak, mint a másik három vizsgált liga.

képaláírás

Az állandóság nem minden

A fenti Slovan-példa megmutatta, mennyire fontos a rendszeres jelenlét, ám pont a Serie A szereplői mutatnak rá, hogy a legjobbak versenyében ez önmagában kevés, mi több, semmire sem elég, de ennek hiánya komoly problémát okozhat.

Az elmúlt tizenegy idényben a legalacsonyabb egy csapatra jutó koefficiensátlagot az olaszok produkálták 59,624-del, és ennek az okát az Európa-ligát előszeretettel lelazsálókban kell keresni, ami rengeteg „ingyen” pontba került nekik. A németeknél sem sokkal pozitívabb a mérleg (62,489), bár náluk ezért az európai porondon teljesen rutintalan indulók a hibásak. Ez az angoloknál éppen ebben az idényben jelent gondot a Newcastle, Brighton, Aston Villa trió feltűnésével.

képaláírás

Messze a spanyolok produkálták a legmagasabb számot 88,823-del. Ebben a csúcs a 2015-öt követő néhány év, amikor a Real Madrid, Atlético Madrid, Barcelona hármas bőven 100 pont felett állt, amihez a Sevilla is az Európa-liga-meneteléseivel csatlakozott, viszont a katalánok és a „matracosok” kevésbé stabil szereplése, valamint az új szereplők miatt idén ez 70,700. A La Liga és Premier League bezuhanása miatt 2023/24-ben a négy liga különbsége ebben a mutatóban mindössze 7,628 pont, ami brutális bezuhanás, ugyanis korábban a legkisebb differencia is 23,955 volt.

A kalap, amely korlátoz?

Talán a legmegosztóbb metrika mind közül, mert olyan negatív események, mint hogy kiesik egy csapat a selejtezőkben, akár pozitív irányba is képes elmozdítani ezt a mutatót, amint az történt idén a spanyolokkal az Osasuna korai búcsújával.

Ez az a statisztika, amelyben nagy mintán az angolok maguk mögé utasították a spanyolokat, hiszen előbbi átlagos kalapbeosztása 1,69 volt, míg az utóbbinak 1,77. Őket tisztes távolból követik az olaszok 1,95-tel. Ebben főszerepet játszottak a BL-selejtezős búcsúk, hiszen egy rosszabb Bajnokok Ligája-kalapot cseréltek egy kedvezőbb Európa-liga besorolásra. E „manipuláció” hiányában sem lenne utolsó a Serie A, ugyanis a Bundesliga fényévekre található mindenkitől (2,21). A legfőbb oka a rengeteg Bajnokok Ligája-indulást kiharcoló, minimális vagy semmilyen nemzetközi tapasztalattal rendelkező klub, ezért 11 év alatt 9 alkalommal húztak ki német csapatot az utolsó BL-kalapból.

képaláírás

Az évek alatt egyáltalán nem sikerült ebben előrelépniük, viszont idén a 2-es átlaggal beállították a legjobb teljesítményüket, miközben a többiek hozzájuk süllyedtek. Ezzel a 2017–18-as idényben 0,93-ot elérő eltérés után, most minden korábbinál közelebb került egymáshoz a top 4 (0,14).

Mit tartogat a közeli és távoli jövő?

A 2012–13-as idényben mindössze 3,512 egység volt a különbség a négy ország között a végelszámolásnál, majd ezt követi a koronavírusos év (4,000). Ehhez viszonyítva az aktuális 1,313 pontos eltérés minimálisnak mondható, és kiélezett csatát ígér a plusz pozíciókért tavasszal.

Adatforrás: kassiesa.net

A versenyfutást még izgalmasabbá teszi, hogy minden nemzetnek megvannak a maga ütőkártyái és hátrányai. Az angolok és spanyolok mellett a hat, illetve öt csoportelsőjük szól, míg ellenük a két-két elvesztett csapatuk. Az olaszok előnye a maximális létszám lehet, bár közülük csupán ketten nyerték meg a kvartettjüket, így jobban kitettek a sorsolás szeszélyének, a németek pedig az elmúlt évek rossz szereplései után először rendelkeznek tavaszi szereplővel az EKL-ben, ugyanakkor mindegyik kupában csak egy-egy klubtól várható kimagasló eredmény.

A kifejtett gondolatokat könnyen zárójelbe helyezheti, hogy jövőre bevezetik a svájci rendszert, amely már a bemutatkozása előtt a kritikák kereszttüzébe került, mert a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában is kettővel több mérkőzést kényszerülnek játszani mostantól, a plusz két találkozóra nem mellesleg az átigazolási időszak alatt kerül sor, illetve az őszre generált csúcsmeccsek is megosztják az embereket.

Hogy ennek az esélykiegyenlítésnek a hiányában korábban rengeteget szenvedő Bundesliga, a ligájuk kevésbé változatos felhozatalából jelenleg profitáló Serie A, a hullámvölgybe kerülő La Liga vagy a piaci fölényüket egyre jobban pályára vivő Premier League profitál, az annyira megjósolhatatlan, mint a következő fél év sprintje azért az extra BL-helyért, amely ebben az évben is több fejfájást okozott a spanyoloknak, mint tényleges hasznot.

Kiemelt kép: Getty Images