Mi hiányzik ahhoz, hogy Eb-éremért harcolhassanak férfi kézilabdázóink?

Támadás

13 nap alatt a hetedik olyan meccsét vívta a magyar válogatott, amely során 100 százalékot kellett kiadnia magából, ami egy tucatnyi Bundesliga-játékosnak sem lenne kevés, nemhogy a hazai élvonalban edződőknek. Fizikailag, erőnlétben egyértelműen előrelépett az együttes a skandináv felkészüléssel, a hetedik fontos meccsen a fáradtság a koncentrációban mutatkozott meg, mégpedig azoknál, akik a BL-ben nem szereplő magyar klubokban keresik a kenyerüket.

Lékai Máté hétméteresnél megint okos megoldást választott, de technikailag elrontotta, majd jött Imre Bence, és ő is a keresztlécet találta el. A balkezes szélső a tökéletes kezdése (3/3) után ekkor már túl volt az első rontott Eb-lövésén, a második félidőben nem talált már be. Ancsin Gábor hatékonysága is az első félidei őrült tempó során esett vissza, ezen a meccsen annyi lövést hibázott, mint eddig az egész tornán összesen. Ennek ellenére még így is betalált négyszer.

Mindezzel együtt 32 gólt lőni az olimpiai címvédőnek – Bánhidi Bence, Fazekas Gergő és a büntetőket átvállaló Rosta Miklós vezérletével – elismerésre méltó, hozzátéve, hogy a már csoportelsőként pályára lépő ellenfél nem a védekezést a gyakorolta ellenünk. De egyértelműen győzni akart.

Védekezés

A franciák barcelonai és veszprémi csillagai felszabadultan, minden teher nélkül ontották a gólokat, Nedim Remili például úgy kézilabdázott, ahogyan talán csak a válogatottban tud. Az első félidő közepén negyedóra alatt 15 gólt hoztak össze a társaikkal, kétgólos hátrányból hatgólos előnyt kovácsolva. Nem is annyira a védekezéssel, hanem a támadásból védekezésbe való átmenettel volt a baj a magyar oldalon – mire megtörténhetett volna, már újra támadhattunk. A félidei 20–18 után a második félidő visszafogott tempója mellett 35–32-es francia siker született, mégpedig úgy, hogy mindkét oldalon értelmezhető lett a kapusteljesítmény. Palasics Kristóf vakbélgyulladásával debütálhatott a kontinensbajnokságon Andó Arián, meghálálta.

A meccs jelenete

Imre Bence érdemli meg talán a leginkább, aki a labdaszerzéseivel is feltűnt ezen az Európa-bajnokságon. Éppen a világ legszebben kézilabdázó együttese ellen mutatta be a leglátványosabb mozdulatot: kínai figurát hiúsított meg, a büntetőterület fölé ugorva, egy kézzel megfogva és kipasszolva a labdát.

Mire figyeljünk a folytatásban?

Azzal, hogy Izland legyőzte Ausztriát, a jelenlegi válogatottunk már a franciák elleni csata előtt beállította minden idők legjobb magyar szereplését, az 1998-os hatodik helyet (az izlandi–osztrák–magyar körbeverésből mi jöttünk ki jól). Az elődöntő ezen a tornán még nem jött össze (ez a franciák elleni győzelemmel sem lett volna valószínű), de az egész Eb alapján fejlődött annyit a csapat a tavalyi világbajnoksághoz képest, hogy egy éven belül realitás legyen. Kiszélesedett a támadójátéka, és – bár a németek és a franciák ellen ez nem látszott – összeállt a védelme. A védekezésből a támadásba való gyors átmenettel, a könnyű gólokkal sem adós már – a fordítottján viszont van még mit dolgozni a legjobbak (svédek, dánok, németek, franciák) szintjéhez.

Kiemelt kép: EHF