Mi hiányzott James Rodríguezből, ami Kevin De Bruynében megvolt?

Kevin De Bruyne és James Rodríguez is a nyáron tölti be a 32. életévét, a pályafutásuk azonban egészen máshol tart. A különbségek természetesen a neveltetésüknél és a származásuknál kezdődnek. De Bruyne, amellett, hogy kiemelkedő tehetségű labdarúgó, rengeteg olyan képességgel is rendelkezik, ami a világklasszisok között is egyedivé teszi őt. Az anyanyelvén kívül hollandul, angolul, franciául és németül is folyékonyan beszél, a spanyol tudását pedig jelenleg is csiszolja. Ez nagyban megkönnyítette számára a beilleszkedést az új csapataiba és az edzőivel való kommunikációt, valamint a helyi szurkolók is természetesen nagy örömmel fogadták, hogy az anyanyelvükön nyilatkozott a kezdetektől. A kolumbiai játékos esetében ilyenről nem hallhattunk, ezért is volt számára nehéz beilleszkedni Angliában az Evertonnál és Németországban a Bayern Münchennél. Az adott ország nyelvének az ismerete nélkül is nyújtottak már klasszis teljesítményt futballisták, de mindig könnyebb annak, aki minden szituációban képes magát megértetni az adott országban vagy éppen a csapaton belül.

Egylábas futballista maradt James Rodríguez

Számos brazil játékost lehetne sorolni, akik idejekorán befejezték a pályafutásukat, vagy csak éppen hanyatlani kezdett a teljesítményük már 30 éves koruk előtt. Ronaldinho, Alexandre Pato és Adriano esete tökéletesen szemlélteti ezt az állítást, reméljük Neymarra nem ez a sors vár. Dél-amerikai labdarúgók esetében általában is jellemző ez a szituáció, hogy elérnek egy szintet, amikor híresek lesznek, óriási rajongótáboruk alakul ki, hatalmas összegeket keresnek, és ez megszédíti őket. Kimaradnak egy-egy éjszaka, nem tartják be az adott klub erre vonatkozó etikai előírásait, nem élsportolóhoz illő életmódot folytatnak.

Úgy gondolhatta, hogy a tehetségéből képes lesz a csúcson maradni és nem tett bele plusz erőfeszítést, pedig a jó példa ott volt előtte a Real Madridnál Cristiano Ronaldo személyében. A ballábas futballista nem szánt rá időt, hogy a jobbal is képes legyen lövéseket elereszteni, ha kiszorítják a védők, vagy épp tudjon progresszív passzokat kiosztani időnként a társaknak. Ő teljes mértékben egylábas játékos maradt végig, ami egy idő után kiismerhetővé tette.

Ezzel szemben De Bruyne kétlábas játékossá vált, amiben nagy szerepe volt annak is, hogy 14 éves korában a Genk akadémiájára került, ahol olyan minőségű egyéni képzést kapott elsősorban Michel Ribeirótól, ami remek alapot szolgáltatott számára a későbbiekben. Akkoriban még nem volt elterjedtek az egyéni edzések, ezért is voltak előnyben a riválisaikkal szemben a genki akadémia növendékei, a klub pedig jelentős összegért tudta értékesíteni De Bruynén kívül Divock Origit, Christian Bentekét vagy éppen Leandro Trossard-t ezekből a korosztályokból. James Rodríguez 15 évesen már a felnőtt futballban pallérozódott, ami miatt szintén hamarabb kiéghet egy játékos, korán kap túlzott terhelést, ami hosszú távon nem tesz jót a szervezetének. De Bruyne egy kiválóan felépített akadémián haladhatott lépésről-lépésre és forrhatott ki a játéka.

(Forrás: Sky Sports)

Mourinho nem számolt vele, de Wolfsburgban újra felépítette magát

De Bruynét húsz és fél évesen igazolta le a Chelsea, de fél évre még visszaadták kölcsönbe a Genknek. Majd a következő idényt szintén kölcsönben a Werder Bremennél töltötte és tíz gólig jutott, visszament nyáron a Chelsea-hez, de José Mourinho csupán három bajnoki mérkőzésen szavazott neki bizalmat. A VfL Wolfsburnál kaptak az alkalmon és látva a brémai teljesítményét, nem sajnáltak érte kiadni 22 millió eurót. A belga irányító ismét kivirágzott: kupagyőzelemig, bajnoki második helyig és Európa-liga negyeddöntőig vezette a zöld-fehéreket, a Bundesliga legjobbjának választották 2015 májusában, a Manchester City pedig a nyáron 75 millió euróért igazolta át.

Ez a másfél év sorsfordító volt a karrierjében. Azok után, hogy a Chelsea-nél nem számoltak vele, visszalépett legalább egy, de inkább két szintet és újra felépítette magát, bizonyította, hogy a német bajnokságban az egyik legjobb játékos és helye van egy topcsapatban, ez hatalmas lelki erőről tanúskodik.

Ez a céltudatosság és akaraterő teljes mértékben hiányzott James Rodríguezből, aki 2020-ban került hasonló helyzetbe, mint De Bruyne 2014-ben. A Real Madridnál lejárt a szerződése, a Bayern Münchennek sem kellett már, az Everton azonban lecsapott rá. Nem véletlenül, hiszen Carlo Ancelotti kedvence volt a Real Madridnál és a Bayernnél is.

Sérülések is hátráltatták, Ancelotti távozott, őt pedig a katari al-Rajjan igazolta le nyolcmillió euróért, ekkor már tudni lehetett, hogy nem lesz visszaút számára a topfutballba. 2022-ben az Olympiakosz szerződtette, néhány jó meccset követően pedig idén áprilisban közös megegyezéssel elváltak az útjaik.

Rodríguez Ancelottinál, De Bruyne Guardiolánál szárnyal

Nagyon jól mutatja meg a két játékos közti különbséget, hogy kinek az irányítása alatt voltak képesek kihozni magukból a maximumot. James Ancelotti kezei alatt volt a csúcson a 2014-2015-ös idényben, amikor 13 góllal és ugyanennyi gólpasszal zárt, és ahogy említettem, Ancelotti később kétszer is elhívta még az aktuális csapatához. Az olasz szakvezető hagyja, hogy a játékosok egyéni képességei kidomborodjanak, kevés taktikai utasítást kell szigorúan betartani, ez tökéletesen fekszik az ilyen típusú „bohém zseniknek”, mint Rodríguez.

(Forrás: Daily Star)

Guardiola többször is elmondta, hogy az ilyen típusú játékos az álma, hiszen amellett, hogy kimagasló egyéni képességekkel bír, kiválóan lát a pályán, igazi vezére a csapatának, bármilyen taktikai utasítást képes végrehajtani. Ha megad számára négy opciót az edző, ő szinte mindig a legjobbat választja ki. Számos rendszerben és poszton futballozott már a Cityben, ebből is adódik, hogy egyik évben a gólszerzés tekintetében tündököl (az előző évadban 15 góllal zárt), más idényekben pedig az előkészítésben (négyszer jutott már el legalább 15 gólpasszig, összesen pedig 100-nál tart a PL-ben).

Kiemelt fotó: Getty Images