Mi lesz veled, Békéscsaba? Mi lesz veled, Dorog?

Békéscsaba – A volt liverpooli csatártól a harmadosztályig

Hét éve még a Ferencváros, az Újpest, a Honvéd vagy a Fehérvár járt ellenfélként a Kórház utcában, ugyanis az első 12 csapatos NB I-nek tagja volt a Zoran Szpisljak vezette együttes. Akkoriban olyan játékosai voltak a csapatnak, mint a 36-szoros montenegrói válogatott kapus, Vukasin Polekszics, aki a Debrecennel megjárta a Bajnokok Ligája főtábláját; a Ferencváros és az Olympiakosz egykori bal oldali mindenese, a sokszoros válogatott Laczkó Zsolt; az élvonalban jelentős tapasztalattal bíró Vadász Viktor és Vaskó Tamás; vagy éppen a spanyol U-válogatottak rendszeres meghívottja, Ezequiel Calvente. A legnagyobb dobást azonban a téli szünetben hajtotta végre az Előre, amikor szerződtette azt a Nathan Ecclestont, aki a Premier League-ben és az Európa-ligában is pályára lépett a Liverpool FC színeiben. Igaz, az angol játékos nem sokáig maradt hazánkban, öt meccsen egy gólt lőtt, a csapat pedig kiesett.

A másodosztályt is a szerb szakemberrel kezdte meg az együttes, de miután tavasszal már látszott, hogy a feljutás nem elérhető, megváltak tőle. Helyét az a Boér Gábor vette át, aki orosházi születésűként ezer szállal kötődik a Viharsarokhoz és végül ő hozta be ötödik helyre a csapatot. A 2017–2018-as idényben hajszálra ugyanazt a pontszámot (65) és mérleget (19-8-11) hozta a Békéscsaba, mint egy évvel korábban, ám ez ekkor dobogóra, annak az alsó, feljutást nem érő fokára volt elegendő, de a 82 ponttal záró MTK és a 75 pontos Kisvárda így is messze volt. A bronzérem mellett annak lehetett örülni, hogy a 22 gólos Birtalan Botond révén a Békéscsaba adta a bajnokság gólkirályát.

A 2018–2019-es idényben is sikerült jócskán a felsőházban végezni, az akkor elért hatodik hely kimondottan szép eredménynek számított, főleg, mert a keret már nem tűnt annyira acélosnak, mint korábban. Ez a szezon volt Boér irányításával az utolsó, az azóta a Zalaegerszeggel Magyar Kupát nyert szakvezető, innen tette át a székhelyét Győrbe. A helyét Schindler Szabolcs vette át, majd a koronavírus-járvány miatt 26 forduló után befejezett bajnokságot a 15. helyen zárta az Előrével.

Az ezt követő idényben még kétszer ugyanezt a helyezést sikerült abszolválni, ráadásul mindkétszer úgy, hogy a kiesés Damoklész kardjaként lebegett a viharsarki együttes feje fölött, így nem lehet azt állítani, hogy váratlan események sorozata lenne a mostani búcsú. Az elmúlt két évben előfordult, hogy szerencsével maradt bent a csapat a másodosztályban, ez a szerencse most elpártolt mellőle, sokszor a hajrában veszített – immár létfontosságúnak tetsző – pontokat. A 30. fordulóban Miskolcon a 88. percben született góllal 1-0-ra kapott ki a Békéscsaba, a 32. fordulóban a Nyíregyháza a 83. percben mentett pontot ellene (1-1), a 35. fordulóban a Siófok a 93. percben egyenlített, a 36. fordulóban pedig a Soroksár a 92. percben nyerte meg 1-0-ra a két csapat mérkőzését. Ha csak ezeken a mérkőzéseket vesszük alapul, hat pontot bukott az utolsó percekben a bajnokság hajrájában az együttes és ezt nem bírta el az amúgy is közepes képességű keret.

Pár perc híján a bajnok Diósgyőr otthonából is pontot rabolt a Békéscsaba (Forrás: dvtk.eu)

Kapusposzton volt talán a legnagyobb NB I-es rutin, hiszen mind Bukrán Erik, mind a télen érkezett Póser Dániel megmutathatta magát az élvonalban, ahol nem is tettek rossz benyomást, de Krnács Richárdra sem lehetett panasz, nem a kapusokon múlt tehát a jobb szereplés.

A védelemben megvolt a kellő rutin, Albert István és Bora György ketten együtt közel 500 NB II-es mérkőzést teljesítettek már pályafutásuk során, mégsem tudták megadni azt a kellő stabilitást, amire szükség lett volna ebben a sorban, rajtuk kívül is inkább másodosztályú szinten ismert játékosok vitték a prímet több-kevesebb sikerrel, legalábbis a játékperceket tekintve.

A középpályán ott volt a magyar futball egyik nagy elkallódó tehetsége, Kitl Miklós, aki évekkel ezelőtt még jócskán tinédzserként a Kecskemét színeiben robbant be az élvonalba, ám utána nem tudta kihozni magából, ami benne rejlett. Ennek számos sérülés, rossz klubváltás is az oka, így most 25 évesen egy NB II-ből kiesett csapat motorja. Rajta kívül jobbára fiatalok dolgoztak a pálya közepén, illetve néhány mérkőzésen megfordult ebben a sorban Fülöp István, aki akár Diósgyőrből, de főleg Sepsiszentgyörgyről lehet ismerős a magyar futball minden szintjét követőknek.

A támadósorban megvolt a helyismeret és a rutin a román-magyar kettős állampolgár Lukács Raymond személyében, ő 34 évesen is igyekezett vezér lenni és öt gólt összekapart a szenvedő csapatban, de mellette jobbára kölcsönjátékosok szerepeltek, akik hullámzó odaadással dolgoztak a klubért. Czékus Ádámra persze nem lehet panasz, a Ferencváros 20 éves kölcsöncsatára 11 gólig jutott az NB II-ben, de egymaga kevés volt a bennmaradáshoz, a hajrához közeledve ráadásul sérülés is nehezítette a helyzetét. Rajta kívül még a tízszeres szudáni válogatott Yasin Hamed játékát érhette kevés kritika, a villámléptű szélsőről lemondtak Nyíregyházán, lila-fehérben viszont hat gólig jutott.

Az edző, Pásztor József igazi klublegenda Békéscsabán, de most ő sem tudta megmenteni a csapatot (Forrás: Békéscsaba 1912 Előre Facebook)

A jövőkép mindenesetre nem túl biztató a Viharsarokban, nyilván sok játékos távozik majd és nem vállalja az NB III-as szereplést, és azt is tudjuk már, hogy a helyi legenda, Pásztor József is szeretné már a gondtalan nyugdíjas éveket élvezni, így új edző is érkezik majd hamarosan. A tulajdonosok szerint cél az azonnali visszajutás, de ehhez minőségi keret kell, megkockáztatjuk, jobb, mint amilyennel kiestek a másodosztályból, a bevételek viszont nem lesznek olyanok, mint ebben a szezonban voltak.

– 38 mérkőzésen 103 gólt kapott, legutóbb a DEAC elleni szezonzárón hetet…

Dorog – Sem játékosok, sem jövőkép

Még nagyobb a baj a másik kiesőnél, a Dorognál, amely az utolsó bajnoki másnapján gyakorlatilag minden játékosával szerződést bontott, Marián Sluka edző szerződése pedig június 30-án egyébként is lejár. A hétévnyi másodosztályú szereplésnek ezzel vége, az egykor az élvonalban is szép eredményeket elért klub létezése is veszélybe kerül azáltal, hogy Mayer László elnök nem finanszírozza tovább a felnőttcsapatot, így az ifjúságiak pályájának nincs kifutása, legalábbis helyben. A kemma.hu cikke szerint leginkább arra van esély, hogy az NB III helyett a vármegyei első osztályban folytatja egy sokkal szerényebb költségvetésű, de helyi fiatalokból álló csapat.

A Dorog 2016 nyarán küzdötte vissza magát a második vonalba, ahol egy nyolcadik hellyel nyitott. Az idő múlásával azonban egyre nagyobb kihívássá vált megfelelni a másodosztály kihívásainak, és ez az eredményeken is érezhető volt. A kezdeti felsőházi helyezést egy 12., egy 14. és egy 13. hely követte a csonka idényben, hogy aztán 2021 tavaszán ismét 14. helyen, egy évvel ezelőtt pedig épp csak megmenekülve 17. pozícióban zárjon az együttes.

Ki tudja, kikkel és melyik osztályban rendezik a következő felnőttmérkőzést a Buzánszky Jenő Stadionban? (Forrás: Dorogi FC Facebook)

A keret legtapasztaltabb játékosa, Preklet Csaba télen érkezett Dorogra, nem titkoltan azért, hogy segítségével stabilizálják a védelmet, ám a fiatalon a Reggina tartalékcsapatáig eljutó 32 éves védő sem tudta megakadályozni, hogy a csapat sorra szenvedje el a pofonokat a tavasz során.

A Fenyvesi László, valamint Sluka által edzett csapat összesen 32 gólt szerzett az idény során, ennek több, mint egynegyedét a kooperációs szerződés által a Vasastól néha megkapott Sztojka Dominik (négy) és Szalai József (öt) szerezték.

A kapusposzton viszonylag elfogadhatóan teljesített a Paksról kölcsönzött Borsos Vilmos és Molnár Zsombor is, a védelemben volt már szó a tapasztalt Prekletről, mellette Gyurácz Andrásnak és a maga öt, ott töltött évével szinte tiszteletbeli dorogi Papp Máténak kellett volna rendet tartania ebben a sorban, de nem igazán sikerült.

A középpályán Tóth Barnabásnak van ugyan 25 meccse az NB I-ből (még a DVTK játékosaként), azonban ez is három év alatt jött össze neki, sajnos ez az idény választ adott arra, hogy miért nem ragaszkodtak hozzá hosszabb távon Miskolcon. Mellette Albert Ádám képviselte a rutint, de ő is inkább egy jobb NB II-es játékosnak mondható, nem volt valódi vezér. Sztojka fejlődésének talán jót tett volna, ha nem ugráltatják a Vasas és a Dorog között, bár mint fentebb jeleztük, rajta olyan sok azért nem múlt bányászcsapat bennmaradását illetően, négy gólja mellé három gólpasszt is kiosztott. Rajta kívül még Kapornai Bertalan gyűjtögette szépen a játékperceket a Vasas játékosaként.

A támadósorban Szalai Józsefről már esett szó, Szedlár Zoltánról azonban nem, a szélvészgyors szélső öt góllal és ugyanennyi gólpasszal a csapat kanadai ponttáblázatának első helyezettje lett, bár biztosan elcserélné ezt a dicsőséget a bennmaradásért. Fáj az ember szíve az olyan régi bútordarabokért, mint Vígh Ádám, a nemsokára 36. életévét betöltő ék 2012-ben csatlakozott a Dorogi FC-hez, így van tapasztalata a klub színeiben a harmadosztályban, idén három góllal segítette csapatát, nem tudni, mi lesz a sorsa, ráadásul ő esztergomi születésű, így a környék futballja abszolút szívügye.

A dorogi csapat jó időre búcsút int az NB II-nek (Forrás: Dorogi FC Facebook)

Nagy kérdés tehát, hogy mi lesz a dorogi labdarúgás sorsa, jelenleg ott tartunk, hogy felnőttcsapat gyakorlatilag nincs, és ha nem érkezik záros határidőn belül egy tehetős tulajdonos, akkor ismét hosszú időre elfelejthetik a profi bajnokságokat a Buzánszky Jenő Stadion környékén.

Kiemelt fotó: 1912elore.hu