Mi lett volna, ha… – Kesjár Csaba története
Az 1988-ban a Formula–3 egyik szabadedzésén balesetet szenvedett és elhunyt Kesjár Csabát hazánk legtehetségesebb autóversenyzőjeként tartják számon a mai napig. A sportág meghatározó szakemberi közül többen is úgy vélik, az F1-ben lett volna a helye a magyar reménységnek.
A Formula–1 73 éves története során mindössze egy magyar pilóta ülhetett autóba a sorozatban. Baumgartner Zsolt 2003-ban a Magyar Nagydíjon mutatkozott be a száguldó cirkuszban, miután a Jordan pilótája, Ralph Firman balesetet szenvedett a szabadedzésen, és az orvosi stáb tiltása miatt ki kellett hagynia a következő két futamot. Az istálló tartalékpilótájaként Baumgartner vezette az ír autóját a Hungaroringen, majd az Olasz Nagydíjon is.
Ebben az évben megszerezte Magyarország első, és eddig egyetlen világbajnoki pontját is, az Amerikai Nagydíjon a nyolcadik helyen futott be. A 2005-ös kiírásban már nem tartott igényt a szolgálataira a csapat, és ezek után Baumgartner versenyzői pályafutása is zátonyra futott. Noha a mai napig ő az egyetlen magyar, aki az F1-ben szerepelt, ez nem azt jelenti, hogy ő is volt az egyetlen, akinek valós esélye volt eljutni a sportág csúcsát jelentő szériáig.
Baumgartner Zsolt (Fotó: AFP)Kesjár Csaba neve valószínűleg a legtöbb autó- és motorsportért rajongó magyarnak mond valamit. Ő volt hazánk egyik legnagyobb tehetségű autóversenyzője az 1980-as években, és sokak szerint még egy F1-es szerződésig is eljuthatott volna, ha 26 évesen nem szenved halálos balesetet egy F3-as versenyhétvége szabadedzésén.
Kesjár 1962-ben született, és mint a legtöbb fiatal pilóta, ő is a felmenőitől örökölte a versenyzés, az autók és a benzingőz szeretetét. Nagyapja a szabadidejében motorversenyeken indult, míg édesapja már magasabb szinten űzte az autóversenyzést. Az ötvenes években már saját készítésű versenyautóval állt rajthoz különböző versenyeken, később pedig a túraautózás és a rali szakágában is kipróbálta magát. Így hát a versenyszellem adott volt Csaba számára, igaz, fiatal korában a szülei eltiltották ettől a sporttól. Aztán 13 évesen mégis gokartba ült, és elindította a karrierjét. Rögtön az első pár évben kiemelkedő eredményeket ért el a hazai gokart-porondon, 18 évesen magyar bajnok lett, egy évvel később pedig megvédte címét. A sikerein felbuzdulva 20 évesen együléses versenyautókra váltott és a Formula-autózás világában mutatta meg a tehetségét. A Formula Easter szériában kimagasló teljesítményt nyújtott, ez volt akkoriban a keleti blokk legrengosabb sorozata a kategóriában. Háromszoros magyar bajnok lett, valamint az osztrák Formula Ford szériában is bajnoki címet szerzett.
1987-ben csatlakozott a nyugatnémet Formula–3-as bajnoksághoz, ami akkoriban már az egyik legrangosabb juniorkategóriás versenysorozatnak számított. Ehhez persze jelentős anyagi támogatásra volt szüksége, ám ez nem jelentett akadályt, a szükséges összeg a családja segítségével rendelkezésre állt. Fiatal, jóképű autóversenyzőként itthon már a junior karrierje során is hatalmas népszerűségnek örvendett, nem egyszer ifjúsági magazinok címlapsztárjaként szerepelt, különösen kedvelt volt a szurkolólányok körében. Sokan a magyar Alain Delonnak nevezték a francia színészre hasonlító fiatalt.
„Egy olyan fiatalember, aki mindannyiunk reményét valóra válthatja. Sikeres, kedves, gazdag és jóképű, gyakorlatilag egy lapon emlegették a legnagyobb nemzetközi filmsztárokkal. Hihetetlen szeretet övezte” – mondta Kesjárról Harle Tamás újságíró, aki először a fiatal pilóta halála után nem sokkal adott ki egy könyvet Az utolsó 26 óra címmel a tragikus baleset körülményeiről, majd tavaly újabb kötete jelent meg a pilóta életéről Kesjár Csaba 60 – A teljes történet címmel.
De térjünk vissza Kesjár pályafutására. A népszerűségére az állami cégek is felfigyeltek, így ezek támogatásával elindulhatott az NSZK Formula–3-as bajnokságának 1987-es szezonjában. Újoncként nem jöttek azok az eredmények, amelyeket megszokhattak tőle a szurkolók az alsóbb kategóriákban: az összetett tabellán a tizenegyedik helyen végzett, míg csapattársa, a később az F1-ben is bemutatkozó Bernd Schneider domináns teljesítménnyel megnyerte az idényt.
A 1987-es szezon aztán egészen más miatt maradt emlékezetes az akkor 25 éves versenyzőnek. 1986-ban megépült a Hungaroring, az első Formula–1-es versenypálya az egykori keleti blokkban. Hatalmas dolognak számított akkoriban, hogy a luxust és a fényűzést jelképező F1 Európa ezen felére merészkedik, Bernie Ecclestone, a száguldó cirkuszt irányító cégcsoport vezetője pedig nem titkolta, hogy örülne egy kelet-európai pilótának a száguldó cirkuszban. 1987-ben elintézte, hogy Kesjár az azévi Magyar Nagydíj után a német Zakspeed csapat autójában mehessen néhány kört a hazai közönség előtt.
„A sorozatba való bekerülésének reális esélyét az is mutatja, hogy összeállt egy nemzetközi konzorcium, amely 500 ezer nyugat-német márkát előteremtett Csaba versenyeztetésére, abban a reményben, hogy már az első Forma–1-es évében 3 millió dollár befolyhat” – idézi Harle szavait az Origo Sport.
1988-ban ismét az F1 előszobájának tartott Formula–3-ban indult. Jobban kezdte az idényt, mint az azt megelőző szezonban mutatottak alapján sokan várták. Az első hat verseny során négyszer pontszerző pozícióban zárt, ezután jött azonban a magyar autósport egyik legsötétebb hétvégéje. A nürnbergi Norisringen tartott utolsó szabadedzés ugyanúgy kezdődött, mint bármelyik másik edzés. Egy végzetes pillanatban azonban Kesjár Csaba Dallara 388-as versenygépe 200 kilométer per órás sebességgel becsapódott a pályaszéli szalagkorlátba, a 26 éves pilóta pedig a helyszínen életét vesztette. Rengeteg kérdőjel övezi halálának körülményeit. Az esetet nem rögzítette sem kamera, sem fényképezőgép, még szemtanúja sem volt a becsapódásnak. Féknyomokat nem találtak a pályán, és a kormányt sem fordította el a pilóta, egyszerűen úgy tűnt, mintha nem akarta volna bevenni a kanyart.
Az esetről rengeteg teória született, amelyeknek igazságtartalmáról a mai napig nincs hivatalos információ. A magyar tehetség halála megrázta nem csak az hazai, de a nemzetközi autósport-világot is.
„Az a szilárd véleményem, hogy Csaba nagyon tehetséges versenyző volt, és el is jutott volna a Formula–1-ig. Olyan képességei voltak, amelyek alapján biztosan kiérdemelt volna egy ülést, aztán ki tudja, hogyan folytatódott volna... Az F1-ben mindig a megfelelő időben a megfelelő csapatnál kell lenni, de a mezőnyben helye lett volna” – mondta a napokban a hungaroringi futam miatt Magyarországon tartózkodó Franz Tost, az AlphaTauri Formula–1-es istállójának jelenlegi csapatfőnöke a fiatalon elhunyt pilótáról a Nemzeti Sportnak.
Kiemelt fotó: Szalay Béla/Fortepan
Szerző
