Mi mindent tanuljunk a csapatsportokban taroló Franciaországtól?

Bár szeptemberben a férfi kosárlabda Európa-bajnokság főhősei a spanyolok, a vízilabda Eb főhősei a horvátok és a spanyolok lettek, egy hatalmas európai sportbirodalom megmutatta új arcát, miközben a régit is megtartotta. A francia kosárlabdázás hírnevét a kontinensbajnokságon ezüstéremmel öregbítették a legjobbjai, előtte viszont az is kiderült, hogy immár a medencében is komolyan kell vennünk Franciaországot, amelynek így szinte nem maradt gyenge pontja a csapatsportokban (sem).

Francia-horvát együttműködés a medencében

Ami a pólót illeti, korábban ugyan már adott életjeleket magáról az ország, főként a 2016-os riói olimpiai kvalifikációval, de a 2022-es Eb ehhez képest is új minőséget hozott. A csoportban az olimpiai ezüstérmes görögökkel játszott döntetlen már erőről tanúskodott, a nyolcaddöntőben aztán jött a világszenzáció, az olimpiai címvédő szerbek legyőzése. Végül a hatodik helyen kötött ki a gárda, amely nyilvánvalóan a 2024-es párizsi olimpiára formálódik, és a mainál is jóval ütősebb lehet két év múlva. A várt és részben már bekövetkezett sikerek kovácsát alighanem a kispadon találjuk, de nem a szövetségi kapitány személyében. Más kérdés, hogy Florian Bruzzo kapitány is kulcsszereplő, hiszen tavaly novemberben az együttműködésével szerződtette a szövetség másodedzőnek Vjekoslav Kobescakot, a Jug Dubrovnik vezetőedzőjét. Ő játékosként a horvát válogatott egyik legjobbjaként nyert olimpiai ezüstöt 1996-ban, majd trénerként tanult tovább a lehető legmagasabb szinten. 2012-ben a legendás Ratko Rudic mellett segítette olimpiai aranyéremhez a hazáját. Ami pedig a franciákat illeti, ha nem is a férfiak tempójában, de a női póló is lépeget előre, az Eb-8. hely is elismerésre méltó szereplés – a súlyos vereségek ellenére.

A szerbek elleni sikerült ünneplő francia válogatott (Forrás: total-waterpolo.com)

Az NBA-s különítmény

Kosárlabdában egy hatodik vagy nyolcadik helynek persze sem a férfiaknál, sem a nőknél nem tapsoltak volna Európa egyik legnagyobb kosárkultúrájának otthonában, de nem is kellett. A tavaly olimpiai döntőt játszó francia férfiválogatott az idei kontinensbajnokságon is ezüstöt nyert, a játékosállománya alapján viszont az olimpiai aranyat sem zárnánk ki két év múlva, főleg nem házigazdaként. Négy NBA-játékossal – Rudy Gobert, Evan Fournier, Timothé Luwawu-Cabarrot, Theo Maledon –, illetve hat, az Euroligában kulcsembernek számító játékossal – Élie Okobo, Amath M’Baye, Thomas Heurtel, Vincent Poirier, Guerschon Yabusele, Moustapha Fall – rendkívülinek mondható a keret. Nagy csapatra vall, hogy a szerény Eb-csoportkör után, amelyben Magyarország is majdnem legyőzte őket, az egyenes kiesés szakaszban egyre jobban lábra kaptak, a döntőben sem voltak rosszak, csak kifogtak egy tökéletesen összegyúrt spanyol válogatottat.

Évtizedre, évtizedekre választott kapitányok

A francia csapatsportok sikereinek titkát tavaly a tokiói olimpia után részleteztük, elsősorban a kézilabdán át, amelyben dupla diadalt aratott az ország. Az egyik legfontosabb tényezője az aranykorszaknak a kapitányválasztás folyamata: a szakértelem mellett a folytonosság, a hosszú távú bizalom és az érzelmi kötődés a fő alappillérek.

A franciák egészen extrém példákkal állnak elő. Mint írtuk, Olivier Krumbholz a női kéziválogatott élén az első négy(!) olimpiáját elrontotta, de az ötödiken, Rióban ezüstöt, majd a hatodikon, Tokióban aranyat nyert. A férfi röplabda-válogatottat Laurent Tillie szövetségi kapitány kilenc év alatt a középmezőny éléről olimpiai győzelemig vezette. Valérie Garnier 2021-ben már nyolc éve állt a női kosárválogatott élén, a legutóbbi nyári játékokon bronzot nyert vele. Az említett férfi kosárlabda-válogatottat Vincent Collet pedig tizenhárom éve irányítja, nem véletlen, hogy csak olyan kaliberű együttesek tudták megállítani döntőkben, mint az amerikaiak vagy a spanyolok. Egy évvel ezelőtti összeállításunkban ráadásul elsiklottunk a francia női rögbiválogatott olimpiai ezüstje mellett, amely további színt jelentett e nemzet számára fantasztikusan sikerült játékokon.

A női rögbiválogatott sikere a hollandok ellen (Forrás: reuters.com)

Griezmann és az olimpia

Nem véletlen, hogy a francia csapat- és egyéni sikereknek külön összeállítást szentelt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság honlapja. Mint kiderül, az olimpia fő szurkolója Antoine Griezmann lett, az első naptól az utolsóig további energiát adva honfitársainak a közösségi médián keresztül. Labdarúgás és olimpia ritka csúcstalálkozóját köszönhetjük neki, mindezek után pedig jön idén egy futball-vb, amelynek a franciák címvédőként vágnak neki, majd két év múlva egy olimpia, amelynek a házigazdái lesznek. De ez inkább legyen inspiráció, mintsem ijesztgetés a lehetséges ellenfeleknek, így a magyar kézi-, vízilabda-, és esetleg kosárválogatottaknak.

Stratégia, tervezés, nevelés, edzőképzés, függetlenség

És akkor még alig beszéltünk a francia labdarúgó-válogatottról, amelyet tíz éve ugyanaz a személy vezet, Didier Deschamps. A 2018-as, viszonylag simán megszerzett vb-győzelem után Csillag Péter Párizs környékén készített riportsorozatot, hogy feltárja a franciák sikerének hátterét a Nemzeti Sportban.

Didier Deschamps játékosként és szövetségi kapitányként is felért a csúcsra (Forrás: FOX Sports)

Az ország labdarúgását és az utánpótlásképzést – akárcsak szinte az egész francia sportéletet – a stratégiai gondolkodás, az egységes rendszer, és nem utolsósorban a kiemelkedő edzőképzés jellemzi.

Az utánpótlásedzőket nevelőknek hívják, a Párizs környéki Val-de-Marne körzetben pedig, ahol 17 ezer regisztrált játékost tartanak nyilván, a megyei futballközpont szakembereinek felelőssége, hogy egyetlen tehetség se vesszen el. Világviszonylatban itt a legkisebb a veszteség, Párizsban és környékén nevelkedett a legtöbb vb-résztvevő játékos a XXI. században. A megyei műhelynek kiemelten fontos a francia érdekek képviselete: az óriásklubok hatalmas nyomása közepette is a Francia Labdarúgó-szövetséget szolgálja. A hosszú távú tervezésre jellemző, hogy nem hónapokban, nem is egy-két évben, sokkal inkább évtizedben, évtizedekben gondolkodnak – a francia csapatsportok fent részletezett eredménysorából látszik is, hogy milyen hatékonysággal.

A 67 millió lakosú Franciaországban regisztrált játékosok számával nem tudunk persze versenyezni szinte egyetlen sportágban sem, de nem is kell. Nem szabad viszont becsapnunk sem magunkat azzal, ha ennyivel elintézzük a csapatsportokban elért világsikereik titkát, hiszen akkor a szlovének, a horvátok, a szerbek vagy éppen a finnek sem lennének versenyképesek velük a kosárlabdától a röplabdáig. A franciák az elmúlt évtizedekben egyre látványosabban megmutatták, mire kell igazán figyelni.