Mi tesz valakit vezérré? – csapatkapitányokról készített sorozatot a Netflix

Van egy dilemma, ami az utóbbi időszakban egyre inkább foglalkoztat a sportfilmekkel kapcsolatban. Ugyanis miközben a sportágak egyre inkább tolódnak el az adatalapú szemlélet felé, a sportról készült alkotások néhány kivételtől eltekintve (például az All or Nothing Manchester Cityvel foglalkozó évadában megjelenik a klub elképesztően profi hátországa, illetve az egyik legkiválóbb ilyen alkotás, a Pénzcsináló (Moneyball) konkrétan ezt a témát dolgozza fel) képtelenek ezzel a változással érdemben foglalkozni. Az ilyen produkciók továbbra is a versenysorozatok emocionális oldalát ragadják meg, abban azonban van különbség, hogy ezt mekkora sikerrel teszik.

Nem tagadom, voltak prekoncepcióim a Netflix Csapatkapitányok című sorozatával kapcsolatban. Az előzetes és a sajtóban megjelent képek alapján arra számítottam, hogy igényes, nagy produkciós értékű, de végső soron igen kiszámítható szériát fogunk kapni, ami nagyjából arra lesz jó, hogy kicsit közelebb kerüljünk az áhított vb-hangulathoz. A legnagyobb meglepetésemre azonban a FIFA+ (a szövetség saját streaming-szolgáltatója) közreműködésével készült produkció nem csupán néhány mérkőzés erejéig nyújt bepillantást a kulisszák mögé, hanem azzal kapcsolatban is markáns véleményt alakít ki, hogy mitől lesz valaki jó csapatkapitány.

De miről is van szó pontosan? Az első két epizódban hat válogatottat, pontosabban hat csapatkapitányt ismerünk meg, Andre Blake Jamaicával, Pierre-Emerick Aubameyang Gabonnal, Luka Modric Horvátországgal, Thiago Silva Brazíliával, Hasszan Maatuk Libanonnal, Brian Kaltak pedig Vanuatuval próbál kijutni a katari világbajnokságra. A selejtezősorozat azonban a legtöbbek számára nem úgy alakul, ahogy azt eltervezték: van, ahol csapaton belüli ellentétek nehezítik a felkészülést, másokat a koronavírus hátráltat, sőt olyan együttes is akad, amelyiknél az egyik kulcsjátékos kezdi el megkérdőjelezni önmagát.

Már a tartalomleírásból is látszik, hogy a szóban forgó válogatottak mind a hat kontinenst lefedik, azonban ez itt nem valamiféle túlzó politikai korrektség, hiszen ennek a húzásnak nagyon konkrét funkciója van. Ugyanis a sorozat épp ezáltal tudja megmutatni, hogy a futball mennyire sokszínű, mennyire mást jelent a válogatottság Brazíliában és az óceániai szigetországban, Vanuatun – hogy szándékosan a skála két szélsőértékét említsem. Utóbbi csapat imádkozik a meccsek előtt, a katari selejtező helyszínére érkezve elcsodálkozik a nagyváros forgatagán (az óceániai selejtezőket a Covid miatti halasztgatások miatt végül Dohában rendezték meg 2022 tavaszán, aztán a vanuatuiaknak a csapatban regisztrált pozitív minták miatt végül vissza kellett lépniük a sorozattól az első mérkőzésük előtt), míg ezzel szemben Thiago Silváékért tízezrek rajonganak a világ legnagyobb stadionjainak lelátóin.

A sorozat minden válogatott esetében egy jól kirajzolódó dramaturgiát követ: először maga a csapatkapitány nyilatkozik, majd mindig megszólal egy szakértő (a brazilok esetében például Paulo Coelho), aki arról beszél, hogy mit jelent a futball a tárgyalt kultúra számára, később pedig mélyebben elmerülünk az adott együttes életében. A játékosok elmondásaiból sok újdonság nem derül ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének kifejezetten őszinte pillanatai a sorozatnak. Az egyik ilyen, amikor az OGC Nice középpályása, Mario Lemina a gaboni válogatott edzésén beszél arról, hogy már nem érzi magában a szükséges magabiztosságot, nem bízik igazán a csapatban, így pedig nem fog tudni pályára lépni a következő meccseken. De az is kifejezetten erős, mikor Andre Blake az utolsó epizód végén nem tud egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy fényes lesz-e a jamaicai futball jövője.

Épp ezekből a momentumokból válik világossá, hogy a Netflix szériája a kapitányságot nem olyan szerepkörként mutatja be, amelybe beleszületik az ember. Sokkal inkább egy hatalmas felelősséggel járó pozícióként, amelyet meg kell tanulnia kezelni a játékosoknak, és folyamatosan fejleszteniük kell magukat, hogy magas szinten tudják képviselni a társaikat.

Mindezek bemutatásához igen magas színvonalú filmes megvalósítás társul, nagyon jók például az archív anyagok, ritmusos a vágás. Van azonban néhány hibája is a sorozatnak, a hat történetszál miatt a 30-40 perces epizódok néha túlzsúfolttá válnak, és egyes esetekben igen szerencsétlen pillanatokban hagyjuk ott a történeteket. Erre az érzésre a feliratok is ráerősítenek, e tekintetben egyértelműen túlzásba estek a készítők, gyakorlatilag nincs olyan jelenet, ami előtt ne jönne valamilyen néhány mondatos infó. És a magyar felirat sem sikerült igazán jól, nemcsak a kontextustól teljesen idegen kifejezések kerültek be a végső változatba, hanem gyakorlatilag értelmezhetetlen mondatok is.

Ezek azonban apróságok ahhoz képest, hogy a Csapatkapitányok teljesíti a céljait, sőt jóval többet is annál. Ideális eleme lehet a vb-felkészülésünknek.

Kiemelt fotó: PR Newswire