Mi történt a Ferencvárosnál tavasszal?

2018 augusztusában a Ferencváros vezetői az elmúlt évtized talán legjobb döntését hozták azzal, hogy az ukrán Szerhij Rebrovot nevezték ki vezetőedzőnek. A Dinamo Kijev egykori csatára egy olyan klubhoz érkezett, amely a hazai mezőnyben sem számított egyértelmű favoritnak, a nemzetközi kupasorozatokban pedig csak a korai búcsú jutott neki osztályrészül.

Rebrov a Thomas Dolltól átvett listavezető együttessel majdnem egy évet készülhetett a nemzetközi erőpróbákra, amit mindkét alkalommal, sikerrel abszolvált. Előbb az Európa-liga, majd a Bajnokok Ligája csoportkörébe is sikerült eljutnia az együttessel, miközben a magyar bajnokságban is egyre nagyobb fölénybe került. Rebrov távozását követően a sikersorozat folytatódott Peter Stögerrel, majd az őt váltó Sztanyiszlav Csercseszovval, hiszen a negyedik bajnoki cím mellé egy újabb Európa-liga-csoportkör valamint egy Magyar Kupa győzelem társult.

A mögöttünk hagyott szezon első felét is jól indították a zöld-fehérek, a nemzetközi porond kisebb botladozásai ellenére az Európa-liga főtáblája ezúttal is meglett, sőt a csoportkörben kellemes meglepetésre az első hely is összejött, míg az OTP Bank Ligában igazi kihívó nélkül, hamar jelentős előnyt építettek. A 2023-as újrakezdés viszont már nem a legjobban sikerült. A Bayer Leverkusen elleni kiesés papírforma volt, ám a bajnokságban már sokkal gyengébben szerepelt az FTC.

Sztanyiszlav Csercseszov (Forrás: fradi.hu)

Ha csupán ezt az időszakot vizsgáljuk, akkor nemcsak a bajnokságot végül az élmezőnyben záró klubok bizonyultak jobbnak, de még a Mezőkövesd és az Újpest is. A tavasz mélypontja március környékén következett, amikor a Ferencváros egymást követő öt találkozón mindösszesen csak két pontot gyűjtött, de az utolsó három bajnoki nulla pontja és 1-6-os gólaránya sem ad okot a büszkeségre. Mindez annál a klubnál történt, amelynek vezetői a BL-csoportkört határozták meg elérendő célként.

Okok, amelyek érthetővé teszik a gyengébb produkciót

A visszaesést azért némileg tekinthetjük természetesnek is. Egyrészt az év elején több kulcsember is sérülés miatt esett ki a csapatból, ami vészmegoldásokhoz és a többiek túlterheléséhez vezetett. Muhamed Besic például pont akkor sérült meg súlyosan, amikor végre a visszatérését követően újra jó formába került, de mellette a frissen érkezett, de rövid idő alatt is jó benyomást keltett Owusu Kwabena, valamint az alapemberek közül Tokmac Nguen és Samy Mmaee is kidőlt hosszabb-rövidebb periódusra. A középhátvéd posztja különösen üres lett Mmaee hiányában, Adnan Kovacevic és Mats Knoester nem tudta ugyanazt a szintet hozni, ahogyan a télen a Slovan Bratislavától érkezett Myenty Abena sem bizonyította – talán két kiállítása miatt is –, hogy érdemes volt őt Budapestre hozni. De egy sorral feljebb, az Aissa Laidouni távozásával keletkezett űrt sem sikerült betölteni a középpályán.

Másrészt a hazai ligában tapasztalható erő- és pontfölény, valamint a sorozatos bajnoki címek miatt a hosszabb ideje itt lévők számára már nem motiváló egy újabb diadal. Bármennyire is profi labdarúgókról beszélünk, akik nyerni akarnak, a sikerekbe is bele lehet fáradni. A világbajnokságról lemaradt Ryan Mmaee, vagy a Ferencvárosból már valószínűleg előrelépni nem tudó Tokmac csalódottsága és elkényelmesedése szintén olyan tényezők, amelyek az eredményességen is meglátszanak. Ezt a problémát a klubnál nem tudták kezelni, ráadásul a keret új igazolásokkal történő felfrissítése sem volt ezúttal sikeres.

Ryan és Sammy Mmaee (Forrás: fradi.hu)

A klubvezetés is vétett hibát

S ha már az átigazolásoknál tartunk, akkor Hajnal Tamásék felelősségét is fel kell vetnünk. A télen feleslegesen sok labdarúgót hoztak a Groupama Arénába, akik így nem is kapták meg a szükséges játékperceket. Az FTC kerete az ősszel sem volt szűk, a téli nyolc érkező a négy távozóval szemben – további három távozó futballista már az első félévet sem zöld-fehér mezben töltötte – nem a versenyt, hanem csak a létszámot növelte.

A zöld-fehérek kicsit olyanná váltak, mint a Vasas, ahol a bő keret megakadályozta azt, hogy egy igazi csapat alakuljon ki a pályán. A Fradinál is túl sokan lettek hirtelen, miközben még így is voltak hiányposztok, amikre a sajnálatos sérüléshullám kegyetlenül rá is mutatott. Ezek a befektetések anyagilag sem érték meg a klubnak. Az érkezők nem tudtak beilleszkedni, nem kaphatták meg azokat a perceket, amivel felépíthették volna magukat és így nem is tudtak a rekordbajnok hasznára lenni. Úgy jártak, mint egy tapasztalatlan futballmenedzser-játékos, aki minden pénzét átigazolásokra költi, de olyan mély keretet épít, hogy senki sem lesz elégedett a pályán töltött idejével.

Megindult a hanyatlás?

Az elmúlt öt idény jól mutatja a csapat által megtett utat. Az első három év (Rebrov időszaka) stabilitást és magas hatékonyságot jelez. A győzelmek száma (23) állandó, a vereségeké folyamatosan csökken, akárcsak a kapott gólok száma, ami mindhárom évben kifejezetten jó védekezést mutat. Évről-évre nőtt a szerzett pontok száma, látható tehát, hogy a bajnokságok végét sem lazsálták el.

Ehhez képest az elmúlt két idény számai szinte mind gyengülést mutatnak. A negyedik szezonban Stögerrel és Csercseszovval a Fradi többször szenvedett vereséget, több gólt kapott, miközben valamivel kevesebb pontot gyűjtött. A vezetőedzők cseréjénél előfordul, hogy némileg hullámzóbb lesz az eredményesség, így ennek a szezonnak a visszaesése könnyebben magyarázható, ám a legutóbbi sorozat már szinte arcpirító.

Egy ennyire kiemelkedő képességű együttes nem szenvedhet egy idényen belül nyolc vereséget, ráadásul úgy, hogy nincs is igazi riválisa a ligában. Az összképet tovább rontja, hogy a gárda ereje az évek során folyamatosan emelkedett, tehát az elmúlt szezonokban egy gyengébb keretű együttes bizonyult náluk sokkal hatékonyabbnak.

Számít egy gyengébb tavasz, ha a bajnoki cím így is simán meglett?

Ha tovább elemezzük az elmúlt idényt, az is látszik, hogy a 2022–2023-as őszi bajnoki eredményesség cseppet sem marad el a korábbiaktól. Lehet, hogy csak túlgondoljuk a történteket? Mondhatnánk, hogy kit érdekel, hány ponttal nyeri meg a magyar bajnokságot az FTC. A Manchester City is kikapott az utolsó fordulóban a Brentfordtól, az FC Barcelona is szenvedett vereségeket a bajnoki cím megszerzését követően, így engedjük meg a Ferencvárosnak is azt, hogy egy kicsit kiengedjen. Nos, a probléma ennél összetettebb.

Ezt amatőr sportolók is tapasztalhatják, amikor egy hosszabb kihagyást követően térnek újra vissza, de ez a profik világában is ugyanúgy működik, ráadásul nemcsak fizikális, de mentális téren is. Az a munkamorál, olajozott csapatjáték, győzelmi attitűd, ami a csapat minden tagját áthatja, könnyen elveszhet vagy meggyengülhet, ami pont elég ahhoz, hogy egy nyári selejtezőben egy sorozattal lejjebb kerüljünk. A Manchester City és az FC Barcelona könnyebben megteheti, hogy kienged – esetükben sem pozitív ez a jelenség –, mert jobb játékosaik és szervezettebb háttér áll mögöttük, akik ezeket a helyzeteket könnyebben kezelik és oldják meg.

(Forrás: fradi.hu)

Sikerül a hanyatlást megállítani?

Ha tényleg a Bajnokok Ligája csoportköre a cél a klubnál, akkor nem lehet megelégedni egy ilyen gyenge sorozattal, egy elengedett félév hosszú távon komolyan visszaüthet. A klubnál érzik is, hogy van mit helyrehozni, hiszen az elmúlt hetekben próbálják a keret hiányosságait orvosolni. Az eddigi érkezők és az erősen pletykált nevek valódi erősítésnek tűnnek, már csak a beépítésüket és egy észszerű keretszűkítést kellene végrehajtani. Ha ez sikerül, akkor van esély a Bajnokok Ligája csoportkörre is, ami a magyar futball fejlődése szempontjából is kulcsfontosságú.

Kiemelt fotó: Alamy