Mi történt azon az estén? – 30 for 30: No Crossover. The Trial of Allen Iverson

Bár később a kosárlabdasport legendája lett belőle, Allen Iverson karrierje nem szokványos módon indult. De milyen ellentéteket hozott felszínre Virginiában egy bowlingozás közben kitört dulakodás, és valóban minden esetben egyesít a sport? A 30 for 30 tizedik része ezekre a kérdésekre keresi a választ.

null

A sorozat Allen Iversonnal kapcsolatos epizódja pontosan úgy kezdődik, ahogy a legtöbb. Rövid bevágásokat kapunk, amelyekben különböző szakértők, csapattársak és közeli barátok beszélnek a film alanyáról. A kettősségek már ekkor is nyilvánvalóak: kivételes tehetség és léhaság, karmesteri véna és önzőség együtt határozzák meg a később legendává váló kosárlabdázót.


Azonban amikor már úgy tűnik, hogy ismét lineáris narratívával lesz dolgunk, történik valami. Azért is kell ennyire óvatosan fogalmaznunk, mert nem tudjuk pontosan, hogy mi; egy biztonsági kamera rossz minőségű felvétele az egyetlen bizonyíték. Annyi biztos, hogy dulakodás történt egy bowlingteremben, amiben afroamerikai és fehér fiatalok egyaránt részt vettek – köztük Iverson is. Az elmondások alapján a balhé akkor kezdődött, amikor valaki a nigger” szóval illette a sportoló baráti társaságát.


Ezt követően óriási médiafigyelmet kapó tárgyalássorozat kezdődött, ami felszínre hozta a Virginiát, azon belül is a történet helyszínét, Hamptont máig szétfeszítő ellentéteket. Ezen a ponton érdemes elmondani, hogy Virginia az egyik déli mintaállam volt az amerikai polgárháború idején, a térség szerepe a rabszolgaság történetében megkerülhetetlen. De ahogy a filmben is megjelenik, néhány házon máig láthatóak a konföderációs zászlók. Ez a történelmi kontextus és az ügy homályos körülményei együttesen vezettek odáig, hogy az egész ország figyelt Allen Iverson és barátai perére. Ahogy maga a mozi fogalmaz: Iverson a sportrovatból a címoldalakra került.





A kosárlabdázót végül 15 évre ítélték, négy hónap után azonban szabadon engedték.



A hírneve szerepet játszott abban, hogy ide került, de abban is, hogy ilyen hamar szabadulhatott”


– fogalmaz az egyik szakértő, ami azért jól mutatja, hogy az amerikai jogrendszerben óriási szerepe van a médiavisszhangnak.



Egy Johnnie Cochranre lett volna szükségünk”


– említi Iverson barátja, utalva O. J. Simpson legendás védőügyvédjére, és arra, hogy az amerikai futballista esetében is nagyon fontos volt, hogy a jogi stáb milyen narratívát tudott felépíteni.


A filmet rendező kétszeres Oscar-jelölt Steve James – aki egyébként egyik Oscar-jelölését épp egy sporttal kapcsolatos alkotásért, a Kosaras álmokért kapta – azonban egyáltalán nem részrehajló. Ugyanis amellett, hogy nem tagadja az ügy politikai aspektusait, arra is felhívja a figyelmet, hogy e téren sem szabad túlzásokba esni. Ennek kapcsán Lester Munson, a Sports Illustrated szerzője így fogalmaz:



Ha egy fekete sportoló keveredik gyanúba, mindig megjelenik egyfajta elemi szimpátia. Mindig lesz egy réteg, aki szerint ez csak egy újabb példa arra, hogy a fehér elit megpróbálja ellehetetleníteni az alulról jövőket. Ha az a kérdés, hogy vannak-e etnikai egyenlőtlenségek Virginia jogrendszerében, valószínűleg az én válaszom is igen lenne. De az is biztos, hogy kaphattak volna egyszerűbb ügyet.”



Hasonló gondolatok hangzanak el akkor is, amikor az üggyel kapcsolatos teóriákat tárgyalják az alkotók.



Szerintem azért van szükségünk az összeesküvés-elméletekre, mert egyszerűek. Az igazság pedig sosem egyértelmű. Ott nincs fekete-fehér, mindennek árnyalatai vannak.”



auto_altKép leírásIverson a pályán (Forrás: ESPN)



Végezetül pedig arról is érdemes szót ejteni, hogy az általunk eddig elemzett epizódok közül ez az első, amely nem a klasszikus amerikai dokumentumfilmes iskolát követi. Ez a forma ugyanis az Egyesült Államokban elsősorban oknyomozó újságírói műfaj, kevésbé a filmes önkifejezéséről szól. Az utóbbi évtizedekben azonban a keretek egyre lazábbak lettek, ez pedig nagyon hangsúlyosan jelenik meg az Iversonnal kapcsolatos epizódban. Steve James ugyanis nem vonja ki magát a történetből, hanem éppen ellenkezőleg: hangsúlyozza a saját érintettségét. Mivel maga is Hamptonban nőtt fel, vállaltan személyes okai vannak az érdeklődésének, és azt sem rejti véka alá, ha az ügy bizonyos aspektusai meglepik vagy elgondolkodtatják őt. Sőt, a filmkészítés nehézségei is szóba kerülnek, hiszen a lehetséges interjúalanyok jelentős része végül visszamondta a szereplést.


Talán épp ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy az alanyok (már persze akik vállalták a részvételt) is jobban megnyíltak. A személyes élmények alapján pedig olyan mítoszokat sikerül lerombolni, mint hogy a sport minden esetben segíti a társadalmi integrációt. Az egyik visszaemlékezésben ugyanis előkerülnek olyan élmények, hogy a csarnokban általában az afroamerikai és a fehér szurkolók más lelátóra ültek, de még a csapatokon belül is érezhető volt a szegregáció.


Allen Iverson karrierje azért is különleges, mert ez a fiatalkori eset végül csak lábjegyzet lett a pályafutásában. A játékos később legendaként vonult vissza az NBA-ből, 1996-ban elsőként választották ki a drafton, később pedig számtalanszor volt az All Star-csapat tagja. Hozzá, a sportolói nagyságához is méltó Steve James munkája.


A 30 for 30 dokumentumfilm-sorozat e részeiről írtunk eddig ajánlót:

2. rész (The Band That Wouldn’t Die): „Nem tudom nézni, hogy egy férfi sír”

5. rész (Without Bias): „Az ártatlanságunkat vették el”

9. rész (Guru of Go): Az edző szent őrült



Kiemelt kép: ESPN