Mi történt Steph Curryvel?

Két hónapja ebben a cikkben elmélkedtünk az NBA-szezon lehetséges MVP-jeiről

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy keresztre akarjuk feszíteni Steph Curry-t, fontos kihangsúlyozni, ő akkor is páratlanul értékes a csapata számára, amikor éppen nem esnek be a dobásai. A figyelem, amelyet az ellenfelek a személyének szentelnek a segédedzőtől a kiegészítő embereken át egészen az őrzésére kijelölt játékosig, mástól veszi el a fókuszt, és az ő megállítása teljes profizmust és hibátlan együttműködést kíván, ráadásul még ezek tökéletes kivitelezése sem garancia a sikerre.

A flegma elfordulós triplák, a táncikálás, a mosolygás mind-mind az ő védjegye, amelyet tehetsége miatt engedhet meg magának. Senki nem gondolta, hogy egy három szezonos egyetemi játékosból ilyen kosaras lehet majd, és ha holnap abbahagyná a játékot, akkor is minden idők 20 legjobb játékosa közé kéne őt sorolnunk. De pontosan ez teszi érdekessé azt is, ami az elmúlt másfél hónapban, és különösen az ünnepek óta vele történik. Amit látunk, az eddigi karrierje legérthetetlenebb, leghosszabb ideig tartó rossz dobóformája.

Az MVP-címet nehéz megnyerni, de könnyű elveszíteni

Curry és csapata is ihletett formában kezdte a szezont, előbb 20-4-es, majd 27-7-es mérleggel is álltak, a korábban pedig már kétszer is a liga legértékesebbjének választott (2015, 2016) irányító átvette a vezetést a hárompontos örökranglistán, megelőzve Ray Allent. Onnantól azonban gyakorlatilag szinte páratlan mélyrepülést látunk.

Ez most már lassan két hónapja tart, januárban 29%-kal triplázik, ami példátlan egész karrierjében, így kijelenthetjük, Curry gyakorlatilag kiszállt a szezon legfontosabb egyéni elismeréséért folytatott küzdelemből.

(Curry idei dobószámai koncert dátumoknak néznek ki)

A dolog egyébként nem újkeletű, Shaquille O’Neal a 2001-2002-es szezonban valami hasonlón ment keresztül. A center egy remek idénykezdet után élete egyik legrosszabb sorozatát futotta, így Tim Duncan beelőzte a legértékesebb játékosok közötti versenyfutásban, és az alapszakasz végéig meg is tartotta ezt az előnyt. (A rájátszásban azért végül a Lakers ünnepelhetett bajnoki címet. Ez még Curry számára is elérhető, és nyilván vigaszt is nyújtana számára.)

Klay Thompson hiányzása, de visszatérte is lehet a probléma

A tétet és azt, hogy mit veszített el jó eséllyel Curry, most már ismerjük, foglalkozzunk innentől a potenciális okokkal, amelyek közül az egyik, és szerintem egyébként a legfontosabb, Klay Thompson. Amikor egy éljátékos kidől egy csapatból sérülés miatt, az egyfajta cunamit indít el. A legégetőbb, azonnali probléma természetesen az illető hiánya, hiszen a teljesítményét valahogy pótolni kell, de lehetőleg úgy, hogy közben a csapat rendszerétől ne térjünk el jelentősen. Ez csapatszinten sikerült is, de Curry számára egyénileg nehézségeket okozott. Hogyan is ne okozott volna nehézséget, hiszen az év újoncának járó díjat leszámítva, Curry gyakorlatilag minden sikerét Thompson mellett érte el. Ez nem véletlen. Abba, hogy a „Séf” minden idők legjobb dobójává válhatott, vastagon benne volt az a tény is, hogy mellette játszott valaki, akit csaknem ugyanakkora butaság volt üresen hagyni.

Ez a dinamika Thompson kiesésével megszűnt, akinek hiánya tehát egyfelől azt jelentette, hogy Curryn még keményebben lehetett védekezni, ugyanakkor Curry egyéni felelőssége a támadó oldalon még tovább nőtt.

Thompson kiesése problémát jelentett, ezzel nyilván nem találtuk fel a spanyol viaszt, de meglepődnénk, ha azt mondanám, hogy a visszatérése egyelőre csak tovább mélyítette azt? Thompson, aki január 10-én, 941 nap után tért vissza a pályára, kiszámíthatóan lassan vette fel a fordulatszámot – a pálya mindkét oldalán. Ilyen sérülések után persze ez teljességgel érthető.

A keresztszalag-szakadásból ma már egészen hatékonyan vissza lehet térni, Kyle Lowry vagy Zach LaVine csak kettő a megannyi példából, de az Achilles-ín-szakadás már messze nem kecsegtet hasonló sikerekkel. A kettő együtt, azaz ilyen közel egymáshoz gyakorlatilag teljesen felfedezetlen terep még az orvosok számára is. Ami látszik a pályán, hogy Thompson egyelőre idegen testként mozog, nem megy neki a dobás, és védekezésben is keresi önmagát. A minap megjelent nyilatkozatában egyébként pozitív volt, a csapat mélységét dicsérte, felhívva a figyelmet arra, hogy a többiek jó játéka azt is lehetővé teszi számukra, hogy olyan meccsek is behúzzanak, ahol egyik Splash Brothernek sem megy a dobás.

Talán Curry sem teljesen egészséges

Egy másik lehetséges, és sokak szerint a legvalószínűbb magyarázat a formahanyatlásra, hogy Curry nem teljesen egészséges. A játékosnak voltak mostanában apróbb sérülései, a combját és a dobókezét is kezelték, de eleddig nem kellett sokáig nélkülöznie a csapatnak. Az apróbb sérülések megmagyaráznák azt, hogy miért rontott el 95-öt a legutóbb ráemelt 135 triplakísérletéből. A mozgásán, a dinamizmusán nehéz ebből bármit is észrevenni, de Curry a 2016-os döntő óta nagymestere annak, hogy leplezze a sérüléseit.

Fizikailag egyébként ragyogó állapotban van, és a biológiai kora állítólag még 30 alatti, ami az edzésrutinjának és a kiváló étkezési szokásainak is köszönhető.

A játékstílusa is olyan, amivel elvileg „szépen lehet öregedni”, így az életkori tényezőt én mindenképpen levenném a polcról. Ez persze az esetleges sérüléseket még nem zárja ki. (És ha már itt tartunk, akár magánéleti okai is lehetnek a gyengébb formának, de erről végképp nincs információnk.)

Az a fránya rekord

Azt már Steve Kerr, a csapat edzője, de maga Curry is megfogalmazta, hogy a hárompontos rekord hajszolása sokat kivett a játékosból (Ray Allent előzte meg nemrég, és vette át ebben a kategóriában az örökranglista első helyét). Curryvel kapcsolatban ez egyébként egy örök kettősség, kiváló csapatember, de az egyéni sikerek legalább olyan fontosak a számára, és ez időnként görcsös teljesítménybe csap át, még akár egy NBA nagydöntőben is.

A játékstílus

A legegyszerűbb – de szerintem nem a legvalószínűbb – válasz a matematikában, pontosabban a valószínűségszámításban keresendő. Köztudott tény, hogy minél messzebb megyünk a gyűrűtől, annál inkább nő az esélye a hosszabb negatív sorozatoknak.

Curry ráadásul nemcsak, hogy messziről dobál, de messzebbről, mint gyakorlatilag bárki más, ráadásul nehezebb kísérleteket is. Elfogadtuk, elfogadjuk ezt, mert ő már sokszor bebizonyította, ami mások számára pocsék dobás, az számára kifejezetten jó dobóhelyzetnek számít. A matematika ettől még matematika marad, és Curryt elérhetik a negatív sorozatok.

Nyomás a Warriorsön

Egy kis sportpszichológia: annál a csapatnál, amelyiket sokan minden idők legjobbjaként emlegetnek, két sikertelen szezont nem lehet egyszerű feldolgozni. Az 57 győzelmes, sérülésekkel tarkított, Raptors elleni döntőbeli vereséggel véget érő 2018-2019-es szezont két rájátszás nélküli év követte, amely Curry egyéni megítélésére is valamelyest rányomta a bélyegét. Egy olyan játékosnak, aki minden idők 10 legjobbja közé igyekszik, két gyakorlatilag kukába dobott évad hatalmas veszteség. Curry pontosan tudja, hogy a következő 2-3 szezon lehet még az, ahol közel a csúcsformájához tudna teljesíteni, és ez vélhetően hatalmas nyomást helyez rá.

Ez a nyomás egyébként a vezetőkre is igaz, ezért sem lenne számomra meglepő, ha a Warriors aktív lenne a cserehatáridővel, és akár fiatal tehetségeit is beáldozná egy veterán játékosért, aki esetleg Draymond Greent is tudja pótolni, amíg a 2017-es év legjobb védőjének választott játékos visszatér.

Konklúzió: szinte soha nem egy probléma a probléma

Megpróbálni megfejteni a választ olyan kérdésekre, amelyek foglalkoztatják a közönséget, mindig érdekes, de az igazság az, hogy a sportban általában nem lehet egy dologra visszavezetni egy ilyen rossz sorozatot. A leginkább logikus magyarázat tehát az, hogy a felsorolt öt tényező közül több is benne lehet ebben. Apróbb sérülések, Thompson hiánya, majd visszaintegrálása, a rekord hajszolása, a sorozatok matematikai törvényszerűségei, és a Warriors – Curry által is megformált – képe, az ehhez köthető magas elvárások valószínűleg mind-mind szerepet játszhatnak abban, amit látunk. A megoldáshoz vélhetően nincs másra szükség, mint időre, ami abban a ligában, ahol sokan az All-Star szünet után szoktak igazán maximum fokozatba kapcsolni, Curry és a Warriors rendelkezésére áll.