Mi volt a különleges Dumfries gólpasszaiban?

Ahogy közeledünk az ellenfél kapuja felé, úgy általában egyre kisebb terünk és időnk lesz, hiszen egyre több játékos tömörül a saját kapuja elé az esetek nagy részében az ellenféltől. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy az ellenfél kapujához közeledve egyre több olyan passzt adjunk a társainknak, amivel elrejtjük valódi szándékunkat, hogy a labda elindulása előtt ne tudják azt olvasni a védők. Ezeket hívjuk rejtett átadásoknak. A valódi szándékunkat árnyalhatjuk azzal is, ha máshova nézünk, mint ahova rúgjuk. Vagy ha a csípőnket sokkal jobban kifordítjuk a célunktól, mint alapesetben tennénk. Vagy a lendítő lábunkat beadásra lendítjük, mintha a labda szélét rúgnánk meg, és az utolsó pillanatban visszafelé rúgjuk a labdát. A sima külsős átadás is rejtett átadásnak számít. Hiszen ebben az esetben nem lehet olvasni a csípő állásából a valódi szándékot, mint például a belsős passzoknál.

Nézzük, hogyan csinálta ezt Denzel Dumfries a Hollandia–Egyesült Államok mérkőzésen.

Dumfries fut a labda után a jobb szélen (sárga karikával jelölve). A csípője egyértelműen az alapvonal felé néz, ami azt sejteti a védőjével, hogy a kapus és a védelem közé rúgja majd be a labdát. Piros nyilakkal jelöltem azokat a holland játékosokat, akik direkt tolják be az amerikai védelmet a saját kapujuk elé, ezzel kialakítva a teret a második hullámban érkező Memphis Depay-nak (sárga nyíl)

Dumfries most teszi le a támaszkodó lábát a beadás előtt, a csípője még mindig az alapvonalra néz, amivel rejti a valódi szándékát. Ráadásul úgy lendül a rúgó lába, mintha tényleg a kapus és a védelem közé adná be a labdát

Ez a beadás pillanata. Dumfries (sárga nyíl) nem a labda jobb oldali szélét rúgta meg, ami várható lett volna a csípőjének az állásából és a láblendítéséből, hanem a labda elejét

Itt lehet látni, ahogy elkezdi fordítani befelé a csípőjét és a labda elejét rúgja meg, ami által visszafelé adja a labdát az érkező második hullámnak

Sárga nyíllal jelöltem a védő lábát, aki felemelte azt, hogy hárítsa a beadását, mert elhitte, hogy Dumfries a védelem és a kapus közé fogja adni a labdát. A piros nyíl mutatja a labda valódi útját. Míg a sárga vonalazás azt az üres teret mutatja, amit kialakítottak Depay számára a kapu elé futó támadók

Majd Depay senkitől sem zavartatva a kapuba rúgja a labdát

A látottak alapján elmondhatjuk, hogy Dumfries rejtett átadást használt a beadásra. Elrejtette a valódi szándékát, ezzel teret és időt nyert Depaynak. Hiszen nem tudták olvasni az amerikaiak, nem tudtak korábban indulni a védők oda, ahova valójában érkezett a labda.

Ahogy Hrutka János is írta a Reggeli kávé mai epizódjában, visszatérő elem volt a hollandok játékában, ahogy a második hullámban érkező játékosoknak kialakították az üres teret azzal, hogy a támadók benyomultak az ellenfél kapuja elé. Louis Van Gaal a mérkőzés után a területkialakításokról is beszélt, könnyen lehet, hogy erre is gondolt, amikor ezt mondta.

De térjünk vissza Dumfries-hoz, aki a második gólpasszánál szintén rejtett átadást használt.

Dumfries (sárga nyíl) csípője ismét az alapvonal felé néz. A védelem itt már be van tolva a saját kapuja elé, egyelőre a második hullámban nincs senki

Most kezdi meglendíteni a lábát beadásra. A láblendítéséből megint az sejthető, hogy a kapus elé adja be a labdát. A kép bal szélén most jelenik meg Daley Blind, aki a második hullámra érkezik

Végül Dumfries ismét a labda elé rúg és visszaadja a mélységből érkező Blindnek. Látszik, hogy az amerikai védő ismét a beadást akarta blokkolni

Egy másik kameraállásból még jobban lehet látni, ahogy az amerikai játékos a bal lábával (sárga nyíl) akar hárítani, mert azt hiszi, hogy Dumfries élesen a kapu elé adja a labdát

Piros nyíllal jelöltem, ahova Blind rúgja a labdát, ebből is gól lett!

Szinte biztos, hogy a bemutatott két gól begyakorolt figura eredménye. Hiszen a visszajátszásokból látszik, hogy Dumfries be sem nézett középre, pontosan tudta, hogy hol lesz szabad tér és oda érkezni fognak a társak.

A hollandok harmadik góljánál Daley Blind adta a gólpasszt Dumfries-nek. Blind nem árnyalta a beadását, ahogy a csapattársa tette korábban.

Blind (bekarikázva) csípője átlósan befelé néz úgy, ahogy egy normál beadásnál áll a játékosok csípője. Dumfries a hosszú oldalon magasra tett kézzel int a társának, hogy adja neki a labdát, hiszen üresen van. Az ilyen helyzetben lévő játékosoknál fontos, hogy ne ordítsanak a társuknak, hiszen azzal magukra vonnák a védők figyelmét. Ilyen esetben magasra tett kézzel érdemes kérni a labdát, hiszen így a védők nem vesznek észre, mert a labdát nézik

Blind (karikában) csípője továbbra sem rejti a valódi szándékát. Középen a sárga nyíllal jelölt játékosok ismét betolták a védelmet és a piros nyíllal jelölt Depay újra a második hullámra helyezkedik. Most azonban nem sikerült olyan nagy teret kialakítani, mint korábban

A labda Dumfrieshez érkezik a hosszún, aki szabadon lőhet a kapuba, hiszen nem vonta magára a védők figyelmét

Mindenképp érdemes rejtett átadásokat használni, ha:

·      az ellenfél nagyon betömörül;

·      védelmi vonalakon akarunk áttörni;

·      gólpasszt akarunk adni.

Xavi pontosan elmondta: „Egy passznál nemcsak az a lényeg, hogy eljusson a társamig, hanem az is, hogy tudja folytatni.” Ennek az egyik eszköze a rejtett átadás is lehet.

Egyrészt, ahogy korábban említettük, a hollandok esetében ez egy előre begyakorolt helyzetnek tűnik, szóval a társak tudták, hogy hova fog érkezni a labda. 

Másrészt ezért nagyon fontos az a gondolat, hogy „nem a labdás játékos szervezi a játékot, hanem a labda nélküli” (Ferenczi Attila). Ugyanis alapesetben a labdás játékosnak csak végre kell hajtania azt az átadást, amit a labda nélküli játékos kért tőle. Ha a labdás játékos így cselekszik, akkor az összműködési problémák a lehető legkisebbre szűkülnek.

És ha már idéztük a Barcelona legendáját, emlékezzünk meg egy nagy tapasztalatú magyar edző, Kalocsay Géza fontos mondásáról is:

„Nem az játszik, akinél a labda van, hanem az, akinél lesz!”

Kiemelt fotó: Eurosport