Micsoda nap és micsoda vívás: 52 év után olimpiai aranyérmes a magyar férfi párbajtőrcsapat!

Egész nap benne volt a levegőben. A csodálatos párizsi Grand Palais-tól egészen Budapestig lehetett érezni az őserőt, az elszánást és a bizonyosságot, hogy ezeket a fiúkat nem lehet még egyszer legyőzni ezen az olimpián. Azok után, hogy az első kiemelt, világbajnoki címvédő Koch Máté már az első, a második helyen rangsorolt, 2019-ben világbajnok, Tokióban ezüstérmes Siklósi Gergely pedig a második asszója után búcsúzni kényszerült az egyéni küzdelmektől; míg az egész nap fantasztikusan vívó Andrásfi Tibor aranytussal maradt alul a végső győztes Kano Koki elleni elődöntőben, aztán a bronzasszóban is, az egyiptomi Mohamed El-Sayeddel szemben.

A tavaly Krakkóban Európa-bajnoki címet szerző csapatunk márpedig győzelemre született, és egyértelműen éremért érkezett a francia fővárosba is. Két egyéni világbajnokkal, a bázeli kontinensbajnokságon bronzérmes, világkupa-győztes és immár olimpiai negyedik helyezett Andrásfival, és a hozzájuk hasonlóan zseniális képességekkel megáldott, kétszeres magyar bajnok Nagy Dáviddal.

A sors mérhetetlen igazságtalansága lett volna, ha nem állhatnak fel az ötkarikás dobogóra, ők azonban semmit sem bíztak a véletlenre, a puszta szerencsére, vagy a riválisok gyengeségeire: ők nyerni akartak, és rendíthetetlen magabiztossággal vívták végig a napot. A negyeddöntőben Kazahsztánnak szemernyi esélye sem volt a magyarok ellen (45:30), de ami egészen döbbenetes, hogy az első helyen kiemelt, Athénban, Pekingben és Rióban (Londonban ezt a számot nem rendezték meg) is ötkarikás bajnok Franciaországnak sem a legjobb négy között. Siklósiék valósággal hengereltek, az egész csapat ihletett formában vívott, a hazai közönség a párharc derekán már a francia találatoknál is csak félszegen és puszta formaságból tapsikolt, a Grand Palais hetedik napja önkívületi állapotban őrjöngő publikuma minden magyar tus után egyre halkabb és halkabb lett. A franciáknak lövése sem volt, mit is kezdhetnének velünk, végső elkeseredettségükben magát a tokiói aranyérmes Romain Cannone-t cserélték le, persze hiába, az ilyen űrvívás ellen még nem született recept; a vége megint 45:30, úgy, hogy az utolsó asszóban az egyéniben ezüstérmes Yannick Borel még kozmetikázta egy picit az eredményt.

A fináléban a címvédő Japán már jóval keményebb dió volt, soraiban az egyéni bajnok Kanóval, a mieink azonban rendkívül fegyelmezetten kezdték a döntőt. Siklósi és Koch is megnyerte az első asszóját, és még azután is mi vezettünk, hogy Andrásfi 4:2-re elveszítette a magáét. Dancsházy-Nagy Tamás vezetőedző ekkor úgy döntött, eljött az egész nap tűkön ülő Nagy Dávid ideje. A Vasas kiválósága rögtön Kanóval kezdett, és bátor, de taktikus vívással 2:2-vel zárta első párizsi asszóját. Az utolsó körnek háromtusos előnnyel vágtak neki a magyarok. Koch nem igazán találta a ritmust Jamada Maszaru ellen, de így is előnnyel adta át a stafétát Nagynak, aki megduplázta a magyar fórt (20:18). Az utolsó csörtét természetesen Siklósi és Kano vívta. A japán kezdett jobban és kiegyenlített, de Siklósi visszaállította a kéttusos különbséget. Kano azonban nem adta fel, ment előre kötélidegekkel, és hét másodperccel a vége előtt másodszor is egalizált. Jöhetett megint az idegek harca, az egy perces ráadás, a mindent eldöntő aranytus. De nem volt, nem lehetett kérdés, ez a magyarok napja volt! 14 végtelennek tűnő másodperc után Siklósi talált, Magyarország nyerte az olimpiát!

Tokió (1964), Mexikóváros (1968) és München (1972) után negyedszer győzött a magyar férfi párbajtőrcsapat; Siklósi Gergely, Koch Máté, Andrásfi Tibor és Nagy Dávid a legendás elődökhöz méltó, káprázatos vívással jutott fel a csúcsra, és írta tovább a magyar (párbajtőr)vívás dicsőséges történetét.

A magyar csapat a fegyvernem összes erényét megcsillogtatta, fineszes és szemfüles tusok, virtuóz, látványos megoldások és precízen előkészített szúrások váltották egymást a repertoárban, miközben mindvégig megingathatatlanul álltak a páston. Állhatatosan, tökéletes taktikai éberséggel és példás időmenedzsmenttel. Ez a négy fiatal srác a legrutinosabb vívókat megszégyenítő profizmussal abszolválta a napot, ami felettébb ígéretes jövővel kecsegtet számukra.

Siklósi 26 éves, Nagy 25, Koch és Andrásfi 24. Ez párbajtőrvívásban éppen csak tinédzserkor, de ők már most világklasszisok és olimpiai bajnokok! A tegnapi díszelőadásuk örökre felejthetetlen, és olyan magaslatra emelte őket, ahonnan egyszerűen nincs feljebb. A csúcson maradni azonban sokkal nehezebb, mint odaérni – de elnézve ezt a négy rendkívül intelligens, céltudatos, csupaszív és erőtől duzzadó fiatalembert, náluk több esélye erre aligha volna bárkinek.

Kiemelt kép: Team Hungary Facebook