Miért járnak újabban rossz idők a vb-címvédőkre?

Miért járnak újabban rossz idők a vb-címvédőkre?

2022. nov. 22.

Az ezredforduló óta egyetlen alkalommal élte túl a labdarúgó-világbajnokságon a címvédő a csoportkört, de akkor sem jutott messzire. Más és más okokból repülhettek gyorsan haza, de van rá tippünk, a franciákkal mi lehetett a baj.

A címvédés a XX. század világbajnokságain sem volt gyakori jelenség, csupán két esetben sikerült: a két háború közötti olasz válogatottnak és a Pelé fémjelezte Brazíliának. Utóbbi 1962-es chilei diadala óta pedig senkinek, azóta pedig immár hatvan eltelt.


Az előző század vége felé két dél-amerikai együttes legalább közel járt hozzá, a Diego Maradona-féle Argentína és a Ronaldo fémjelezte Brazília 1990-ben, illetve 1998-ban a döntőbe küzdötte magát, de gólra ott már egyikük erejéből sem futotta.


Aztán eljött az ezredforduló, és minden előjel nélkül valami gúzsba kötötte az előző torna aranyérmeseinek lábát.


A 2002-es távol-keleti vb nyitányára Zinedine Zidane sérülése ellenére kifejezetten heppi hangulatban érkezett a francia válogatott, amely két évvel korábban az Eb-t is megnyerte. A csoportkör rajtján, a Szenegál elleni szöuli meccs előtt már-már provokatív jókedv uralkodott el a játékosok között a játékos-kijáróban, meg sem fordult senki fejében, hogy ebből baj lesz. Sőt a címvédők között minden idők legrosszabb szereplése várt rájuk.


Franciaország, amelynek csatársorát ekkoriban Thierry Henry, David Trezeguet és Sylvain Wiltord alkotta, szerzett gól nélkül repülhetett haza. Pedig a dánok ellen, a csoportkör zárásán még Zidane-t is bevetették.



Négy évvel később éppen Henry lett viszont az akkori címvédő Brazília veszte, de már a negyeddöntőben.


Az elmúlt húsz esztendőben ez volt az egyetlen példa rá, hogy az előző aranyérmes legalább a csoportmeccseket túlélte, más kérdés, hogy a fénykorát élő Ronaldinhót és Kakát, továbbá Ronaldót és Roberto Carlost felvonultató brazilok sem a nyolc közé kerülést célozták meg.


Nagyon nem… Hibátlan mérleggel, a gólokat lazán lövöldözve jutottak el a frankfurti csatáig.



2010-re a 2006-os győztes Olaszország árnyéka lett már önmagának, nem lehetett a favoritok között emlegetni, de hogy az utolsó helyen zárjon a csoportban, Paraguay, Szlovákia és Új-Zéland mögött… Miután a szokásos ikszekkel araszoltak előre az olaszok az 1982-es mintát is követve, szembejöttek a szlovákok és megoldották a további vb-programot (3–2).



2014-ben a spanyolokat mindjárt kezdésként demoralizálták a hollandok (5–1), akik vissza akartak vágni a 2010-es döntőért. Az előző éveket magabiztosan uraló, vb- és kétszeres Eb-címvédő spanyolok sorsa már a második meccsen, Chile ellen eldőlt, a 2–0-ás vereséggel matematikailag is kiestek.



Talán az előzőeknél is nagyobb drámát jelentett Németország számára 2018-ban az oroszországi vb. A Mexikó elleni rossz nyitányt a Svédország elleni győzelemmel sikerült helyrehozni (2–1), minden jel arra mutatott, hogy újfent rendkívüli mentális erő rejtőzik a Nationalelfben. Jérome Boateng kiállítása után emberhátrányba kerülve is a kapujuk elé szögezték a svédeket, Toni Kroos a 95. percben lőtt emlékezetes győztes gólt.



Annál váratlanabb lett aztán, ami mindezek után Kazanyban Dél-Kora ellen történt.



A jelenlegi francia válogatott nemcsak a nagy elődök, köztük a 2002-es Zidane-féle válogatott sorsából tanulhat, hanem a sajátjából is, hiszen az előző Európa-bajnokságon, a svájciak elleni nyolcaddöntőben újfent a túlzott önbizalom lett a veszte, 3–1-es vezetésről...



Kiemelt fotó: Getty Images


Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.