Miért nem tudta feltörni a Debrecen a Fehérvár védelmét?

Tanácstalan Debrecen

A Fehérvár sikeres védekezésének egyik titka annak kompaktságában rejlett. Elképesztően közel húzták meg egymáshoz a védelmi vonalaikat, nagyjából 15 méter távolságra lehetett egymástól a legelső és a legutolsó mezőnyjátékosuk. Az 5-3-2-es védekező formációt meglehetősen szabadon értelmezték, a két támadó és a három középpályás rengeteg helycserét hajtott végre. Ha kellett a hatos pozíciót elfoglaló Csongvai Áron lépett a legmagasabbra, máskor kihúzódott teljesen a szélre, annak függvényében, hol próbált meg előre jutni a Debrecen. De összességében a fehérvári játékosok a centrumba pozícionálták magukat, közel egymáshoz, ezáltal áthatolhatatlan blokkot képezve.

A DVSC elősegítette a fehérvári tömörülést azáltal, hogy még több játékost rendelt Szrdjan Blagojevics a pálya közepére. A két szélső védő, Baranyai Nimród és Ferenczi János pozíciójukat elhagyva rendszerint a centrum irányába helyezkedtek, így tovább fokozták az amúgy is hatalmas népsűrűséget.

Természetesen ez nem volt alaptalan, ugyanis a Debrecennél bevett szokás, hogy a szélre vagy a félterületbe kimozog a csapat legkreatívabb tagja, Dzsudzsák Balázs, hogy onnan szervezze a játékot. De ezúttal nem volt túl hasznos a veterán játékos, mivel megállás nélkül támadta valamelyik székesfehérvári. A másik célja ezeknek a mozgásoknak, hogy a szélsőket izolált, egy az egy elleni szituációkba hozzák, azonban most rendkívül nehézkesen jutott el hozzájuk a labda.

Ez amiatt történt, mert a Fehérvár hátsó ötöse kifejezetten szélesen helyezkedett, ezáltal gyorsan ki tudtak zárni a szélekre, emiatt sokszor nem volt előnyös Brandon Dominguest vagy Szécsi Márkot megjátszani. Amennyiben ez mégis megtörtént, meglehetősen eredménytelenek voltak a debreceniek. Szécsi és Domingues a Sofascore mérései szerint egy-egy cselkísérletet mutatott be, ami sikertelennek bizonyult, ellenben a csereként pályára lépett Kocsis Dominik négyszer cselezett, háromszor sikerrel. De összességében ezek rendkívül alacsony számok. Jóval több cselezési kísérletre lett volna szükség a széleken, miután a pálya közepe jószerivel átjárhatatlannak bizonyult.

Néhány működőképes ötlet

 Jóval kedvezőbb helyzetet teremtett a Debrecen számára a Fehérvár, amikor magasabban húzta meg védelmi vonalát. A Blagojevics által gondosan megtervezett labdakihozataloknak is az egyik fő célja, hogy kicsalogassák az ellenfelet, majd átrohanjanak rajta. Ebből kifolyólag előszeretettel alkalmazzák a védelem mögé belőtt labdákat.

A 15. percben magasan próbált labdát szerezni a hazai gárda. Ezt kihasználva Ferenczi löbbölte be a játékszert a védelem mögé, amivel Bárány Donát ki is tudott volna lépni, ha Spandler Csaba nem viszi földre.

Szintén egy védelem mögé belőtt labdával sikerült a támadóharmadba, sőt a 16-oson belülre kerülni. A fenti szituáció jól modellezi, hogy milyen az, amikor nem sikerül nyomást gyakorolni Dzsudzsákra. Átvétel nélkül, kapásból rúgta át tökéletesen a hazai bekkeket, csak Dominguesen múlt, hogy nem hozott ki többet az ígéretes szituációból.

Bese Barnabás az ötös láncot elhagyva kilépett Ferenczire, emiatt Szerafimovnak is tolódnia kellett Domingues felé, aminek következményeként Sztefan Loncsar be tudott lépni az üres területbe, Ferenczi pedig remekül szolgálta ki. Ezekben a szituációkban volt ráció, más kérdés, hogy a vezetést követően még inkább ügyelt arra a Fehérvár, hogy ne boruljon fel a védelmi rend.

Kontrázó Fehérvár

Már a tizenegyest megelőző akciót követően is sebezhetőnek mutatkozott a Debrecen védelme a gyors ellentámadásoknál. A 18. percben is csak amiatt sikerült elkerülni egy komolyabb fehérvári helyzetet, mert Dusan Lagator meglehetősen kíméletlenül szabálytalankodott Nicolás Stefanellivel. A montenegrói bekk magasan fellépett, ezzel jelentős tér nyílt mögötte, ahova Katona Mátyás meg is indult és vélhetően Stefanelli képes is lett volna a légüres térbe eljuttatni a labdát, de Lagator ezt egy szabálytalanság révén meggátolta.

A tizenegyes előzményeként ismét Lagatoron és Stefanellin volt a fókusz. Lagatort ismét sikerült kimozgatni pozíciójából, Schön Szabolcs indult be, aki magára vonta Hamzat Ojediran és Baranyi figyelmét is. Utóbbi középre tolódása pedig azt eredményezte, hogy a hosszú oldalon Katona teljesen szabadon érkezhetett és egy cselt követően harcolhatta ki a mérkőzést eldöntő büntetőt.

Sem a siker receptje, sem a problémák forrása nem újkeletű. A Fehérvár miután – valamikor a tavalyi szezonban – elveszítette nagycsapati státuszát, kénye kedve szerint alkalmazhatta reaktív játékstílusát, méghozzá egyre hatékonyabban és sokrétűbben. A Debrecen sem a tavaszi fordulókban kezdte meg a mélyen betömörülő ellenfelekkel szemben a kínkeserves mérkőzések sorát. Az ilyen stílusban futballozó csapatok elleni játék régóta probléma a DVSC számára.