Miért szurkolnak Norvégiában egy angol ötödosztályú klubnak?

A norvég városba, Alesundba évente sok ezer turista látogat, hogy gyönyörködjön a színes házak és a kikötőváros szépségében, hogy közelről élje át azt az élményt, ahogyan az utcák kezet fognak a tengerrel. Az alig több mint 45 000 lakosú városban van egy hely, ami kiemelt jelentőségű a futballrajongók számára: a Brooklyn Bar. Ez a New York-i hangulatú pub a törzshelye annak a helyi szurkolói klubnak, amely az angol National League-ben szereplő Kidderminster Harriers fanatikusait gyűjti össze hétről-hétre.

Ahogy azt a Kidderminster Harriers honlapján szerepel, a klub az egyik legpatinásabb és legelismertebb szereplő a National League (az angol labdarúgó-bajnokságok ötödik és hatodik osztályát tömörítő szervezet) világában. A csapat büszke a múltjára, a Harriers név tisztelgést jelent a korai időszak előtt, amikor a klub kötelékébe atlétikát és rögbit űző sportemberek tartoztak. De hogyan lesz Alesundban szurkolói klubja egy olyan angol csapatnak, amely a norvég várostól több mint 1200 kilométerre létezik?

„Vicces dolognak indult, amikor az egykori öregfiúkcsapatunknak szüksége volt egy olyan angol klubra, amelynek Skandináviában még nincs szurkolói klubja. A cél az volt, hogy részt vegyünk a Szurkolói Kupán”

– mesélte Lars Andreas Vegsund, a The Harriers of Norway egyik alapítója a These Football Timesnak.

Tekintettel az angol labdarúgás norvégiai népszerűségére, a Szurkolói Kupa fontos esemény a naptárban. A brit labdarúgás szurkolói szövetsége által szervezett tornát minden évben Oslóban rendezik, és az angol futballklubok különböző szurkolói csoportjai vesznek részt rajta. Több száz csapat, több ezer játékos játszik a trófeáért.

„Elkezdtük végignézni a különböző ligákat a telefonunkon, és kerestünk egy olyan csapatot, amelyik kiemelkedik a mezőnyből. A haverom egyszer csak azt kiáltotta, hogy »Kidderminster«, én erre azt feleltem, hogy »Harriers«. Ennyi volt. Az évek során különböző Football Manager játékokban játszottam a Harriersszel, így egyszerűen tökéletesnek tűnt a választás”

– fogalmazott a választás okairól Lars Andreas Vegsund.

Gyors ötlet, nagy növekedés, nagy ambíció

A könnyen, gyorsan jött ötlet hamar követőkre talált. A kétfős létszám hamar több tucatra nőtt, jelenleg pedig majd 200 taggal büszkélkedhet a The Harriers of Norway. A Norvégia minden részéről, a szurkolói csoporthoz csatlakozók döntése, hogy egy olyan klubot támogatnak, amely 2005 óta nem lépett feljebb a National League-nél, lázadást és makacsságot is jelent.

„Tiltakozássá vált a globális futball ellen. Élvezzük, hogy visszatérhetünk az angol futball gyökereihez, és kapcsolatba kerülhetünk a valódi angol futballszurkolókkal. Ez egy olyan, remek élmény, ami minden várakozásunkat felülmúlta”

– fejtette ki Vegsund.

Mivel a norvég szurkolók számára szűkösek a lehetőségek arra, hogy élőben nézhessék kedvenceik mérkőzéseit, ezért elsősorban a BBC rádióműsoraira hagyatkoznak. Hogy a lehető legteljesebb legyen az élmény, a mérkőzések YouTube-ra feltöltött összefoglalóit kivetítik egy régi gyár alagsori falára. A helyiségben ráadásul helyet kap a Kidderminster Harriers otthonának, az Aggborough Stadiumnak az élethű másolata. Ezt a klub színeiben pompázó lelátót, Alesund Aggborough-nak nevezték el. A helyiségben mindenhol Harriers-emléktárgyak találhatók, és a lelátójuk szinte teljesen megegyezik a több mint 1200 kilométerre, Angliában található klub lelátójával – azzal a kivétellel, hogy Norvégiában lévő lelátótól karnyújtásnyira van egy minden igényt kielégítő bár. A The Harriers of Norway tagjai a piros korlátnak dőlnek, söröznek, replika pólóikban, és egy óriási kivetítőn nézik a mérkőzések összefoglalóit. Persze, ez nem ugyanaz az élmény, mintha a tagok testközelből szívnák magukba a lüktető angol futballkultúrát.

Fotó: These Football Times

„Eddig négyszer voltunk Kidderminsterben, és ha nem lett volna koronavírus-járvány, lett volna több túra is”

– mondta Vegsund.

Kérdezz-felelek

A Kidderminster rendkívül vendégszerető klub. A csapat jelenlegi vezetőedzője, Russell Penn még arra is szakított időt, hogy a Harriers norvég szurkolóival a saját konyhájában egy online kérdezz-felelek beszélgetést tartson. Amikor a norvég szurkolók 2022-ben Angliában jártak, meghívták őket egy edzésre, és Shane Byrne csapatkapitány egy, az egész csapat által aláírt mezzel ajándékozta meg őket. Amikor pedig II. Erzsébet királynő halála miatt elhalasztották a Kidderminster mérkőzését, a helyi drukkerek elvitték norvég barátaikat egy krikettmeccsre.

„Ez a klub és a drukkerei megmutatták nekünk a valódi szurkolást, és visszahozták számunkra a gyermekkori érzéseket, amikor a hazai csapatunknak szurkoltunk”

– tette hozzá Vegsund.

Talán egy nap mind a norvég, mind az angol szurkolók átélik azt, hogy szeretett klubjuk visszatér a Football League-be (ide tartozik a Premier League, a másod-, a harmad-, valamint a negyedosztály) felidézve a 2000-es évek elejének sikereit, amikor Lionel Newton kiskereskedelmi mágnás zsebébe nyúlva először segítette a Kidderminstert a National League-ből a Football League-be. És talán egy nap a korábbi, három dán játékoson kívül lesz egyszer norvég labdarúgója is a Harriersnek.

„Azzal, ha egy norvég szerepelne a Harriersnél, egy álom válna valóra”

– beszélt vágyakozva Vegsund.

A vágyakat és álmokat rideg valóság kíséri. A Kidderminster Harriers jelenleg a National League utolsó helyén áll. De ez nem akadályozza meg a norvég drukkereket abban, hogy minden hétvégén megtöltsék az általuk létrehozott Alesund Aggborough lelátóit, vagy hogy ha lehetőségük adódik, átrepüljenek az Északi-tengeren.

Kiemelt fotó: The Guardian