Miért volt jobb a Paks labdával és labda nélkül is a Ferencvárosnál?
Az OTP Bank Ligában az ősz rangadóján 3–2-es győzelmet aratott a Paksi FC a Ferencváros ellen. A mérkőzést a paksiak az első, míg a fővárosiak a második helyről várták, a találkozót tétje így tehát nem volt kisebb számukra, mint hogy eldöntsék, ki fog a bajnoki tabella élén telelni.
Az összecsapás a Paks letámadásával indult. A mérkőzés legelejétől kezdve próbált magasan labdát szerezni, hogy minél gyorsabban tudjon helyzeteket kialakítani. De nem csak a támadás, hanem a védekezés szempontjából is fontos elem volt az intenzív presszing, mivel az FTC nem tudta kihozni a labdákat, így esélytelen volt, hogy veszélyt jelentsen Szappanos Péter kapujára.
A fenti ábrán is kivehető, hogy a Paks már a ferencvárosi térfél közepén megpróbált labdát szerezni. Ennek érdekében Bognár György a szélsővédőit rendszeresen feltolta, jelen esetben Kovács Krisztián támadta Eldar Civicet, aki túlságosan sok segítséget nem kapott a támadásépítésben. Látható, hogy a bosnyák bekkhez közel többnyire hazai játékosok helyezkednek, akik így meglehetősen jól elzárták az előre vezető utakat. Ennek következményeként Civic megpróbált oldalirányba passzolni.
A szélső terület kiürült miután Kovács fellépett, de a helyére azonnal kizárt Szélpál Norbert, emiatt Marquinhos azonnal nyomás alá került, amint labdához ért. A labdavesztés pedig borítékolható volt a paksi létszámfölény következtében.
A vezető találatot megelőző szöglet előtt is hasonlóan agresszív paksi letámadás történt. Egy hazai bedobást követően alakult ki az alábbi jelenet. Kiemelendő, hogy Kinyik Ákos milyen agresszíven követte Alekszandar Pesicset, de ennél még fontosabb, hogy Mohamed Abu Fani körül négy zöldmezes volt, csapattárs egy sem, ezáltal nem is volt esélye saját társhoz juttatni a labdát.
A Paks nem csak a labda elleni játékával adta fel Dejan Sztankovics legénységének a leckét, hanem a labdás játékával is. Voltak ugyan olyan periódusai a mérkőzésnek, amikor a tolnai együttes beszorult, ezt maga Bognár György is elismerte, de a hazaiak labdával is magas szinten teljesítettek.
A mérkőzésen több ízben is megesett, hogy a Paks hosszú labdabirtoklási fázisokat produkált, ahol a labdát szinte végig laposan a földön tartva járatta. Ez alapvetően nagy dolog Magyarország legerősebb klubcsapatával szemben. Ráadásul rendkívül változatos játékelemek voltak megfigyelhetők. Többek között a három belső középpályás (Papp Kristóf, Mezei Szabolcs, Horváth Kevin) pozíciója. Gyakran egymáshoz nagyon közel helyezkedtek, így kis játékokat tudtak kialakítani, amelyek kedveztek számukra, ugyanis főleg Mezei és Horváth olyan technikai tudással rendelkeznek, amely akár a Ferencvárossal szemben is kamatoztatható.
Szabó Bálint kényszerűségből történő beállítása is extra lökést adott a csapatnak. Nagy szükség volt az agilitására, cselezőkészségére, mint az egész ligában 90 percre vetítve az egyik legtöbb cselkísérletet bemutató játékosra. Nagyon jó játékkapcsolatot alakított ki Könyves Norberttel, akihez rendszerint nagyon közel helyezkedett, ezáltal lehetőséget teremtve a váltásokra, kényszerítőkre. Emellett Szabó rendszeresen visszamozgott és olyan területeken vette fel a labdát, ahol zavartalanul szervezhetett. Ez szintén egy olyan eleme volt a találkozónak, ami biztosította, hogy a Paks labdát tudjon birtokolni. A Flashscore adatai szerint 50-50 százalék volt a labdabirtoklás megoszlása.
A Paks legnagyobb előnye az intenzív letámadásában rejlett, nem is mindig a jó pozíción múlt az akció sikeressége, hanem azon, hogy a hazaiak labdaszerzésnél létszámfölényben voltak azon az adott kis területen, ahol végbement az esemény, így ki tudták játszani a ferencvárosi visszatámadást. Ez természetesen azon is múlt, hogy a bajnokcsapat már a labdás fázisokban is hibákat követett el a területek feltöltésénél. A játékosok túlságosan távol helyezkedtek egymástól. Sztankovics a Paks ellen ismételten elővette az egy hatosos játékot, amelyben most Muhamed Besicre esett a választás, míg a jobb oldali nyolcas Amer Gojak, a bal oldali pedig Abu Fani volt. A nyolcasokat általában magasra tolta a szerb edző, emiatt azonban nem tudták segíteni a labdakihozatalokat.
A kiragadott mérkőzésképen is látható, hogy Besic elvész a hazaiak gyűrűjében, ezáltal nem tudja segíteni a labdakihozatalt, nincs visszalépő társ, emiatt túlságosan merev a csapatszerkezet, a Paksnak könnyű dolga van a letámadásnál. Az oldalirányú passzolgatáson túl más alternatívája ebben a struktúrában nem volt a Fradinak.
A Ferencvárossal kapcsolatosan túlzás nélkül kijelenthető, hogy a támadójátéka kidolgozatlan. Ezt annak ellenére lehet mondani, hogy még a Konferencia-ligában is minden meccsen láthattunk a zöld-fehérektől egy-két nagyon formás labdakihozatalt. Ennek ellenére Sztankovics csapata alapvetően szenved a magas letámadás és a mély blokk ellenében is. Ettől függetlenül a Fradi az alapozó mutatók tekintetében továbbra is a bajnokság legjobb csapata, de ez nem változtat a tényen, hogy játéka egyáltalán nem nézőcsalogató, illetve ilyen minőségbéli és financiális fölénnyel toronymagasan kellene vezetnie a bajnokságot. Ehhez képest a 3–2-es vereséget követően négy pontos hátránnyal áll a második helyen, ezáltal esély kínálkozik arra is, hogy a szokásosnál tovább legyen nyitva a bajnoki cím sorsának kérdése.
Kiemelt kép: Paksi FC
Szerző
