Miként és miért alakult át a Real Madrid átigazolási politikája az elmúlt bő 20 évben?

Miként és miért alakult át a Real Madrid átigazolási politikája az elmúlt bő 20 évben?

2023. aug. 2.

A 2000-es évek elején sorra szerződtette a Real Madrid az éppen pályafutása csúcsán lévő világsztár labdarúgókat. Ezzel szemben az elmúlt bő néhány évben az a tendencia kezd kirajzolódni, hogy tinédzser vagy a húszas évei elején járó ígéretes futballistákat igazolnak, akik később a „blancóknál” válnak a posztjuk egyik legjobb játékosává a világon. Ennek az átalakulásnak az okait boncolgatjuk írásunkban.


2000 júliusában Florentino Pérez lett az akkor a Bajnokok Ligáját megnyerő Real Madrid elnöke, ami óriási változásokat eredményezett a klubnál, beleértve az átigazolási politikát is. Ahogy a kandidálásakor ígérte, a legnagyobb sztárokat próbálta meg a madridi klubhoz csábítani. Nyolc napot kellett várni csupán az első igazán ütős transzferre, amely a történelem addigi legdrágább igazolása volt, ráadásul éppen az ősi rivális Barcelonától igazolták át Luís Figót. A BL-ben nem jött össze a címvédés, az elődöntőt elveszítették a Bayern Münchennel szemben, de a bajnoki cím összejött. 2001 nyarán a 29 éves Zinédine Zidane-t szerezték meg szintén rekordnak számító 77,5 millió euróért, tehát tovább épült a Pérez által megálmodott galaktikus csapat. 2002-ben ráadásul éppen a francia fantasztikus kapáslövésből szerzett góljával nyerték meg a Bajnokok Ligáját. 2002 nyarán a brazilok világbajnoki győzelme után szerezték meg Ronaldót, majd 2003-ban David Beckhamet, sőt később Michael Owen és Robinho is érkezett, de a BL-cím ebben az időszakban nem jött össze, tehát a várt szakmai siker elmaradt.


Évről-évre egyre hamarabb estek ki a BL-ből, a bajnokságot pedig 2004 és 2006 között egyszer nyerték meg.


A klub egyébként is kiváló marketingértéke még tovább növekedett 2000 és 2006 között, amikor Pérez az első időszakát töltötte a Real elnökeként. Futballszakmai szempontból nem vezetett eredményre az a filozófia, hogy a pályájuk csúcsán, vagy mint kiderült, több esetben már azon túl lévő szupersztárokat vásároltak, akik ráadásul szinte mindannyian támadó szellemű játékosok, ezért a védelembe már csak alacsonyabb bérigényű és kvalitású futballisták jutottak.


auto(Forrás: youtube.com



Pérez felfogására vevők voltak a szurkolók

2006 nyarán három sikertelen idény után Ramón Calderón lett az elnök, aki rögtön Predrag Mijatovicsot nevezte ki sportigazgatónak. Azonnal látszódott az irányváltás az átigazolási politikában, sokkal több jó minőségű védőt igazoltak, és nem szupersztárokat hoztak a csapathoz, hanem vagy a pályájuk elején lévő tehetséget, vagy pedig máshol már bizonyított, de nem a világ legjobbjai közé tartozó labdarúgókat. Calderón két és fél éves regnálása alatt a Bajnokok Ligájában mindannyiszor elvéreztek a nyolcaddöntőben, de a három bajnoki idényből kettőt megnyertek, miközben ez idő alatt három vezetőedzője is volt a csapatnak.


Hiába költöttek el 293 millió eurót a három idényben, a szurkolók igen gyakran és felháborodottan kérték számon, hogy a megválasztásakori ígéretei ellenére sem Kakát, sem pedig Cesc Fabregast nem sikerült a klubhoz hoznia.


Klaas-Jan Hunterlaar leigazolásakor is azt skandálták, hogy hol van Cristiano Ronaldo, nem pedig az újabb holland játékos érkezésének örültek, emellett pedig az elnök a klubon belüli konfliktusokat sem tudta megfelelően kezelni, sok lett az ellensége. Calderón lemondása után, egy féléves átmeneti időszakot követően 2009 nyarán visszatért az elnöki székbe Florentino Pérez és bármilyen döbbenetes, azóta is őrzi pozícióját.


Abban az időszakban, amikor a nagy sztárok érkezését követelték a szurkolók, logikus lépés volt Pérez ismételt megválasztása, mert neki a korábbi időszaka éppen erről szólt, az más kérdés, hogy 2003 után már nem jöttek az eredmények. Rögtön szerződtetett két aranylabdás játékost, a 27 éves Kakát és a 24 esztendős Cristiano Ronaldót, és mellettük még Karim Benzemát és Xabi Alonsót is megszerezte 30 millió euró feletti összegét. A holland játékosok zömét eladták, de így is 170 millió eurós pénzügyi veszteséggel zárták a nyári átigazolási időszakot. A nagy rivális Barcelona Josep Guardiola irányításával és a Lionel Messi, Andrés Iniesta, Xavi hármas vezetésével az aranykorát élte, így különösen nehéz helyzetben volt a Real Madrid, főként, hogy 2010-ben is kiesett a 16 között a BL-ben. A bajnoki címről ismét lecsúsztak Sergio Ramosék, noha 97 pontot gyűjtöttek, amivel korábban egyetlen csapat sem szorult egyik topligában sem a második helyre. A következő két idényben is folytatódott az elképesztő pénzköltés, és sorra hozták a sztárokat: Mesut Özil, Ángel Di María, Luka Modric és a 101 millió euróért szerződtetett Gareth Bale. Az előrelépés minden szempontból látszódott ezekben az években, össze sem lehetett hasonlítani a 2005 környéki időszakkal. Cristiano Ronaldo egy évtizeden át volt stabilan a világ két legjobb futballistájának az egyike, és Kaká ugyan nem vált be, de a portugál teljesítménye gyakran ezt is feledtette. 2012-ben 100 pontos idényt produkáltak, és visszahódították a Barcelonától a La Liga aranyérmét. A BL-ben háromszor egymás után játszottak elődöntőt, mielőtt 2014-ben megnyerték volna a trófeát, tehát nagyon szépen építkezett a klub, ugyanakkor rendre hatalmas pénzügyi mínuszban zárta az átigazolási időszakokat.


auto(Forrás: tribuna.com)



Neymar Párizsba igazolása a Real szempontjából is jelentős fordulópont volt

2014-ben a Carlo Ancelotti irányításával megnyert BL-cím után szerződtettek két, a világbajnokságon is tündöklő klasszist James Rodríguez és Toni Kroos személyében, de az árukat fedezte Ángel Di María és Álvaro Morata eladása. Pérez tehát teljesen más irányba indult el José Angel Sánchez sportigazgatóval együttműködve a 2014-es BL-győzelem után, mint a 2002-es európai kupagyőzelem után. Vélhetően tanult az akkori helyzetből, amikor folyamatosan igazolta a sztárokat, és egyre inkább visszaesett a csapat teljesítménye. Emellett spanyol lapértesülések szerint Pérez meghökkent, amikor 2017-ben a Paris Saint-Germain 222 millió euróért átigazolta Neymart a Barcelonától, és ekkor fogalmazódott meg benne végérvényesen, hogy ő ebben az árversenyben nem kíván részt venni. 2017-ben elmondhatta, hogy az elmúlt négy idényből háromszor a Real Madrid nyerte meg a BL-t, ezt a teljesítményt megközelíteni sem tudták ebben az időszakban a riválisok, és a spanyol bajnokságnak is címvédőként vágott neki a csapat Zinédine Zidane vezetésével. Mivel a futballba beléptek az olajkitermelő közel-keleti országok és a sejkjeik, az átigazolási díjak terén olyan összegek kezdtek mozogni, hogy Pérez nem kívánt harcolni velük. Ezért más stratégiát kezdett alkalmazni az átigazolásokban. Juni Calafatot szerződtették dél-amerikai játékmegfigyelőnek, mert úgy gondolták a múltbeli példák alapján, hogy leginkább ott lehet igazi „gyöngyszemeket” találni. 2017-től Calafat a játékosmegfigyelők vezetője lett, és a következőkben bemutatjuk, hogy milyen nagymértékben támaszkodik a klub a dél-amerikai tehetségekre.

Casemiro esetében jól működött az a taktika, hogy fiatalon, 21 éves korában megvette a klub, és utána felépítette kölcsönjáték segítségével is. Nyilvánvaló, hogy az ilyen projektigazolások közül nem mindenki válik be, de akinek sikerül beépülni az európai szinten is a legjobbak közé számító csapatba, az óriási értéket képvisel majd. Továbbá fontos tényező, hogy az első éveiben nem kell magas fizetést sem adni nekik, ha jól teljesítenek, bőven lehet emelni a béren, amellyel elégedettek lesznek a játékosok, és még hosszabb távra kötelezik el magukat a klubhoz. Az átigazolási díjuk pedig természetesen a töredéke annak, amennyi a csúcson lévő sztároknak vagy amennyi nekik lesz 26, 27 éves korukban.


Későbbi sztárok sorát igazolták tinédzserkorukban az utóbbi időben

Remek példa Vinícius Junior, akit 18 évesen, 45 millió euróért igazoltak a Flamengótól, Rodrygót szintén ebben a korban ugyanekkora összegét a Santostól, Federico Valverdét a Penaroltól 5 millió euróért vették meg csupán 18 esztendősen. Brahím Díaz ezen a nyáron épülhet be a Milannál kölcsönben töltött évek után a csapatba, érte 17 milliót fizettek 19 éves korában a Manchester Citynek. Eduardo Camavingát is csupán 31 millió euróért cserébe szerezték meg 19 esztendősen a Rennes-től, ebbe a felsorolásba tökéletesen illeszkedik a 18 éves Arda Güler, akit 20 millió euróért igazoltak egy hónnappal ezelőtt a Fenerbahcétól, generációs tehetségnek tűnt Törökországban, Madridban kiderül, hogy valóban annak tekinthető-e. A brazil Endrickre 16 éves korában lecsaptak, de két évvel később 2024-ben fog érkezni Spanyolországba, ez a transzfer 37,5 millió euróba került a Realnak. Természetesen elvétve lehet találni olyan futballistákat is, akikért prémiumkategóriás árat kellett már fizetniük fiatal koruk ellenére, mert nem tudták 2-3 évvel korábban szerződtetni, erre példa a mostani nyár sztárigazolása, a 20 éves Jude Bellingham (103 millió euró) vagy éppen az előző nyáron 80 millió euróért igazolt Aurélien Tchouaméni.




2020-ban 30 év feletti átlagéletkorú csapattal kellett dolgoznia Zidane-nak, mert a stadionrekonstrukciós munkák miatt sem szeretett volna költeni Pérez, ezért 2020-ban nem igazoltak játékost, és 2021-ben is csupán a már említett Camavinga megvásárlására költöttek.


A csapat ekkoriban azért is volt idős, mert az imént említett fiatalok még nem épültek be, új labdarúgókat nem igazoltak, és elsősorban a 2010-es évek első felében szerződtetett sztárok vitték a prímet. Ez szépen átalakult az elkövetkező években, és annyira sikeresen, hogy 2022-ben újra Bajnokok Ligája-diadalt ünnepelhettek. A stadion felújítása rövidesen véget ér, ami jelentősen növelni fogja a bevételt, az együttest pedig kiváló képességű fiatal játékosok alkotják. 2024 nyarán lehetséges, hogy átigazolási díj kifizetése nélkül szerezhetik meg Kylian Mbappét, ezzel pedig egy év késéssel ugyan, de még jobb játékossal pótolnák Karim Benzemát. A világ egyik legjobb labdarúgóját ingyen megszerezni nem akármilyen fogás lenne, hozzátéve, hogy a fizetése természetesen a legmagasabb lesz a klubnál, és egyfajta ötvözete lenne a galaktikus időszaknak és a okos igazolások jellemezte közelmúltbeli terminusnak azzal, hogy nem lenne vételára a franciának.


Kiemelt fotó: managingmadrid.com

Szerző

Szöllősi Péter

Szöllősi Péter

Szöllősi Péter

Hétéves koromtól minden napot a sport napilap olvasásával kezdtem. Ekkortól alakult ki bennem a sport szeretete. Az iskolában a testnevelés mellett a matematika volt a kedvenc tantárgyam, ezért ilyen irányban tanultam tovább. Az adatok megjelenése a futballban számomra örömteli. Ezek által sokkal jobban leírható, elmagyarázható egy-egy történés, mérkőzés vagy akár egy hosszan tartó sorozat, ebben igyekszem segíteni az olvasókat.