Milyen elvárásaink lehetnek a punditokkal szemben?

A vélemények ebben a témában nagyon megoszlók. Természetesen a szakértői működésnek is rengeteg fajtája létezik: megannyi sportműsor könnyebb hangnemet választ, itthon is találni viccekkel és beszólásokkal tarkított műsorfajtákat, melyek inkább szórakoztatni szeretnének, mintsem hasznos információval ellátni a közönségüket, de külföldön, például Spanyolországban működnek olyan egészen extrém adások is, mint az El Chiringuito de Jugones, ami egy szappanoperába integrálja ezeknek a kinevezett szakértőknek a szerepét.

Emellett persze vannak komolyabb hangvételű, edukációs szándékú programok is, ezeknek a kulturális központja egyértelműen Angliában, a Premier League-hez köthető műsorokban van.

Általában a szakértők háttere is legalább ennyire eltérő: láthatunk köztük volt játékosokat, kommentátorokat, médiaszemélyiségeket, futballelemzőket, adott esetben bloggereket, vagy akár olyan önjelölt bulvárszereplőket, akiknek legjobb esetben annyi a kötődésük a sporthoz, hogy van egy kedvenc csapatuk, vagy hetente végigkapcsolgatnak pár mérkőzésen.

Ha bárki megnéz két ilyen, a skála ellentétes pontján álló műsort, akkor meggyőződhet róla, hogy maximum annyi közös van bennük, hogy valamilyen mértékben az adott sportághoz kötődnek. Lehet átlagot vonni ezekből a műsorokból és a bennük szereplő szakértők teljesítményéből? Van egy konkrét irány, hogy ezeknek a műsoroknak hogyan, milyen kritériumok mentén, merre kellene haladniuk? Van tökéletes recept egy ilyen program elkészítéséhez?

Azt bizonyítandó, hogy ezek a kérdések mennyire megválaszolhatatlanok, nemrégiben történt egy véleményem szerint precedens értékű eset. A SkySports stúdiójában Roy Keane és Jamie Carragher között alakult ki heves vita arról, hogy Cristiano Ronaldónak adottságaihoz képest mekkora szerepe kell, hogy legyen a jelenlegi Manchester Unitedben. Az egyszerűség kedvéért dióhéjban: Keane a „a csatár attól jó, mert gólt lő” és egy „ekkora nevet soha nem hagyhat ki az edző a kezdőből” álláspontok mellett tette le a nagyesküt, míg Carragher valós érveket használva próbált ezek ellenkezőjéről beszélni. A vitába utólagosan beszállt Rio Ferdinand is, aki Carraghernek azt üzente, hogy „aki nem nyerte meg a Premier League-et, ne szóljon bele ennek megvitatásába sem.” Fontos megjegyezni, hogy ez a vita a foci egyik legpatinásabb és legfelvilágosultabb mainstream műsorában és közegében hangzott el.

Célom nem az, hogy önjelölt bíróként eldöntsem, kinek van igaza, de a téma szempontjából rendkívül érdekesnek tartom, hogy milyen elképesztő sajtóvisszhangot kapott ez az esemény, önmagában csak amiatt is, mert egy vitáról beszélünk. Úgy gondolom, hogy ez az ügy markánsan jelzi, hogy akár a műsorszolgáltatóknak, akár magának a médiának és a médiafogyasztóknak is fontosabb a vita ténye, mint a minősége, a punditok szerepe ezen oknál fogva csak a másodvonalba sorolódik.

Emellett viszont az is érzékelhető, hogy a szakmai alapokra és kézzelfogható érvekre épülő műsorok, felületek és termékek is egyre nagyobb teret nyernek maguknak a sportvilágban, kifejezetten igaz ez a focira.

A Carragher–Keane vita pedig tökéletesen rámutat erre a kétfajta minőség közötti törésvonalra és megoldhatatlan problémára”.

A vita azon szereplői, legyenek ezek épp a fogyasztók vagy a műsorszolgáltatók, akik az egyszerűbb hangvételű szakértői munka felé terelnék a műsorokat kénytelenek belátni, hogy az edukációs jellegű tartalmak iránt is egyre nagyobb az igény és egyre nagyobb üzletet rejtenek. Akik viszont kizárólag ilyen tematikájú műsorokat szeretnének látni a mainstream felületeken is, szembesülnek azzal, hogy az egyszerűbb érveknek és szakértői működésnek köszönhetően a szolgáltatók továbbra is rengeteg érdeklődőt képesek bevonzani.

A punditokról így könnyen lehet, hogy nem minden esetben az észérvek, hanem sokszor a népszerűségi vagy üzleti szempontok döntenek.

Előfordulhat, hogy pont azok a szereplők esnek ki emiatt ebből a körforgásból, akik nagyon, adott esetekben talán túlságosan is a tényszerűség eszközével szeretnének élni. Sokszorosan közvetve azonban mi, a nézők döntünk. Ezeknek a szakértőknek a szerepe, objektív minősége és a fogyasztók akaratai ugyanis kölcsönösen hathatnak egymásra, így fordulhat elő, hogy az említett skála két végpontján álló műsorok is rendkívül nézettek és népszerűek. A punditokkal kapcsolatos elvárásokat így végső soron és kismértékben ugyan, de mi alakítjuk és akár itthon, akár külföldön a jövőbeli létjogosultságukat is mi fogjuk befolyásolni.