Milyen eszközökkel tették biztonságosabbá a Formula–1-et? Körkép a glóriától kezdve a sisakokon át a kesztyűkig
Az autósport, köztük a Formula–1 a világ egyik legveszélyesebb sportja. A versenyzők hétvégéről hétvégére kockára teszik testi épségüket a győzelem megszerzése és a közönség szórakoztatása érdekében. A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) törekszik arra, hogy folyamatosan csökkentse a biztonsági kockázatokat, és a már jelenleg is meglévő előírások mellett újabb és újabb fejlesztésekkel segítik a pilótákat.
Sajnos a számos biztonsági újítás ellenére még mindig fájdalmasan gyakoriak a halálos balesetek a Formula-autózás világában, gondoljunk csak a tavaly tragikus körülmények között elhunyt 18 éves versenyző, Dilano van ’t Hoff esetére; a 2019-ben halálos balesetet szenvedő F2-es pilótára, Anthoine Hubert-re, vagy éppen a Formula–1 legutóbbi áldozatára, a 2015-ben 25 esztendősen elhunyt Jules Bianchira. Bármennyire is sokkolják ezek a balesetek az autósport világát, fontos, hogy az azokat követő vizsgálatokból sokat tanul a technikai újításokkal megbízott részleg, és ezáltal egyre biztonságosabbá válhat a sportág. Ebben a cikkben végignézzük, milyen biztonsági előírások, felszerelések és műszaki kialakítások teszik a modern F1-et sokkal kevésbé veszélyessé, mint amilyen az az előző évezredben volt.
A Formula–1 biztonsági körülményeinek fejlesztésében óriási szerepet játszott Charlie Whiting sportbíró. Ő 1988-tól az FIA technikai munkatársaként dolgozott, 1997-ben lett az F1-es sorozat állandó versenyigazgatója, és e mellett a sportág technikai bizottságát, illetve a versenypályák biztonságát felügyelő bizottságot vezette egészen 2019-ig, a haláláig. Már javában ő volt az igazgató, amikor 2003-ban bevezették az egyik legfontosabb biztonsági újítást, a HANS-t („Head and Neck Support”). Ez egy olyan eszköz, amely stabilan tartja a versenyzők fejét és nyakát, ez akadályozza meg például azt, hogy egy baleset során a pilóta beüsse a fejét a kormányba. Szintén a versenyzők nyakának biztonságát szavatolja az 1996-ban bevezetett, a pilótafülkéből szükség esetén könnyedén eltávolítható fejtámla, amelynek köszönhetően nem csapódik ki oldalra túlságosan a versenyzők feje egy-egy ütközés során, megelőzve ezáltal a súlyos nyaki sérüléseket.
Whiting közreműködésével magát az autók törzsét is stabilabbá és erősebbé tették, hogy az jobban védje a versenyzőket egy-egy becsapódás esetén.
Megerősítették a kasztnit olyan módon, hogy az a szemből és az oldalról érkező erőhatásokat is jobban bírja – noha ez sajnos még mindig igen jelentős gondot jelent a sportágban. Anthoine Hubert és Dilano van ’t Hoff is olyan balesetben veszítette életét, amely során egy másik autó nagy sebességgel találta oldalba az ő versenygépüket a pilótaüléshez közeli részen.
A pilótafülke oldalának magasítása, valamint az autóban lévő túlélő cella kialakítása is kifejezetten fontos újításnak bizonyult. A túlélő cella – ami a kasztni azon része, amelyben a pilóta vezetés közben ül – kézzel készül, sok vékony szénszálból áll, amely kétszer olyan erőssé teszi a cellát, mint az acél, viszont egyben sokkal könnyebbé is. Ezen kívül az autók törzsei úgy van kialakítva, hogy egy nagy erejű becsapódás során kettétörnek, ezáltal nem egy pontban összpontosul a becsapódás ereje, hanem azt némileg elnyeli az autó hátsó, leszakadó fele. Így például Romain Grosjean hatalmas bahreini balesete, illetve Mick Schumacher monacói ütközése először kifejezetten rémisztőnek tűnhetett a kettétört autó látványa miatt, pedig igazából „rendeltetésszerűen” végezte két darabban a Haas a becsapódások után.
Két további újítás is sok életet megmentett már az elmúlt évek során. Az egyik az autónak a pilótafülke mögötti, magasított hátsó része, amely szándékosan van úgy tervezve, hogy ha a versenygép esetleg fejre állna egy ütközés során (ezt angolul barrel rollnak nevezik), a többszáz kilós autó súlya ne a versenyző fejére nehezedjen.
A másik a 2018-ban bevezetett glória, ami az elmúlt évek egyik leglényegesebb és egyben leghatékonyabb újításának bizonyult. A biztonsági szerkezetet Jules Bianchi 2014-es Japán Nagydíjon elszenvedett balesetét követően fejlesztették ki. A francia versenyző egy biztonsági autós szakasz alatt hagyta el a vizes pályát, és épp az út szélén álló traktor alá csúszott, ami eltalálta Bianchi sisakját. A Marussia pilótája olyan súlyos fejsérüléseket szenvedett, hogy 2015-ben, nem egészen egy évvel az eset után elhunyt.
A glória egy, a pilótafülke felett elhelyezett védőszerkezet, egyfajta keret, amely titánból készül, és 12 tonnás erőhatásnak is képes ellenállni. Ez azt jelenti, hogy ha egy londoni kétemeletes buszt helyeznénk a pilóta feje felé a glóriára, még az sem volna képes összenyomni azt és kárt tenni a szerkezetben. Az FIA 40 valós esemény adatait felhasználva arra jutott, hogy a glória 17 százalékkal növeli a versenyzők túlélési esélyeit a régi, nyitott pilótafülkével szemben. A bevezetése óta számos esetben mentette már meg egy-egy versenyző életét, gondoljunk csak Charles Leclerc incidensére 2018-ban, Spában, valamint Lewis Hamilton és Max Verstappen összeakadására 2021-ben, Monzában.
Természetesen nem csak a járművek kialakítása védi a versenyzőket, az öltözékük is fontos szerepet játszik abban, hogy a lehető legbiztonságosabban autózzanak. A pilóták 1972 óta kötelesek tűzálló overallt hordani. A mai kezeslábasok egy Nomex nevű, laboratóriumban tesztelt anyagból készülnek, a 800 fokos hőmérsékletet is kibírják, valamint akár 20-30 másodpercig is sértetlenül maradnak tűz esetén. A belső hőmérsékletük – tehát amit a pilóták éreznek – 11 másodpercig is képes 41 fok alatt maradni égés során. A pilóták öltözékének többi része is tűzálló anyagból készül, az alsóneműjüktől kezdve az aláöltözetükön keresztül a sisak alá húzott maszkig, a balaklaváig. A tűzálló kesztyű például tíz másodpercig bírja a tűzben, így volt lehetséges, hogy Grosjean a 2020-as balesete során – amikor 28 másodpercet töltött az égő roncsban – nem szenvedett súlyosabb égési sérüléseket a testén, a keze azonban durván megégett a kezeslábas és a kesztyűk ellenállási idejének eltérése miatt.
Emellett 2018 óta a kesztyűk olyan biometrikus szenzorokkal vannak ellátva, amelyek folyamatosan mérik a pilóták pulzusát és véroxigén-szintjét a versenyek alatt.
Az autóversenyzők egyik legfontosabb kelléke a sisak. Érdekesség, hogy 1952 előtt egyáltalán nem volt kötelező a használata, voltak, akik csupán egy pamutból vagy bőrből készült, sapkaszerű fejvédőben vezettek, ami egyáltalán nem védte őket a fejsérülésektől. Az első sisakok eleinte parafából készültek, ma pedig már szénszálas szerkezetűek, belül pedig egy tűzálló, puha réteg teszi kényelmessé a viselésüket.
A teljesség igénye nélkül érdemes még megemlíteni az 1997 óta az autókba szerelt, fekete dobozra emlékeztető készüléket, amely összegyűjti a balesetek során mért adatokat, valamint a kötelező biztonsági tesztet, amelyen minden pilóta rendszeresen átesik. Ez utóbbinak a lényege, hogy a versenyzőnek tíz másodperc alatt ki kell tudnia mászni az autóból becsatolt állapotból. E mellett sok egyéb dolog is segíti azt, hogy a versenyzők a lehető legmagasabb biztonsági szint mellett tudják összemérni a tudásukat a pályán, így például a pályamunkások, az orvosi stáb, a biztonsági és az orvosi autók.
Kiemelt fotó: FIA
Szerző
