„Minden egyes meccs élet-halál harc” – interjú Vitális Milánnal

– Három pont az előny a Ferencvárossal szemben. Immár egyértelműen az aranyérem a cél? Arra hajt az ETO?

– Azt tudom erre felelni, hogy a lehető legjobb eredményt akarjuk elérni. Tíz meccs van még hátra, mindössze három ponttal állunk jobban, semmi sem dőlt el. Nem gondolkodunk egyelőre bajnoki címben.

– A szíved mélyén azért igazán elégedett csak azzal lennél?

– Azt reális célként tűzhetjük ki, hogy nemzetközi szereplést érő helyen végezzünk. Bízom is benne, hogy ez sikerül. Továbbra is az a legfontosabb, hogy a realitás talaján maradjunk, alázatosan, szerényen dolgozzunk ezután is.

– Azt azért mondhatjuk, hogy minden meccset meg akartok nyerni?

– Igen, ez valóban így van.

– De ha mindet megnyeritek, bajnokok lesztek.

– Ez is igaz.

– Jócskán kedvezne az ETO-nak, ha minél tovább menetelne az Európa-ligában a Fradi? Mert a kétféle kihívás mégiscsak megosztja a figyelmet.

– Nem hiszem, hogy ezen bármi is múlna, vagy hogy mi erre bazírozhatnánk, már csak azért sem, mert a Ferencváros simán ki tud állítani két ugyanolyan erős csapatot. Szerintem a bajnokságra is százszázalékos összpontosítással fókuszálnak, úgyhogy rendkívül nehéz dolgunk lesz.

– Már amikor nekivágtatok a szezonnak, tudtad, érezted, hogy ennyire jól sikerülhet?

– Abban bíztam, hogy folytatjuk azt a sorozatot, ami az előző szezon végén az európai kuparészvételig repített. Tizenhat meccsen maradtunk veretlenek, és csak az utolsó fordulóban, a Ferencvárostól kaptunk ki. Célként a középmezőny elejét tűztük ki, de örülök, hogy annál is jobb eredményben bízhatunk.

– Akkor viszont neked is meglepetés, hogy ennyire jól álltok?

– Kétségtelenül jobb eredményeket produkálunk, mint azt reméltük. Ugyanakkor elképesztően sűrű a mezőny, valamennyi csapatnak élet-halál harc minden egyes mérkőzés, mert minden együttesnek megvan a maga célja, éppen ezért roppant nehéz az első helyen maradni, ahogyan másoknak a tabella első feléig kapaszkodni, vagy épp a kieső helyekről elkerülni. Mindenki küzd valamiért. 

– Az, hogy három iksszel indultatok az idén, leginkább a kettős terhelésen múlt? Azon, hogy a Konferencia-ligában is meg kellett felelni?

– Nem hiszem. Habár, lehet, hogy minimális mértékben ez is benne volt, ettől még sosem hivatkoztunk rá, és nem is szabad. Valahol azért természetes, hogy egy csapat elhullajt pontokat. Tény ugyanakkor, hogy nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy a hétvégi bajnokit követően a hét közben európai kupamérkőzéseket vívjunk. De pozitívan jöttünk ki belőle, sokat tanultunk, amit legközelebb hasznosíthatunk, és talán a csoportkör is összejön.

– Nem sokon múlt, pariban voltatok a Rapiddal a rájátszásban. Mekkora csalódást jelentett, hogy nem sikerült bejutnotok a csoportkörbe?

– Borzasztóan közel voltunk hozzá, az egész csapat nagy csalódásként élte meg. Talán a nemzetközi rutin hiányzott, de bízom bene, lesz még az ETO-nak lehetősége a főtáblára kerülni.

– Nehezen tettétek túl magatokat rajta?

– Akkor, amikor megtörtént, illetve a meccs másnapján még fájt, de senki sem hitte, hogy idáig juthatunk, szóval már azt is hatalmas tettnek tartottuk, hogy egy lépésre kerültünk a csoportkörtől. Szerintem csodaszámba ment, hogy mindjárt az első NB I-es évünkben nemzetközi kupaszereplést érő helyen végeztünk.

– Teoretikus a kérdés, de a jelenlegi ETO nagyobb eséllyel mérkőzne meg a bécsiekkel? Vagy kérdezhetem úgy is, jobb a mostani Győr, mint volt a nyár végi?

– Nehéz kérdés. Erre legfeljebb az edzőnk és a szakmai stáb tudna felelni.

– De mit gondolsz, miért lehettek ennyire jók?

– A klub és a szakmai stáb is elképesztően nagy munkát végez, szerintem ez az oka. Kiválóan összerakott társaság a miénk, magyarok vagy külföldiek, mindenki érti a másikat, mindenki tudja, mit akar a másik. Minden meccsen mi dominálunk, olyan játékosokat választottak ki, akik meg tudnak felelni ennek a követelménynek. 

A győriek remek bajnoki szezont játszanak (Fotó: eto.hu)

– Ha a te erényidet kell sorolni, a nagy munkabírást, hogy jól olvasod a játékot, a remek rúgótechnikát szokás említeni. Stimmel?

– Igen.

– Mi még?

– Azt nem tudom, azt igen, miben kell még fejlődnöm. Sablonos válasz lenne, hogy mindenben, de tényleg úgy gondolom, minden téren lehetek jobb. Egy középpályásnak mindent is kell tudni, védekezni és szervezni a játékot, én pedig mindkét területen igyekszem javulni. Vannak álmaim, ilyen például, hogy a Bajnokok Ligájában szerepeljek egy nap. Sőt, nem csak álom, valós célom. Egyrészt azért focizom, mert nagyon szeretem ezt a játékot, másrészt azért, hogy minél magasabb szintre jussak. Nagyon remélem, hogy egy nap pályára lépek a Bajnokok Ligájában.

– Beszéltél arról korábban, hogy a Barcelona bűvöletében nőttél fel. Ha az talán elérhetetlen is, a külföldi karrier nem. Mennyire vágysz már Nyugat-Európába?

– Készen állok arra, hogy egy külföldi klubban is megmutassam, mit tudok. Ugyanakkor hiszem, minden úgy és akkor történik, amikor annak történnie kell, türelmesen kivárom a sorom. 

– Tegyük fel, sosem jutsz el valamelyik nagy bajnokságba, és az NB I-ben kell eltöltened a pályafutásodat. Csalódott leszel? Azért vagyok szándékosan negatív, mert érdekel, hogyan gondolkozol erről, hogy mennyire vagy ambiciózus.

– Azért nem leszek az, mert ez nem történhet meg. Egy nap biztos, hogy külföldön folytatom a karrierem.

– Örülök, hogy a szerénység mellett lakozik benned effajta magabiztosság is, enélkül nem is lehet egyről a kettőre jutni. De a légiósszerepet a DAC-ban futballozva már kipróbálhattad. Miben kívánt meg mást tőled a szlovák élvonal?

– A fizikalitás rendkívül hangsúlyos Szlovákiában. Az első három-négy csapat szeret és tud is futballozni, a többieknél a fizikum a domináns. Sokat tanultam abból az időszakból, például azt, hogyan kell reagálni, ha váltás történik a szakmai stábban…

– Az rosszul érintett?

– Ha van egy edző, akinél biztos kezdő vagy, majd jön egy másik, aki másképp gondolkodik rólad, azt fel kell tudni dolgozni. Megtanultam, hogyan kell. Hogy mi a dolgom ebben az esetben.

– De hogy élted meg?

– Eleinte nehezen. Leküldtek a szlovák másodosztályba. Lehet, hogy akkor nagy lépés volt a másodosztályú ETO után a DAC, bár én tudtam, csak idő kérdése, és ott is érvényesülök. De kétségtelen, amikor a szlovák második ligás Somorjába tereltek, azt a pályafutásom legnehezebb időszakaként éltem meg. Öt meccsen játszottam ott, és úgy teljesítettem, hogy hamar visszahívjanak Dunaszerdahelyre. El is kezdtem azután rendszeresen játszani a DAC-ban. Ebből is tanultam, és ma már abszolút pozitívnak gondolom a dunaszerdahelyi időszakom, nagyon büszke vagyok arra, hogy magamra ölthettem a DAC mezét.

– Ha már a nehézségek. Mennyire érintett érzékenyen, hogy tizenegy évesen oly távolra kerültél a családi háztól? Nyíregyházáról költöztél az ETO akadémiájára.

– Nagyon nehezen éltem meg. Csak néhány éve kezdtem el azon gondolkodni, hogyan bírtam tizenegy évesen minden hétvégén hétszáz kilométert utazni édesapámmal? Nem is értem… Szombaton lejátszottuk a bajnokinkat, utána felültünk a vonatra, hazaértünk valamikor este, másnap meg ebéd után indulhattunk vissza Győrbe. Így ment ez egy egész éven át. Azért ez egy kisgyereknek kegyetlen strapa. Apuval laktam az akadémián, édesanyám és a három testvérem maradt Nyíregyházán. Azóta sem szeretek utazni.

– De mindig is úgy kezeltek, mint aki nagyon sokra viheti, vagy ezt te gyerekként nem érezted?

– Egyáltalán nem. Ha arra irányul a kérdés, visszaéltem-e a helyzettel, hát nem. Egyrészt azért nem, mert sosem éreztették ezt velem, másrészt pedig apu nagyon szigorúan fogott, azt akarta, hogy a lehető legtöbbet dolgozzam, nagy alázattal, hogy mindig szerényen viselkedjek. Neki, a családomnak és Istennek köszönhetem, hogy itt tartok.

– Az a tizenegy éves Milán mára felnőtt, válogatott lett, férj, hovatovább a bajnoki listavezető egyik legjobbja. Elég kerek ez így, nem?

– Az. Nagyon boldog életet élünk a feleségemmel, neki ugyancsak nagyon hálás vagyok mindenért. Hogy mellettem van, hogy a támaszom, hogy a legjobbat hozza ki belőlem.

– Volna bármi, ami még boldogabbá tudná tenni az életedet?

– Nem is tudom… Akkor vagyok igazán boldog, ha azt érzem, a pályán kívül is minden rendben van. Akkor tudok jól teljesíteni, olyankor úgy érzem, bármire képes vagyok. És most minden rendben, úgyhogy azt remélem, az ETO-val valamit nyerünk az idén, én magam pedig hamarosan megtapasztalhatom, milyen külföldön a futball, milyen az arrafelé megkövetelt intenzitás, milyen az a közeg, egyáltalán, hogy milyen egy nagy bajnokság futballistájának lenni. Úgy gondolom, tudok úgy teljesíteni, hogy ez összejöjjön, és azzal is tisztában vagyok, ez egyedül rajtam múlik. 

Borítókép: eto.hu

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.