„Mindenki éhes volt arra, hogy együtt üvöltsünk egy jó védekezés után” – interjú Jansik Szilárddal

– Bár az interjút a magyar ezüstéremmel zárult Európa-bajnokság után csináljuk, az odáig vezető út a gyatrán sikerült nyári világbajnoksággal indult. Menjünk vissza az időben az Egyesült Államok ellen ötméteresekkel elveszített, majd a Montenegró ellen megnyert helyosztóig. Az a hetedik hely az idei év mélypontja. Hatalmas csalódás volt, milyen érzések motoszkáltak akkor benned?

– Ahogy mondod, óriási csalódás volt bennem is.

Amióta válogatott vagyok, minden világversenyen a legjobb négy között végeztünk, kivéve most. Fokozta a negatív érzést, hogy nem az eredeti helyszínen, Fukuokában nyújtottunk ilyen teljesítményt, hanem a Margitszigeten, 6-7000 ember előtt.

Őszintén bevallom, a vb után besokalltam, kizártam az életemből a vízilabdát, két hétig beszélgetni, sőt gondolkozni sem akartam róla.

– Milyen problémákat láttál a csapatban, ami miatt csak hetedik helyen végeztünk?

– Nem tudom, hogy az én tisztem-e megítélni, hogy miért vallottunk kudarcot.

– Jelenleg te vagy a csapatkapitány, már hogyne volna.

– Az biztosan látszott az Eb-n, hogy a világbajnoksághoz képest félre tudtuk tenni az egyénieskedést. Hogy mire gondolok? Amikor valamelyik meccsen bajba kerültünk a vb-n, kapkodni kezdtünk, fegyelmezetlenné váltunk. Nem csapatként reagáltunk, hanem egy-egy játékos próbálta egyéni megmozdulással kihúzni a szekeret a kátyúból, ami láncreakciót váltott ki. Jött a második, harmadik, aki ugyanúgy azt gondolta, neki kell elvállalnia a nehéz lövést, de feleslegesen. Nem tudom megmondani, mi vezetett ehhez a fegyelmezetlen játékhoz. Ezzel szemben az Eb-n higgadtan, fegyelmezetten, csapatként játszottunk.

képaláírás

– Faragó Tamás, a vízilabda szövetség elnökségi tagja az Indexnek így fogalmazott, „a csapat is elfáradt, ez pedig újabb és újabb konfliktusokhoz vezetett”. Csapaton belüli ellentétekre célzott?

– Nincs olyan csapatsport, ahol ne lennének konfliktusok az öltözőben, a kérdés, hogy kiből mit vált ki a kudarc. Nem gondolom, hogy játékosok közötti konfliktus miatt játszottunk fegyelmezetlenül a világbajnokságon. Miután az olaszok ellen kikaptunk a negyeddöntőben, mérhetetlen csalódottság lett úrrá a csapaton, és picit elkezdtünk szétesni.

– Varga Dénes nem tudta csapatkapitányként összetartani az öltöző tagjait, vagy mire gondolsz?

– Egyszerűen arról van szó, hogy az elveszített negyeddöntő miatt lelkileg olyan mélyre kerültünk hirtelen, hogy az amerikai csapatot sem tudtuk már megverni. Egy itthoni vb-re mindenki úgy tekint, hogy most fel kell érnünk a csúcsra. De ha nem is oda, a mindenkori vízválasztót, vagyis a negyeddöntőt mindenképp meg kell nyerni, mert akkor éremért játszhatunk, és magyar vízilabdázónak nem lehet más célja. Ez nem jött össze, és emiatt nem volt meg a kellő motivációnk.

– Ha a fegyelmezettségről beszélünk, hadd idézzem Märcz Tamást a világbajnoki hetedik hely megszerzése után, az Eurosportnak nyilatkozott: „Láttam, hogy miken kéne változtatni, hogyan kellene keményebben kezelni ezt a gárdát, akár komoly, nehezebb döntéseket is meghozni szerkezetileg.” Amikor 2017-ben kértem néhány játékost, hogy vesse össze Märczet és Benedek Tibort, mindenki azt mondta, hogy Märcz pozitív értelemben sokkal lazább, többet enged a játékosoknak. Lehet, hogy túl lazára engedte a gyeplőt?

– Valószínűleg erre gondolhatott. Amióta vele dolgoztam, Tomi nyugalmat sugárzott, nem tolta át a stresszt a játékosokra. Nagy szabadságot adott, és ha valaki hajlamos arra, hogy visszaéljen ezzel, az problémát okoz. Lehet, hogy erre célzott.

– „Ha az elnökség megadja a lehetőséget, hogy presszió nélkül menjünk az Európa-bajnokságra, akkor több fiatal kerülhet be. Valószínűleg, ha Fukuokában van a vb, akkor ez előbb megtörténik” – így folytatódik az idézet Märcztől. Ti a csapaton belül is éreztétek, hogy szükség lenne a vérfrissítésre?

– Nem volt sok idő a játékosok állapotának felmérésére. Mi, a ferencvárosi válogatottak például a felkészülés kezdetére estünk be a Bajnokok Ligája nyolcas döntőből. Egyszerűen nem volt idő megnézni, ki milyen állapotban van, a fiatalok biztosan bevethetők-e.

– Az újak nagy része, Molnár Erik, Vigvári Vendel, Német Toni, Fekete Gergő a Fradiban játszik, ahol Varga Zsolt az edző, plusz az új stáb magja is a Népligetből jött a válogatotthoz. Észszerűnek tűnt, hogy olyanok érkezzenek, akikre Varga pontosan tudta, hogy számíthat?

– Óriási előny volt, hogy az újak közül sokakkal évek óta együtt játszunk a Ferencvárosban.

Megvannak a játékkapcsolatok a vízben, tudjuk, hogy a center hova szeret „beállni” a vízben, és hogy ki hova szereti kapni a passzt.

Nem kellett teljesen új stílust megtanulnunk, a csapat döntő többsége dolgozott már Varga Zsolttal, ismertek voltak nagyjából az elvárások.

– Szinte új figurát sem kellett megtanulnotok?

– De, azért kellett. Ma már minden csapatnak van videóelemzője, untig ismerjük egymás emberelőnyös támadásait, emberhátrányos védekezését. Emiatt folyamatosan meg kell újulni, reagálni kell a másik újítására. Másképp nem lehet nyerni. Őszintén mondom, egy héttel az Eb előtt nem gondoltam volna, hogy ennyire összeszedetten meg tudjuk csinálni, amit Zsolt kér. A nehéz helyzetekben kamatozott a sok gyakorlás.

– Hogyan állított be hozzátok Varga Zsolt? Arra összpontosított, hogy a mélyponton lévő csapatnak a pozitív energiát sugározza, vagy mivel robbantott ki benneteket a letargiából?

– Zsolt elég határozott ember. Maximalista, keménykezű, nincs annyi szabadságunk a vízben, mint korábban, ez persze betudható annak, is, hogy sokkal fiatalabb volt most a csapat. Hamar belénk plántálta a filozófiáját, csakis iszonyatos mennyiségű munkával lehet komoly eredményt elérni. Van még egy fontos részlet, nem csak elmondta a feladatokat, de azt is elmagyarázta, mit miért csinálnunk. Például, hogy miért gyakoroljuk egy órán át folyamatosan az 1-es védekezést. Azért, mert az adott ellenfél az 1-es emberelőnyös támadást erőlteti, és álmunkból felkeltve is tudnunk kell, hogy ekkor mi a dolgunk. Vagy hogy miért kell leúszni a 12-szer 200 métert a megadott időre. Azért, mert az ellenfelünk gyors és kontrára épít, és így nem tud gyors kontrát vezetni, ennyi. A részletes magyarázattal Zsolt elérte, hogy nem puffogtunk, hanem egy-egy cél érdekében, a célt megértve vetettük bele magunkat a munkába.

– Nem minden edzőre jellemző ez a nyitottság, közérthetőség?

– Nem, ő ebben kimagasló. Azért nagyon fontos ez a módszer, mert a válogatottban a legjobb pólósok játszanak, és ha nem a szokott feladatokat kell végezniük, sokszor bizonytalanok, és felteszik a kérdést: ezt most miért csináljuk, nem jobb az, ami a klubcsapatban bevált?

– A hírek szerint Varga Zsolt bitang kemény felkészülést csinált az Eb előtt, igaz ez?

– Azt hiszem, fizikailag életem legmegterhelőbb négy-öt hete volt.

– Megérte. Az Európa-bajnokságon lefordulásból mi lőttük a legtöbb gólt, és 46,9 százalékos volt a lövőhatékonyságunk, ebben a mutatóban sem volt nálunk jobb csapat.

– Nem ismertem ezeket a mutatókat, de minden valószínűség szerint a kemény munkának köszönhető. És a mentális felkészülésnek is, speciális agykontrollos feladatokat is végeztünk, ami nagyban javította a koncentrációt, megkönnyítette a stresszkezelést.

Már Märcz Tomi alatt is remek pszichológussal dolgoztunk, aki most is velünk volt, és az ő munkája is rengeteget számított a teljesítményünkben.

– A vb-n egy szerkezeti változtatás után a kapásoldalon játszottál, tetszett ez a szerepkör?

– Tetszett, de sajnos nem ment úgy a játék, ahogy vártam, és ahogy várták tőlem, ezután visszakerültem az eredeti posztomra.

– Stabilan 2019 óta vagy válogatott, de az Eb-n először voltál csapatkapitány. A lehangoló vb után volt arra utaló jel, hogy te kapod a felkérést?

– A világbajnokságig fel sem merült, hiszen rutinos olimpiai bajnok, világbajnok játékostársak ültek az öltözőben. Amikor Zsoltot megválasztották, és megláttam, hogy milyen fiatal kerettel utazunk Splitbe, felmerült bennem, hogy akár én is lehetek a cséká. Varga Zsolttal kilenc éve dolgozunk együtt, ismeri az erősségeimet, a játékomat, a személyiségemet, és megbízott bennem.

– Hogyan tudatta ezt veled, mit kért tőled?

– Felhívott, elmondta, hogy engem szeretne csapatkapitánynak, és hogy élőben beszélgetünk róla hosszabban. Aztán folyamatosan kommunikáltunk arról, hogy ő mit szeretne, és én mit szeretnék.

– Számodra mi volt fontos?

– Nem lehet úgy nagy meccseket nyerni, ha nincs összetartó, együttműködésre képes csapat. Nincs olyan, hogy a 13-as keretben mindenki mindenkinek a barátja.

Ám szükséges a játékosok közötti megfelelő összhang, és ezt csak az edzéseken nem lehet kialakítani, az is szükséges, hogy a „munkaidőn” túl is együtt tölthessünk némi időt, megismerjük egymást.

Ezért fontosnak tartottam, hogy egy-két idősebb játékos segítségével szervezzünk néhány vidám programot, mozizást, bowlingot, közös vacsorákat a felkészülés alatt.

– És mi volt a szövetségi kapitány elvárása?

– Folyamatosan beszélgettünk arról, hogy miben tudok neki segíteni. Voltak olyan helyzetek, amikor egy-egy játékossal szerinte nekem kellett inkább beszélnem egy témáról, máskor én javasoltam neki, hogy inkább ő beszéljen az illetővel. Volt olyan eset is, hogy úgy láttam, egy-egy figura még sok gyakorlás után sem megy igazán, ezért azt kértem tőle, fussunk neki még egyszer. Ő pedig ezt megköszönte, elfogadta, újra megcsináltuk.

– Sok 19-21 éves játékos volt a csapatban, alázatosan elfogadtak tőled minden kérést?

– Nézd, ahogy már beszéltünk róla, a válogatottban az ország legjobbjai játszanak saját elképzelésekkel, van, aki kisebb, más nagyobb önérzettel érkezik. Úgy érzem, mindezt kontroll alatt tudtam tartani, és a többiek is azt tartották fontosnak, hogy egy hajóban evezzünk.

– Az Eb előtt a megfiatalított csapattal is a hagyományos célt tűzte ki a szövetség, a legjobb négybe jutást?

– Igen. Ennyi fiatallal, újonccal ez bravúr volt.

képaláírás

– Még a 2020-as Eb-n sem menetelt így a válogatott, mint Splitben, hisz ott a csoportban és a fináléban is döntetlent értünk el a rendes játékidőben. Most makulátlan mérleggel jutottunk döntőbe úgy, hogy a szerbek ellen hét, a spanyolok elleni elődöntőben 12 blokkunk volt. Ezzel szemben áll a világbajnokságon az Egyesült Államok elleni hét és a Montenegró elleni öt blokk. Más volt a felkészülés a védekezés terén?

– Zsolt pólóról alkotott filozófiájának alapja a kőkemény, hatékony védekezés, ahogy sok más edzőnek is. Ahogy Zsolt mondaná, inkább nyerjünk 1-0-ra.

Ez a felfogás annak tükrében hatványozottan fontos, hogy a póló ma jórészt az emberelőnyös-emberhátrányos helyzetek kihasználásáról, kivédekezéséről szól. Már a támadás közben figyelnünk kellett arra, hogy ne válasszunk olyan lövést, amiből az ellenfél eredményes támadást tud indítani.

Általánosságban azt kérte, hogy mindenki a saját feladatát végezze el a legmagasabb szinten. Arra pedig kifejezetten bátorított minket, hogy egy sima blokkot is ünnepeljünk meg, és úgy örüljünk egy jó védekezésnek, mintha gólt lőttünk volna. Vagyis, hogy érzelmileg is motiváljuk, húzzuk egymást. Ennek nyomán mindenki éhes volt arra, hogy együtt üvöltsünk egy jó védekezés után.

– A horvátok elleni vesztes Eb-döntő után átvehetted az MVP-nek járó kitüntetést, a torna legjobb játékosa lettél: a Montenegró ellen lőtt ötös nyomott sokat a latban, vagy úgy érzed, hogy az egész Európa-bajnokságon kiemelkedő voltál védekezésben és támadásban is?

– Sokat számított a Montenegró elleni ötös, blokkoltam, és labdát is szereztem, életem mérkőzése volt. De végig kiegyensúlyozottan magas szinten tudtam játszani a tornán. A szerbek elleni 16-7-es győzelemnél például csak egy gólt tudtam lőni, de az összes statisztikai mutatót nézve én nyújtottam a legkiemelkedőbb teljesítményt. A spanyolok ellen is sikerült blokkolni, emberelőnyöket kiharcolni, gólt lőni, labdát csenni. Egyedül a döntőbeli teljesítményemmel nem vagyok megelégedve. Amikor átvettem a díjat, eléggé fancsali fejem volt, nem tudtam még örülni, hisz pár perce kaptunk ki az Európa-bajnokság döntőjében.

Most már másképp tudok gondolkozni, nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy én kaptam ezt a címet. Megérte ennyit dolgozni.

– A szerbek elleni gálának mi volt a titka? Ekkora verést még sosem kaptak tétmeccsen.

– Az Eb előtt ők is elkezdtek sok fiatalt beépíteni a csapatba, ez sokat számított, öt-hat klasszissal kevesebben voltak. A mérkőzés elejétől minden megmozdulásunk bejött, a lövések, a védések, a védekezés. Arra készültünk, hogy a világ egyik legjobb balkezesére, Dusan Mandicsra hegyezik ki a támadásaikat, és rá összpontosítottunk. Bejött.

– Külön készültetek erre a meccsre?

– Nem, az Eb előtt azt tudtuk, hogy a szerbek elleni mérkőzésen dől el, hogy a negyeddöntőben a montenegróiak ágára kerülünk vagy az olaszokéra. Ezért velük foglalkoztunk nagyon sokat a felkészülés idején. A szerbek ellen csak a meccs előtt gyakoroltunk, videóztunk.

– Varga Dénes volt a csapatkapitány a világbajnokságig. Gratulált neked az Eb alatt, után?

– Persze. Már a szerb meccs után is, de mindegyik mérkőzés után kommunikáltunk, gratulált nekem, nekünk. Úgy éreztem, hogy büszke ránk.

– Jövőre újra világbajnokság, Fukuokában, ez a következő nagy lépcsőfok a párizsi olimpiáig. Az Eb-n nem szereplő rutinos játékosok, így Varga Dénes sem vonult vissza. Te leszel a csapatkapitány?

– Ez a szövetségi kapitány döntése.

Nem volt stresszmentes a feladat, de nagyon élveztem, és ha újra felkérnének, vállalnám.

képaláírás

Képek forrása: MVLSZ

Borítókép: MTI/Illyés Tibor