Mindig magasabbra vágyott – 30 for 30: The Birth of Big Air
Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a BMX egy profi, sokak elismerését kiváltó sportág. Ez azonban nem volt mindig így. De mégis hogy emelkedett ki a vásári szórakoztatás kategóriájából ez a mozgásforma, és milyen szerepet játszott ebben Mat Hoffman? A 30 for 30 17. epizódjában szakértők világítják meg a folyamatokat és a mögöttük húzódó okokat.
null
A Magasságok és mélységek című tavalyi film Erőss Zsolt özvegyét, Sterczer Hildát állította a középpontba, emellett azonban arról is átélhetően beszélt, hogy milyen, ha valakinek egyszerűen muszáj folyamatosan feszegetni a határait. A mozi egyik jelenetében többen beszélgetnek arról egy boltban, hogy Erőss felelőtlen volt, gondolnia kellett volna a családjára, Hilda szerint viszont ha ő nem fogadta volna el a férje természetét, gátolta volna a férfit a kiteljesedésben. Neki tényleg minden nap új magasságokat kellett megcéloznia.
„Minden nap úgy keltem fel, hogy ma meghalhatok”
– ezt már Mat Hoffman, mostani filmünk főszereplője mondja. Ő sem azért próbált megállás nélkül újabb és újabb trükköket megvalósítani, mert szüksége volt rá (sőt mint kiderült, volt olyan időszak, amikor egyáltalán nem kapott pénzt), hanem mert nem tudott máshogy létezni. Ennek ellenére közel sem egy önző sportoló képe jelenik meg előttünk. Sőt, a film legizgalmasabb aspektusa épp az, hogy Hoffman saját határainak a feszegetése mekkora szerepet játszott a BMX felemelkedésében.
A sportág ugyanis a 80-as években egyértelmű fellendülésnek indult, amiben nagy szerepe volt az akkor még csak fiatal tehetségnek számító klasszisnak.
A 90-es években aztán egyfajta visszarendeződés volt érezhető, a sportág egyik legnagyobb alakja azonban ekkor is előlépett. Saját céget alapított, amely nemcsak a technikai eszközök fejlesztéséből, hanem a bemutatók szervezéséből is kivette a részét, ennek pedig azért volt óriási jelentősége, mert a leszálló ágban lévő BMX így tudott a felszínen maradni. Átmenetileg ismét vissza kellett térni a parkolókba, a bevásárlóközpontokba és a kisebb stadionokba, de Hoffman látványos trükkjeinek köszönhetően felnőtt egy új generáció, amely ismét profivá tehette az iparágat.
Jeff Tremaine rendező filmje tehát két szinten működik. Egyrészt egy fantasztikus egyéniség portréja, amely ugyanakkor kritikával is illeti a heroizálást. Az alkotás felteszi azokat a kérdéseket, amik mindenkinek eszébe jutnak: meddig éri meg valakinek egy sport miatt kockáztatnia az életét? A környezetnek tényleg csak annyi dolga, hogy támogassa a zsenit, vagy van egy pont, amikor azt kell mondani, hogy elég?
Mindemellett a Birth of Big Air egy szubkultúrát is bemutat, és ilyen értelemben feltétlenül különbözik az általunk eddig elemzett epizódoktól, azok ugyanis elsősorban ismert sportolókat és történeteket jelenítettek meg a képernyőn, itt viszont az a cél, hogy egy rétegműfaj kerüljön a nagyközönség elé. Többek között olyan közreműködőkkel, mint Spike Jonze Oscar-díjas filmrendező, aki több filmet készített az extrém sportokkal szorosan összefüggő hip-hop szcénáról, ebben az időszakban pedig a legnagyobb magazinoknak fotózta a BMX-versenyeket.
A Birth of Big Air európai szemmel nézve kifejezetten izgalmas epizód, hiszen tényleg egy olyan világot mutat be, amelyet mi aligha ismerhetünk.
A 30 for 30 dokumentumfilm-sorozat e részeiről írtunk eddig ajánlót:
2. rész (The Band That Wouldn’t Die):„Nem tudom nézni, hogy egy férfi sír”
5. rész (Without Bias):„Az ártatlanságunkat vették el”
9. rész (Guru of Go): Az edző szent őrült
10. rész (No Crossover. The Trial of Allen Iverson): Mi történt azon az estén?
16. rész (The Two Escobars): „A nemzeti büszkeségünkért játszottunk”
Kiemelt fotó: The New York Times