Minek nevezzelek? Elnevezések és szponzoráció az élvonalban

A történelem úgy tartja számon, hogy 1901 óta szerveznek labdarúgó bajnokságokat hazánkban, noha kezdetben nagyon megosztotta a „footballjáték” a társadalmat. Persze nem úgy, mint manapság, sokkal inkább a puszta létrejötte élesítette az ellentéteket. 1900 nyarán egy Del Medico Ágoston nevű képviselő a székesfővárosi közgyűlésben nyílt kirohanást intézett a sportág ellen, és évekre visszanyúló statisztikával próbálta bizonygatni, hogy a labdarúgásban szerzett sérülések miatt egyenesen be kellene tiltani.

Az 1901-es bajnokság győztese a Budapesti Torna Club (Forrás: Budapesti TC Facebook)

Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, akkoriban öt csapat versengett: a Budapesti Sport Club (BSC), a Budapesti Torna Club (BTC), a Magyar Úszó Egylet (MÚE), a Ferencvárosi Torna Club (FTC) és a Műegyetemi Footbal Club (MFC).

Az első fennmaradt név

Ahogyan az élet minden területén, úgy a labdarúgásban is nehéz volt a huszadik század első fele, hiszen a két világháború abszolút megnehezített mindent. 1926-ban a Magyar Labdarúgó Szövetség létrehozott egy profi és egy amatőr alszövetséget is, és külön bajnokságot is szervezett nekik. Az alábbi tíz pontban rögzítették a profik szabályzatát:

1. Szétválasztáskor minden játékos amatőrnek tekintendő.

2. Minden játékos elszerződhetik profinak, de profi játékos csak váltságdíj ellenében mehet át más egyesületbe.

3. Amatőr játékosnál egy év az átigazolási idő.

4. Külföldi játékosok bárhová igazolhatók, ha egy év óta itt tartózkodnak.

5. Egy év a büntetési idő, ha a játékos megegyezés nélkül cserél egyesületet.

6. A profi játékosok 5–60 pengő fizetést kaphatnak.

7. Profi csapatnak legalább 11 szerződtetett játékosának kell lennie.

8. A profi bajnokságban csak „régi” egyesület játszhat.

9. Augusztus 15-ig meg kell alakítani a csapatot.

10. Felállítják az amatőr zsűrit, amely dönt a külföldről hazajött játékosok tekintetében is.

A bajnok a Ferencvárosi TC csapata lett, megelőzve a dobogós Újpest FC-t és Hungária FC-t, amelyek így az 1927-es Közép-európai Kupában (Mitropa-kupa) szerepelhettek. A mezőnyben rajthoz állt még a szombathelyi Sabaria FC, a szegedi Bástya FC, és az egyaránt fővárosi Kispest FC, Vasas FC, III. Kerületi TVAC, Nemzeti FC és utolsó helyen zárva kiesett a Budai 33 FC.

Professzionális helyett inkább nemzeti

Alig telt el tíz év, és újra módosítás jött a lebonyolításban. A profi és amatőr csapatok hermetikus elválasztása megszűnt, és jött a Nemzeti Bajnokság I., ami a köznyelvben ma is a leginkább előfordul. Nem csoda, hiszen több, mint hatvan évig ez volt az elnevezése a legmagasabb osztályban kiírt versenynek, így több generáció magáénak érezhette. 1935-től tartott ez az időszak, átvészelte a második világháborút is, mi több, hamarosan kevés híján világbajnok csapatot adott, hiszen 1938-ban ezüstérmes lett válogatottunk a franciaországi seregszemlén. A párizsi döntőn Olaszország ellen 4:2-re alulmaradó magyar csapat játékosai szinte mind az NB I-ből kerültek ki, ám ez nyilván nem volt túl nagy meglepetés még akkoriban. Hogy mást ne mondjunk, olimpiai bajnokok sorát és a legendás Aranycsapat tagjait is a Nemzeti Bajnokság adta. Ebben a hosszú korszakban gyakran változott a létszám és a lebonyolítás is.

Az első szponzoráció

1997 nyarán aztán megjelent az első fecske, az építőanyag-kereskedelemmel foglalkozó német cég, a Raab Karcher, amely a bajnokság névadó szponzora lett. A vállalat ekkoriban már két éve dolgozott együtt a Magyar Labdarúgó Szövetséggel, és támogatta az élvonal csapatait, ám ez volt az az évad, amikor a teljes bajnokságnak is a főtámogatója lett.

Korabeli tabella a Nemzeti Sport 1997. augusztus 2.-i számából (Forrás: Arcanum)

Ez az időszak igencsak átmeneti és viharos volt a magyar futballban, még a jól megszokott NB I kifejezést is felváltotta egy rövid időre a PNB (Professzionális Nemzeti Bajnokság), de a szponzor maradt, és a Raab Karcher NB I után Raab Karcher PNB is volt a hazai liga elnevezése az 1998–99-es idényben. Ezt követően a németek kiszálltak, és maradt a PNB elnevezés.

A sörös korszak

2001 áprilisában az ismert sörgyár, a Borsodi sietett a magyar futball segítségére és adta nevét, valamint némi pénzét a bajnokságnak, amely akkor igencsak jelentős anyagi, szakmai és morális válságban is volt. 2003-ban a rivális sörmárka, az Arany Ászok látott lehetőséget a támogatásban, és a Magyar Labdarúgó Liga meg is egyezett vele a folytatásról (ám a Borsodi vitatta az érvényességét és perelt, de eredménytelenül), így 2005-ig az Arany Ászok Ligában rúgták a bőrt hazai éljátékosaink. Ekkor a Borsodi legyőzte az árlicitben az Arany Ászokot, és újabb két évre névadó szponzorrá vált, a szurkolóknak pedig maradt a némi vitriollal átitatott közkedvelt vélemény, miszerint a Borsodi Liga azért jó, mert így a csapataink minden hétvégén a BL-ben lépnek pályára..

A harmadik nagy sörmárka, a Soproni is beszállt a nagy magyar focibizniszbe, és 2007, valamint 2010 között ez a cég lett a bajnokság névadója, utolsóként a sörös korszakban.

A 2000-es évek első évtizedében a sörgyárak szponzorálták a magyar bajnokságot (Forrás: logopedia)

A pénzintézet színre lép

2010-ben Csányi Sándor lett a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, és vele együtt példátlan anyagi támogatás is érkezett a sportba. A magyar bajnokság szponzora például a Monicomp lett, amely egy kereskedelmi és szolgáltató cég, az OTP leányvállalata. Az egy évig tartó összefonódás után, 2011 óta – megszakítás nélkül – OTP Bank Ligának hívják az élvonal küzdelmeit. Ezzel az immár tizenkét éve tartó együttműködéssel immár a leghosszabb ideje tartó névszponzorációról beszélhetünk.

Kiemelt fotó: ittapiros.hu