„Minket arra treníroztak, hogy nyerjünk. Ha nem nyersz, minden rossz” – interjú Tobias Christensennel

– Mint bevallottan nagy Liverpool-drukker, mit gondolsz a minapi drámai bejelentésről, amely szerint Jürgen Klopp a szezon végén elhagyja szeretett klubodat?

– Nagyon meglepett. Szurkolóként nyilván azt kívánnám, bárcsak maradna, mert fantasztikus, amit véghez vitt Liverpoolban. Most a legfontosabb feladat a lehető legjobb utódot megtalálni.

– De lehet egy ilyen karizmatikus, az egész klubot a saját képére formáló edzőlegendát pótolni? Azért is kérdem, mert a hasonlóan ikonikus Sir Alex Fergusont és Arsene Wengert Manchesterben, illetve Londonban jó darabig nem nagyon sikerült. Előbbit azóta sem ugye…

– Hú, nehéz erre felelni. Egy biztos, amit Klopp tett, amilyen szintre eljuttatta a Liverpoolt, azt iszonyatosan nehéz lesz reprodukálni. De éppen abból fakadóan, hogy milyen magas nívót képvisel a jelenlegi csapat lehet könnyebb dolga az utódjának, mert nem kell lentről elkezdve építkezni, hanem egy sokkal jobb helyzetben lévő, nagyon erős klubot és csapatot vesz át, így azért az esélyei is jobbak arra, hogy tartsa a szintet. Ettől még borzasztóan nehéz dolga lesz Klopp után.

– Angliai betelefonálós műsorokban a Liverpool hívei könnyeikkel küszködve méltatták a távozó német mestert. Te mit szeretsz leginkább benne?

– A szenvedélyességét, hogy olyan energiákat közvetít a játékosainak, amelyek láthatóan szárnyakat adnak nekik. 

– Hogyan lettél amúgy a klub rajongója?

– A családomban mindenki a Poolnak drukkolt, a két idősebb testvérem is, nem volt választásom…

– Norvégiában roppant népszerű a Premier League. A suliban vérre menő versengés folyt a Liverpool és a Manchester United hívei, no meg a többi rivális klub drukkerei közt? Akárcsak Angliában?

– Ha nem is ment vérre, rendszeresen zrikáltuk a másikat, és valóban, a többség választ magának egy-egy angliai klubot. 

– Mit gondolsz, Norvégia Premier League-imádó lakosságának Liverpool-rajongó tábora a szezon végén is froclizhatja a többieket? Azaz behúzza a bajnoki címet a vörös had?

– Azt nem tudom, de jó rá az esély. Ha csúszott is be vereség, minden klappol a csapaton belül. Ettől függetlenül azt gondolom, jelenleg a City a legerősebb együttes, borzasztóan nehéz hosszú távon megelőzni.

– Egy magyar fiú éppenséggel sokat tehet azért, hogy mégiscsak sikerüljön, bizonyos Szoboszlai Dominik.

– Remek futballista, klasszis. És azt hiszem, egyre jobb lesz. 

– A nagy ellenfél City-ben ugyancsak bontogatja a szárnyait egy fiatal klasszisjelölt, a húszéves honfitársad, Oscar Bobb.

– Tényleg kiváló játékos, a tavalyi U21-es Európa-bajnokságon egy csapatban fiutballoztunk. Egyre több szerepet kap a City-ben, ő pedig rendre él a lehetőséggel.

– Akár zrikálhatod őt is a Liverpoollal…

– Annyira azért nem közeli a viszonyunk. De Oscar kétségtelenül az egyik legjobbja a norvég újhullámnak.

(Forrás: feol.hu)

– S ott van mellette a tizennyolc éves bruges-i Antonio Nusa, akiért a télen a fél Premier League bejelentkezett, hogy a már befutott, a világfutball legkiválóbbjai közé sorolt Erling Haaland-ról és Martin Ödegaard-ról ne is beszéljünk. Mi a titka annak, hogy Norvégia így elkezdte gyártani a szupertehetségeket?

– Erre nem tudok felelni, nem tudom, hogyan képezik magukat az edzők, eljárnak-e nagy ligákba tapasztalatokat gyűjteni, Norvégiában felcseperedve mindenesetre úgy éreztem, megkapunk mindent, amire egy futballpalántának szüksége lehet, jól dolgoznak velünk az edzők, alapos munkát végeznek, és ami a tehetségek kapcsán tán a legfontosabb, a fiatalok megkapják az esélyt a bizonyításra. De valóban nem mindennapos, hogy egy ilyen generáció jöjjön össze, mint amilyen most Norvégiában.

– Még Bobb vagy Nusa feltűnése előtt, a katari vb-selejtező elbukásakor lehetett olyan gúnyos kommentekre lelni a közösségi médiában, hogy milyen gyenge lehet a többi játékos, ha Haaland-dal és Ödegaard-ral a csapatban sem sikerült kivívni a kvalifikációt. Ráadásul az idei, németországi Eb-re sem sikerült eljutni… 

– Nem olvastam ezeket a megjegyzéseket, tény ugyanakkor, nagyon szerettünk volna eljutni valamelyik világeseményre, nem sikerült. Pedig nem jártunk tőle olyan távol. Talán majd legközelebb.

– Már Tobias Christensennel a csapatban?

– Ez az álmom. Ugyanakkor rendkívül jó futballisták játszanak a posztomon, az imént megnevezettek némelyike is, szóval nem könnyű a helyzet, és azt gondolom, most még messze van a válogatottbeli szereplés, de kétségtelenül ez az egyik álmom.

– Megvalósítható egyáltalán az NB I-ből?

– Ezt nem tudom, bár van arra példa, hogy igen. Egyelőre az van bennem, hogy nagyon jól akarok játszani Fehérváron, abból következhet aztán minden egyéb.

– Az azért még mindig szokatlan, ha egy tehetség Norvégiából az NB I felé veszi az irányt. Miért gondoltad a Valerenga után jó lépésnek Fehérvárt?

– Mert hittem a klubban. Ambiciózusnak véltem, én magam is az vagyok. A Vidi azért nem olyan nagyon rég még bajnokságot nyert, az elmúlt években is cél volt, hogy a nemzetközi porondon szerepeljen, ez a lehetőség nekem is imponált, ahogy az is, hogy nagyon szerette volna a klub, hogy ideigazoljak. Én pedig örömmel jöttem, annál is inkább, mert addig csak Norvégiában játszottam, és szerettem volna magam egy új környezetben is kipróbálni.

A megérkezésem óta pedig azt tapasztalom, sok a jó csapat, sokan próbálnak jó focit játszani, törekedve a támadójátékra. Mindemellett pedig kiváló stadionokban és remek pályákon futballozhatunk, nagyszerű az infrastruktúra. Szerintem ez egy jó liga.

– Amiatt sem kellett csalódnod, hogy az első féléved, a tavaly tavasz finoman szólva sem úgy alakult Fehérváron, ahogy azt elképzelted?

– Nem. Nagyon szeretek ebben a klubban játszani, jól érzem magam Fehérváron, szerintem ez egy jó csapat, jó játékosokkal, a gyenge rajt után az ősz nagy részében úgy vélem, a futballunk is megfelelő volt, de kétségtelenül eredményesnek kell lennünk ahhoz, hogy mindenkit meggyőzzünk efelől. 

– Azért az érdekelne, mit éreztél tavaly, amikor a kiesés ellen kellett küzdenetek.

– Nehezen éltem meg én magam is. Egy futballista, egy sportoló mindig győzni akar, engem is erre treníroztak, akkor vagyok boldog, ha nyerek. Ha nem nyersz, minden rossz, a közérzeted, a hétköznapjaid, de azon voltam, hogy javuljon a helyzetünk, már csak azért is, mert Magyarországra szerződve nem az volt a terv, hogy a bennmaradásért harcoljak.

– A sikertelen zalaegerszegi tavaszi rajt ellenére az idei csapat merőben más, mint az elmúlt szezonbeli, bár az első négy fordulóban az előző idényt másolva nyeretlen maradt. Nem tartottál attól, ebből megint csak kínlódás lesz?

– Nem. Egyáltalán nem foglalkoztam ezzel. A bajnokság elején jártunk, keményen dolgoztunk előtte, bíztam benne, hogy bekövetkezik a változás. Annyi tapasztalatom már van azért a futballban, hogy tudjam, ha mindent beleadva dolgozol, tudsz változtatni az eredménytelenségen, és ez sikerült is. 

(Forrás: fehervarfc.hu)

– Mégis, mi történt? Az ötödik fordulótól kezdve tizenegy bajnokin mindössze egyszer kaptatok ki, és nyolcszor nyertetek.

– A teljesítményünk kétségtelenül sokat javult. Hogy pontosan miért, azt nehéz megfejteni. A futball már csak olyan, hogy minden nagyon gyorsan történik benne, a változás is. Ahogy elkezdtünk nyerni, nőtt az önbizalmunk, még inkább elkezdtünk egymásért is küzdeni. Ez egy jó közösség, a győzelmekkel a hangulat is jócskán javult. Az eredményesség sok pozitívumot szül, de nem tudnék egy vagy két konkrétumra rámutatni, hogy márpedig ettől lettünk jobbak. Sok minden összeállt, örülök neki, hogy sikerült jó irányt vennünk.

– Ami az őszt illeti, három góllal és öt gólpasszal zártad. Mennyire tölt el elégedettséggel?

– Nem kezdtünk ugye valami jól, én magam sem, de ahogy rátaláltunk a játékunkra, és jöttek a győzelmek, elkezdtem én is jobban futballozni.

Általában így szokott ez történni: ha megy a csapatnak, az egyéni teljesítmények is javulnak, ami persze fordítva is igaz. Örülök, hogy jól fejeztük be az évet, onnan kéne folytatnunk. 

– Immár a harmadik hely a minimális cél?

– Nem beszéltünk erről, és tudom, hogy unalmas a válasz, de meccsről meccsre készülünk és gondolkodunk. Tényleg. Egyszerre csak egy meccs van a fejünkben, arra koncentrálunk, szerintem ez a kulcsa annak, hogy mindig győzelmi eséllyel lépj pályára.

– Kenan Kodro nélkül is ugyanolyan jók az esélyek?

– Persze. Kodro nagyon jó játékos, de vannak még jó játékosaink, olyanok, akik képesek ezt a szintet hozni. Ha valaki elmegy, az más valakinek kínál esélyt a bizonyításra, csak élni kell vele. 

(Forrás: Sporslovin)

– A zalaegerszegi rajt tükrében persze merész a felvetés, de a bajnoki cím szóba került a felkészülésben?

– Nem. Az hasonlóképp álom, mint a válogatottság, egyelőre nem is ez van fókuszban. 

– Miben kéne javulnod, hogy az álmaid megvalósuljanak?

– Mindenben. Tudom, hogy ez is unalmas, de tényleg minden téren fejlődhetek. Hogy így legyen, azért viszont minden nap kőkeményen megdolgozom.

Kiemelt fotó: fehervarfc.hu