Mire elég egy újabb „csodaszezon” a másodosztályban?

Emil Hansson egy igazi futballcsaládban született Norvégiában, mert édesapja, Jan Patrik Hansson korábbi svéd utánpótlás-válogatott, majd edző, nagyapja is futballozott, de nem vitte amatőr szintnél többre, de az ő testvére, Leif Tommy Svensson 40-szer játszott a svéd válogatottban, majd 1994-ben szövetségi kapitányként világbajnoki bronzéremig vezette hazája nemzeti csapatát. Emil édesanyja a bergeni női csapatban futballozott, amelynek jelenleg az édesapja az edzője. Ilyen vérvonal mellett nem lehetett kérdés, hogy az 1998. június 15-én született fiúnak is a labdarúgás lett a mindene.

Ötévesen csatlakozott az SK Brann akadémiájához, ahol fokozatosan fejlődött, egyre nagyobb tehetségként kezelték. 2013-ban apja megkapta a svéd Kalmar FF U21-es csapatának irányítását, s ekkor a fia is ment vele, ám számára nem jött be a váltás, így mindössze hat hónap után visszatért Bergenbe. 2015-ben aztán eljött a felnőtt bemutatkozás ideje, Hansson mind a bajnokságban, mind pedig a kupában kapott némi játékidőt. Ekkor került képbe a Feyenoordnál, Rotterdamba már norvég utánpótlás-válogatottként szerződött (2014 és 2019 között játszott az ország nemzeti csapatában, előtte U17-esként, utána U21-esként a svédeket erősítette – szerk.) 2015 nyarán nagy reményekkel költözött Hollandiába.

„Nehezen illeszkedtem be, nem tudtam megszokni, hogy 17 évesen teljesen új világba csöppentem távol a családomtól. Kalmarból is azért tértem vissza Bergenbe, mert sokat szenvedtem a családom hiánya miatt, pedig akkor édesapám is ott volt mellettem.”

Azonban ennek a problémának a korai felismerése és elfogadása gyors segítséget is eredményezett, mert édesapja tanácsára elkezdett sportpszichológushoz járni. Nem volt ellenvetése, hogy segítségért szakemberhez forduljon, és ez remek később remek döntésnek bizonyult. Ugyan az első éve ráment az akklimatizálódásra, de 2017 tavaszán már a felnőttekkel edzett, sőt be is mutatkozhatott a holland élvonalban. Végül egy bajnoki mérkőzésen pályára is lépett a Feyenoordban, így ő is bajnoknak mondhatja magát.

Giovanni van Bronckhorst edző azonban nem tervezett a fiatal skandináv játékossal, rendre csak a padot koptatta. A karrierjében jelentkező törés miatt Hansson maga kérte, hogy már a télen kölcsönadják valahova a játéklehetőség miatt, de ezt úgy oldották meg Rotterdamban, hogy az U21-es csapatban szerepelt miközben a felnőtteknél is keretben volt.

A 2018–2019-es idényre aztán megkapta az esélyt, hogy ideiglenesen elhagyja a Feyenoordot. Ideális helynek tűnt a másodosztályban nem túl jól szereplő RKC Waalwijk, ahová akkor nevezték ki az utánpótlás szinten elismert Fred Grimet vezetőedzőnek. Ez jó előjel volt az ifjú Hansson számára, mert sok lehetőségre számíthatott. Rögtön győztes góllal debütált, majd jött az első assziszt is a következő meccsen, majd novemberig semmi, de ezután nagyon beindult és olykor hátán cipelte a csapatot.

Noha olyan hírek jöttek Rotterdamból, hogy várják vissza és eljöhet az ő ideje, amikor Jaap Stam kinevezésre került, akkor az első találkozásuknál eldőlt, hogy nem számol Hanssonnal, aki kereshetett magának új csapatot. A német élvonalból frissen kiesett Hannover 96 a hollandiai mutatói alapján nagy reményekkel igazolta le, de Mirko Slomka csapatában sem tudott kiteljesedni. Németországban ismét nehezen illeszkedett be, amire rá is ment a felkészülés, majd a folytonos cserejátékos szerepkör sem segítette a helyzetét.

Januárban visszatért Hollandiába, csakhogy mire belelendült volna a játékba a Waalwijknál, addigra a koronavírus megállította a futballéletet. Hollandiában ragadt, nem is nagyon akart visszatérni Hannoverbe, így aztán a Fortuna Sittard csapott le rá. A nagyon kevés labdabirtoklásra, s csaknem teljes egészében az átmenetekre alapozó együttesben közel sem tudott olyan komfortosan helyt állni, mint a támadóbb szellemű Waalwijkban, így aztán újabb gyenge szezon következett. A 2021–2022-es idény első felében aztán perifériára is szorult csapatánál, így télen újabb váltás következett az életében.

A Heracles Almelóhoz igazolt, ahol legalább csereként számoltak vele, s a kevés játékidő ellenére is kiosztott négy gólpasszt, de a kiesés elkerülésében nem tudott segíteni végül. Az élvonalból meglepetésre 17 év után búcsúzó csapat kispadjára ezután ismét egy támadófutballt preferáló, a fiatalokat bátran a mélyvízbe dobó edző, John Lammers került. Nála a másodosztályban gyorsan alapemberré vált a svéd szélső, akihez ismét passzolt a hely, a stílus, az elvárt feladat. A kontrollra törekvő almelóiaknál Hansson nagyon sokszor érhet labdába, rendre oda kerül a félterületbe, ahonnét osztogathat, vagy épp megjelenhet a 14-es zónában, ahonnét lövések, agy kombinatív megoldások után helyzetek teremtése, vagy helyzetbe kerülés várható tőle.

A Heracles a PEC Zwolle mellett kiemelkedik a mezőnyből, s a svéd játékos a ligából is, hiszen a legjobb játékosnak járó díj egyik legfőbb várományosa. A pontrúgásoknak is köszönhetően 16 gól és 19 gólpassz a mérlege, amivel meccsenként egy közreműködést átlagol, amivel bátran álmodozhat arról, hogy az új idényben már nem Almelóban futballozik majd.

Azt már több holland lap is lehozta, hogy lesz rá kereslet, de a francia Toulouse FC is remek választás lehetne számára, mint ahogy az több a holland másodosztályban remeklő játékosnak is bevált már. Az esély minden bizonnyal adott lesz számára, a kérdés csupán az, hogy ezúttal tud-e élni vele vagy ismét elbukik?

Kiemelt kép: Alamy