Mit alkottak eddig edzőként a közelmúlt nagynevű hollandjai?

Az alábbi összeállításban azok szerepelnek, akik felnőtt szinten próbáltak meg edzőként is magas szintre eljutni. Miután a holland másodosztályban négy klub U21-es együttese is szerepel – azokat ennek ellenére sem gondoltuk felnőttcsapatként kezelni –, így az ott szárnyaikat bontogató szakemberek ezúttal nem kerültek bele a névsorba.

Frank de Boer

A védelem egyik stabil pontjaként emlékezhetnek rá azok, akik már a kilencvenes években is követték a labdarúgást. Legendás játékosként vonulhatott vissza, megannyi klubszinten elért sikerrel. A nemzeti csapatban 112 mérkőzésen lépett pályára, rengeteg alkalommal csapatkapitányként, de sikerre nem tudta vezetni az Oranjét.

Egészen 2005-ig tartott a játékoskarrierje a közel-keleti kalandnak köszönhetően, majd ezt követően már elő is volt készítve a helye az amszterdami akadémián. Négy éven át dolgozott az utánpótlásban több különböző együttesnél, valamint ezalatt a válogatottnál is számított rá Bert van Marwijk.

Martin Jol 2010 decemberi menesztése nyitotta meg számára az ajtót az Ajax kispadja felé. De Boer lecsapott a lehetőségre és kiváló döntésnek bizonyult a kinevezése. Öt és fél éven át megkérdőjelezhetetlen volt a pozíciója, eközben a klub zsinórban négyszer nyert bajnoki címet és megalapozta az automatikus főtáblás helyét a BL-ben is, ami előtte még selejtezőt igényelt.

Új kihívások reményében fogadta el 2016 nyarán az Inter állásajánlatát. A milánóiak szerettek volna visszatérni a BL-be és sokkalta jobb bajnoki szereplésben reménykedtek, mint ami összejött. A kirúgásakor 12. helyen álltak a tabellán és az Európa-liga soportkörében sem úgy alakultak a dolgok, ahogy elvárták volna.

A csúnya pofára esés után jött egy kisebb szünet, de 2017 nyarán a Crystal Palace benne látta azt az edzőt, aki majd végigviszi a keret megreformálását és fiatalítását. A terv jó volt, de az első négy bajnoki szerzett gól és pont nélkül olyan gyorsan kiábrándította a londoniakat a holland mesterből, amennyire csak lehetett.

Ezt követően senki nem gondolta, hogy Frank de Boerból még lehet sikeres edző. Aztán 2019 januárjában befutott neki egy ajánlat a lehetőségek hazájából, az Egyesült Államokból. A Tata Martinót elvesztő Atlanta United dobott mentőövet számára. A georgiaik átalakuláson mentek keresztül a holland irányításával, aminek eleinte úgy tűnt, hogy akár még lehet is sikeres végkimenetele, mert megnyerték a Campeones Cup nevű sorozatot, majd a US Opent is. Fél év elteltével úgy tűnt megteremti magának a második esélyt egy jó MLS-szerepléssel a kétszer is nagyot bukó szakember. Azonban a gondok ezt követően jelentkeztek, a koronavírus is csak rontott a helyzeten: a 2020 nyarán való visszatérés során három vereséget követően menesztették, mikor már csaknem mindenkivel összeveszett.

Nem sokkal ezt követően az FC Barcelona hívó szavára Ronald Koeman lemondott a szövetségi kapitányi pozícióról, és valami egészen érthetetlen módon a KNVB De Boerban látta a megoldást a közelgő Európa-bajnokság előtt. Az emlékek mindenkiben frissek, hogy mennyire nem volt ez sikeres ötlet, a budapesti kiesést követően menesztették is.

[embed]http://legacy.bunteto.com/labdarugas/mit-alkottak-eddig-edzokent-a-kozelmult-nagynevu-hollandjai/[/embed]

Clarence Seedorf

A suriname-i születésű középpályás talán a legsikeresebb játékoskarrierrel büszkélkedhet a felsoroltak közül. Klubszinten rendkívül komoly dolgokat ért el és mai napig tart néhány rekordot, mindemellett 67 alkalommal a válogatottban is pályára lépett, bár a nagy tornákkal nem volt szerencséje.

Mikor 2013 végén véget ért a brazil bajnokság, akkor kis túlzással onnét érkezett meg egykori csapata, az AC Milan megmentésére. A Rossoneri vele kezdte meg a klublegendákkal való kísérletezést az edzői poszton, aminek ő volt az első alanya. Csak a 11. helyen állt a gárda amikor átvette az irányítást és bár a hetedik pozíció aligha dicsőség arrafelé, elérték a nemzetközi indulás jogát, ám maradása így sem volt Milánóban.

Csaknem két év kihagyás után 2016 nyarán a kínai másodosztályba szerződött a Sencsen FC csapatához. Ez a kaland sem tartott sokáig, de itt teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem lesz maradása, mert vele csak rosszabb lett az együttes eredménysora.

Ismét hosszú szünet jött, aminek a Deportivo La Couna megmentésének nemes célja vetett véget. A galíciaiak 2018 januárjában fordultak hozzá, mikor már kilátástalan volt a helyzetük, de Seedorffal sem lettek jobbak az eredmények, a meccseik felét el is bukták, a kiesés pedig már elég korán biztossá vált.

Viszont ezt követően csaknem azonnal kapott is új ajánlatot, a kameruni szövetség vette fel vele a kapcsolatot. A nemzeti csapat inkább csak a védekezésben tűnt sokkal stabilabbnak vele, de ez mit sem ért az Afrika-kupán a legjobb 16 között, ahol először kapott egy meccsen három gól és búcsúzott is. A kiesés után ugyan megköszönték Seedorf munkáját, de menesztették.

Mark van Bommel

Játékoskarrierje során leginkább kőkemény stílusáról és megszámolhatatlannak tűnő begyűjtött sárgáiról volt híres a kiváló középpályás. Sokszor még azok sem szerették, akinek a kedvenc csapatában szerepelt, de így is szép sikereket tud felidézni, de ezek között nem lesz helye a csapatkapitányként megélt 2012-es Európa-bajnokság kudarcának.

2013 nyarán akasztotta szögre a stoplist, és nem sokkal később máris ott volt a vizsgára készülő edzőpalánták közt. Amint az megvolt, máris csatlakozott Maarten Stekelenburg stábjához a holland U17-es válogatottnál. A féléves időszakot követően a világot járva igyekezett tapasztalatokat gyűjteni, ezért is fogadta el Bert van Marwijk felkérését, hogy segítse munkáját a szaúdi válogatottnál. A közöttük lévő szoros kapcsolat magyarázata, hogy Van Bommel mentora lányát vette feleségül. A 2017–2018-as idényben beugrott a PSV U19-es csapatát irányítani, majd mikor apósa Ausztrália szövetségi kapitánya lett, akkor oda is követte.

2018 nyarán aztán eljött a pillanat és Van Bommel megkezdte vezetőedzői karrierjét is az eindhovenieknél. A bajnokként távozó Phillip Cocu örökébe lépett, ami komoly nyomást jelentett. Egy elvesztett Szuperkupa-döntővel nyitott, ám a BL főtáblát kiharcolva kárpótolta valamelyest a szurkolókat. A PSV a bajnokságban remekelt, de a nemzetközi porondon inkább csak pofozógép volt. A szezonvégi második hely – trófea nélkül – már okozott némi feszültséget. Az új idényben a csapat ismét elbukta a Szuperkupát, majd a legrangosabb kupasorozatban sem érte el a csoportkört. Ekkor már kongtak a vészharangok, de decemberig még kihúzta Van Bommel, az EL-kiesés csukta be mögötte az ajtót.

Legutóbbi sikertelenül zárult kalandjáról, a VfL Wolfsburg élén pedig nem rég ejtettünk szót.

[embed]http://legacy.bunteto.com/labdarugas/mark-van-bommel-korai-bucsuja/[/embed]

Jimmy Floyd Hasselbaink

Akár csalásnak is nevezhetnénk az ő listán való szerepeltetését, mert két szempontból is kilóg a sorból. Egyrészt csak az 1998-as világbajnokságon volt ott az Oranje képviseletében nagy tornán, másrészt neki jelenleg is van munkája a többiekkel ellentétben. A sikereinek a lajstroma is rövidebb, mint a többieké, de ettől függetlenül egy nagyra becsült játékoskarrier áll mögötte.

A 2008-as visszavonulását követően nem kapkodta el az edzői pályán való elindulást. 2009 októberéig a National League South-ban szereplő Wokingnál edzett, majd ezután a Chelsea utánpótlásában kezdett el dolgozni. Ezzel egyidejűleg megszerezte a licenceket, hogy belevághasson az edzősködésbe. 2011 nyarán elfogadta Steve McClaren felkérését, hogy csatlakozzon stábjába a Nottingham Forestnél. Másfél év alatt öt edző mellett dolgozhatott a klubnál, mígnem Sean O'Driscoll távozásával ő is elbúcsúzott.

Eljött az idő, hogy belevágjon a nagy kalandba, amihez a belga másodosztályban szereplő Royal Antwerp adta meg számára a lehetőséget a 2013–2014-es szezonra. A feljutásra pályázó gárda remek rajtot vett, de a szezon második felére egyre kevesebb mérkőzést nyert, így csak a középmezőny elején zárt. Ez a vezetőségnek nem volt elegendő, így menesztették Hasselbainket.

Mikor a Birmingham City kivásárolta Gary Rowett edzőt a negyedosztályban szereplő Burton Albiontól, akkor a Brewers vezetőségének rögtönöznie kellett, mert egy remek csapatot tudtak összerakni, amihez csak egy jó edző kellett. A holland neve eladható volt és a londoni kapcsolatai is megvoltak, hogy hozzásegítsék az álláshoz. A korábbi kiváló csatár jött és kihasználta az adódó lehetőséget. Csapata pedig meg sem állt a bajnoki címig és a vele járó feljutásig, majd a League One-t is rövid időn belül meghódította. Mikor decemberben érkezett egy visszautasíthatatlan ajánlat, akkor a Burton Albion éppen vezette a harmadosztály tabelláját.

Ez a lehetőség pedig a Championshipben szereplő Queens Park Rangers kispadja volt. Nyugat-Londonban egy széthullóban lévő öltöző várt rá, ahol már a játékosok csaknem egymást is utálták. Noha a megannyi döntetlennel nagy előrelépést nem tudott elérni, és csak a középmezőnybe zárt a szezon végén a gárda a légkör sokkalta családiasabbá változott vele. A 2016–2017-es idényt remekül kezdte a QPR, majd folyamatosan romlott a teljesítménye, így november végén már állás nélkül volt Hasselbaink.

Csaknem egy évet kihagyott, mikor a harmadosztályban lévő Northampton Town kérte fel, hogy szezon közben vegye át az öt vereséggel rajtoló Justin Edinburgh helyét a kispadon. Az utolsó helyről csak felfelé vezet az út, de a „suszterek” esetében ez csak annyit jelentett, hogy egyik-másik fordulóban éppen nem álltak kiesőhelyen. A szezon végét sem élte meg a holland, akivel nem tudta elkerülni sorsát a gárda.

Egészen idén januárig nem talált magának megfelelő kispadot, mikor is egykori csapata a Burton Albion kereste fel, hogy állítsa meg a zuhanást. A harmadosztály utolsó helyén álló Brewers nagyon könnyen zuhanhatott volna két év alatt két osztályt, de Hasselbaink visszahozta azt a szellemiséget, amivel elindult felfelé annak idején. Előbb simán benntartotta a csapatot, idén pedig a cél már a rájátszás elérése, amire jó esélyeik is vannak.

Képek forrása: Getty Images